A sürgősségi nem egyenlő a gyorsasági ellátással

A sürgősségi ellátás annak idején a háborúkkal és balesetekkel fejlődött ki, már az 1500-as években is foglalkoztak az elsősegélynyújtás kérdéseivel. – Mária Terézia 1769-ben kiadott uralkodói rendeletében kötelezte alattvalóit a vízbe fúltaknak és az egyéb bajbajutot­taknak azonnali megsegítésére, az elsősegélynyújtásra. Ezt követően tíz, húsz, harminc évente keletkezett írásos tudományos irat az újraélesztéssel és a lélegeztetéssel kapcsolatban. Arra viszont, hogy a légzés mellett a szív megindítására is szükség van újraélesztéskor, csak az 1950-es években jöttek rá – részletezte a sürgősségi ellátás kialakulását dr. Pető Zoltán, az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztályának vezetője.

Fiatal, de fejlődő szakma

A 19. század végén és a 20. század elején itthon is megalakultak az önkéntes mentőegyletek, majd létrejött az Országos Mentőszolgálat és Mentőkórház épült. – A kórházi sürgősségi betegellátó osztályok az 1950-es évek végétől kezdtek csírázni, az elsőt Angliában hozták létre az 1960-as években, ezt követte Amerika, majd 1980 körül Európa. Hazánkban 1982-ben, Nyíregyházán nyitották meg az első sürgősségi osztályt, ezt több követte, de igazán csak a 21. században történt jelentős fejlesztés – ismertette az előzményeket.

Az eset azonnali, nem az ellátás

Az osztályvezető egyetemi docenstől megtudtuk, Szegeden 2500 négyzetméteren mintegy 190 fős személyzettel működik az SBO, ahol évente 40 ezer esetet látnak el. Előre nem látható okból, akutan bekövetkező egészségkárosodással foglalkoznak, ami akár életveszélyessé vagy halálossá is fajulhat.

– Fontos tudni, hogy nem sürgősen látunk el valakit, hanem sürgős esetekkel foglalkozunk. Nem azonnal kell dolgozzunk, hanem egyes kórképek igényelnek azonnali beavatkozást, mert anélkül életveszélyesek is lehetnek. A sürgősségi ellátásban a sürgős szó ezért adhat félreértésre alapot, de ahogyan a tűzcsapból sem tűz jön, vagy a katasztrófavédelem sem a katasztrófát védi, úgy a sürgősség is mást jelent, ezt kellene megérteni az embereknek. Hazánkban jogszabály is rögzíti azokat az eseteket, amik a sürgősségi ellátás tárgykörébe tartoznak. Nyilván a beteg sokszor nem tudja eldönteni, hogy a panasza mennyire sürgős, de pont ezért áll több lábon a sürgősségi ellátás hazai struktúrája. Egy beteg problémájával fel tudja keresni a háziorvosát, az orvosi ügyeletet, egy szakrendelést, vagy a mentők diszpécser szolgálatát, és ott segítenek neki abban, hogy hová forduljon ellátásért vagy mit tegyen – mutatott rá.

A betegosztályozó ápoló dönt

– Mindig az adatok felvételével kezdődik az ellátás, majd a beteg először a triázs, vagyis a betegosztályozó ápolóval találkozik. Ezt a feladatot csakis képzett szakember végezheti, hiszen a panaszok és tünetek alapján el kell döntenie, hogy milyen erőforrásra van szükség, és azt milyen gyorsan kell a beteghez hozzárendelni. Tehát ezek az ápolók döntik el, hogy kik a legbetegebbek, kiknek van leghamarabb szüksége a segítségre. Egytől ötig kate­gorizálnak, az egyes az újraélesztendő, azonnali beavatkozást igénylő eset, míg az ötös azt jelenti, hogy akár 120 perc is eltelhet, amíg ismét foglalkozunk a beteggel, hiszen nem igényel azonnali ellátást vagy a problémája nem idevaló – emelte ki.

A dokumentáció hangsúlyos

A betegosztályozást a dokumentálás, illetve az orvosi és képalkotó vizsgálatok vagy a vérvétel követi. – Ilyenkor szokták a páciensek azt érezni, hogy telik az idő, de nem történik semmi. Pedig de, mert épp a kért laboratóriumi, vagy képalkotó vizsgálatok eredményét várjuk, illetve gyakran szükséges megfigyelés, gyógyszeres kezelés is, annak hatását is ki kell várnunk. Mind­ezek után dőlhet el, hogy a beteg hazamehet vagy egészségügyi intézményben kell maradnia – részletezte az ellátás menetét. Kiderült, a dokumentációnak is óriási jelentősége van a munkájuk során, hisz ezzel tudják igazolni, hogy a szakmai szabályok szerint, megfelelő gondossággal jártak el. – Ugyanis a dokumentálás hiányából adódik a legtöbb egészségügyi per. Tehát amit nem írtunk le, az meg sem történt, ezért nem szabad kihagyni semmit – jegyezte meg.

Nem diagnózist, hanem segítséget adnak

Pető Zoltán hangsúlyozta, az SBO-nak nem feladata pontos diagnózist adni, az ott dolgozó szakemberek irányt adnak a beteg számára. – Ezt senki sem várhatja el tőlünk, az időkeretbe nem fér bele, hisz nagyon sokszor hetek, hónapok telnek el, amikor számos kórképből derül ki, hogy mi a pontos diagnózis. Ezt gyakran csakis hosszas kivizsgálással lehet elérni – tette hozzá.

Csak indokolt esetben menjünk

Két nagy területre osztható a sürgősségi ellátás. Egyik része a kórházon kívüli ellátás, amit a háziorvos, az orvosi ügyelet, a szakrendelők és a mentők végeznek, míg másik területe a kórházban a sürgősségi be­tegellátó osztály, de ide tartozik a már kórházban fekvő, de akutan rosszul lévők kezelése és újraélesztése is.

– Ahhoz, hogy az ellátás jól működjön, arra van szükség, hogy mind az öt elem teljes legyen. Vagyis legyen elég háziorvos, akik rendesen el tudják látni a praxisokat, hogy az ügyelet azzal tudjon foglalkozni, ami valójában a feladata, és ne olyan személyek foglalják le, akiknek valójában nem sürgős a problémájuk. Ugyanígy kell legyen a szakrendelőkben is, illetve jó lenne, ha a mentőt az állampolgárok nem taxinak használnák, hisz a mentésben részt vevők magas szinten végzik a munkájukat, de gyakran ők is hátráltatva vannak. Jó lenne, ha tényleg azzal tudnánk foglalkozni, ami idevaló, mert az erőforrásaink végesek, ezért osztani kell azokat, mégis vannak olyanok, akik indokolatlanul veszik igénybe. Az nem a sürgősségi ellátáshoz tartozik, ha valakinek szálka ment az ujjába, vagy tegnap lázas volt, de mára elmúlt – hívta fel a figyelmet.

Megtudtuk, leggyakrabban kardiovaszkuláris, neurológiai és baleseti sebészeti jellegű eseteket kezelnek, de gyakoriak még a fertőző betegségek, folyadékhiányos állapotok is. Ezen túlmenően szociális és ápolási jellegű problémák is a sürgősségi ellátásban csapódnak le, pedig azoknak nem volna szabad tovább terhelni a rendszert.