2 órája
Életműdíj a makói Puszta Sándornak
A legmagasabb kitüntetéssel ismerte el a makói vállalkozó, Puszta Sándor munkásságát a napokban Budapesten az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ). Az életműdíj mögött gazdag és érdekes pályafutás áll – tulajdonosa azt mondja, mindig azzal foglalkozott, amit szeretett csinálni.
– Ha újra kezdeném, akkor is ugyanígy csinálnám – mondja Puszta Sándor. A megyeszerte ismert csanádpalotai születésű, de Makón élő vállalkozó 1969 óta dolgozik, iparosengedélyét pedig éppen fél évszázada váltotta ki. Most a Bástya hotel tulajdonosa, emellett napelemek telepítésével foglalkozik – karrierjét azonban mindig a megújulás jellemezte. Alighanem ennek elismerése áll az IPOSZ-díj mögött, amit nemrégiben vett át a fővárosban. Úgy tudja, ez a szövetség legkomolyabb elismerése, afféle életműdíj.
Életműdíj az egykori szerelőnek
Gazdálkodó családban született 1951-ben, ám nem a szülei útját követte. Első detektoros rádióját még hetedikes korában építette, aztán elektroműszerészként érettségizett, majd erősáramú technikus lett. 1974-ben kapta meg az iparengedélyt mint tévészerelő.
Ez volt a tévézés hőskora. Volt, hogy az ünnepi vacsoraasztaltól kellett mennem szerelni, mert egy egész utca nézte volna a készüléket
– emlékezett.
Húsz év múlva, amikor már mindenkinek volt tévéje, ebben nem látott több kihívást. Miután a csanádpalotai téeszelnök rádiótelefont akart, mert nehézkes volt kézi kapcsolással telefonálni, és sikerrel megoldotta a dolgot, úgy gondolta, ez lesz a jövő.
Mindig új kihívást keresett
Miután tévészerelőként már mindenki ismerte, új vállalkozásában is sikeres lett: ő lett az egykori Westel első makói forgalmazója. Aztán amikor két évtized múltán ez is mindennapossá vált, megint váltott. Németországi útjai során látta, egyre terjednek a napelemek, így ebben látott fantáziát. Hoteltulajdonos meg úgy lett, hogy megkérték, szereljen az épületre napelemeket. A szálloda erősen lepusztult volt, és amikor eladóvá vált, ebben is meglátta az érdekes feladatot: felújította, korszerűsítette és azóta is népszerű. Pedig nem vendéglátós.
A munka élteti
Most 73 éves, de nem gondolkozik a visszavonuláson.
Nem tudom magamat úgy elképzelni, hogy ülök a hintaszékben egész nap. Engem a munka éltet, valószínűleg azért, mert mindig olyasmivel foglalkoztam, amit szeretek – mondja. Új vállalkozást viszont már nem tervez indítani, kitart a napelemek és a szálloda mellett
– az életműdíj üvegplasztikája is a hotel vitrinjében tartja.
