2022.09.05. 10:00
Aranyembör: Tündérboszi az önmegvalósítás útján
Vegyszermentes szőlővel, őszibarackos süteménnyel várt minket nyári rezidenciájában Zákányszék egykori könyvtárosa, Paraginé Tóth Edina, ma már Tündérboszi, akivel az önmegvalósításról és az énidőről beszélgettünk gyöngyfák társaságában.
Paraginé Tóth Edina egyik nagy szenvedélye a gyöngyből készült fák készítése. Van, hogy 150 méter rézdrót van egy gyöngyfában. Fotók: Karnok Csaba
Paraginé Tóth Edina több generációra visszamenőleg tősgyökeres zákányszéki. Csaknem 35 évig volt a település könyvtárosa. Bár egész életét meghatározta ez a több mint három évtized, azt mondja, szinte teljesen véletlenül lett könyvtáros.
A kis csitri lány
Nem vettek fel a Radnóti után a tanárképzőre, és elhívtak dolgozni a helyi művelődési házhoz. Nagybátyám tíz évig volt kultúrigazgató a hetvenes években, gondoltam, hogy ha nem megy, majd ő segít nekem. A lényeg, hogy elvállaltam. A mai eszemmel már nem tenném. Ez 1986. január 15-én történt. Ekkor kezdődött a munkaviszonyom itt, Zákányszéken. Az első két évben megbízott művelődésiház-vezető voltam. Egykori általános iskolai tanárom, Vass Vili bácsi keresett meg személyesen, hogy vállaljam el. Egy 18 éves csitri lány voltam, akiből ő kinézett valamit, amit én nem is tudtam, hogy bennem van. Ez a bizalom mégis átlendített sok nehézségen
– idézte fel a kezdeteket.
Ízléses nyári rezidencia
1988 májusában a kinevezett könyvtáros felmondott, így mentem át a könyvtárba. Nem mondtam rá rögtön igent, mert nem tudtam magam elképzelni a négy fal között. Az a könyvtár akkor még egy kis, ötven négyzetméteres helyiség volt. Aludtam rá egyet, úgy voltam vele, próbáljuk meg, valameddig csak elleszek. Ebből lett 33 év
– mesélte Edina, akivel zákányszéki otthonának udvarán álló nyári rezidenciájában beszélgettünk. A rendkívül hangulatos, ízlésesen díszített helyiség láttán azt mondtam fotóriporter kollégámnak, hogy másnak a lakása nincs ilyen szépen berendezve, mint ez a kis tetővel ellátott udvari kiülő.
Megerősítő visszajelzések
Edina könyvtárosi karrierjének végéről két éve írtunk. Sírva mesélt arról, mennyire nehéz volt meghoznia a döntést, de nem volt más választása, felmondott.
Nagyon nehéz döntés volt. Egy kistelepülés egyszemélyes könyvtárosaként olyan magaslatokba sikerült jutnom, amiről álmodni sem mertem húszévesen. A visszajelzések mindig megerősítettek abban, hogy az a belső indíttatás, ami bennem van, az helyes, jó út
– mondta.
Az önmegvalósítás a cél
Könyvtárosi pályafutását lezárva az önmegvalósítás, a kreatív énjének kibontakoztatása felé fordult.
Mindig szerettem alkotni. Fontos volt számomra, hogy valami olyat tegyek, ami maradandó. A kreatív énem mindig jelen volt. A könyvtár is hihetetlen jó közeg arra, hogy az ember kifejezze azt, ami benne van, hogy azt is úgy csinosítsam, hogy ne könyvraktár legyen, hanem egy olyan hely, ahová jó belépni. Nyolc év alatt megadatott két költözés is. Amikor 2010-ben a tetőtérbe költöztünk, a legnagyobb elismerés az volt, amikor a gyerekek beléptek és levették a cipőjüket
– mondta elérzékenyülve.
A Tündérboszi eredete
Szakítva a könyvtárossággal, az önmegvalósításnak él. Tündérboszi néven Facebook-oldalt és YouTube-csatornát indított, ahol vegetáriánus ételek receptjét és elkészítési módját osztja meg.
Tudtam, hogy ha eljövök, kell valami fantázianevet találnom, mert nem lehetek „a könyvtáros”, mert azt végleg lezártam. Először a vega konyha volt meg a fejemben. Gondoltam, ha azt elindítom, az olyan lesz, mint egy boszorkánykonyha. De ha az ember jól csinálja, akkor konyhatündér is lehet. Ebből a kettőből alakult ki a Tündérboszi
– fogalmazott.
Az első gyöngyfa története
Miközben beszélgettünk, Edina egy vékony rézdrótot merített meg egy gyöngyökkel teli dobozban, majd csomót kötött rá, hogy a drót végén maradjanak a színes kis díszek. Azt mondja, a gyöngyfaszerelem 2011 óta tart. Húgának szeretett volna venni egyet, de sehol nem talált. Egyik ismerősét kérte meg, készítsen neki egyet.
Egyszer csak azt írta, figyelj, Edina, én karkötőt, nyakláncot tudok készíteni, de erre nem áll rá a kezem, feladom neked postán, amit megvettem hozzá, és te készítsd el a húgodnak, mert úgy lesz igazi ajándék. Megérkezett a kis csomag, kerestem a YouTube-on egy videót. Fogalmam sem volt, hogyan marad a gyöngy a drót végén, azt hittem, ragasztják. Akkor éjszaka le sem feküdtem, hajnalig csináltam. Egy sete-suta szép fa lett. Húgom azóta is őrzi, és azt mondja, olyan szépet azóta sem csináltam. Akkor valami olyan szenvedély kapott el, hogy azóta nem tudom abbahagyni. Számomra ez egy minőségi énidő. Voltak üres bonszaitáljaim, imádom őket, de mindig kipusztultak. Gondoltam, ha megcsinálom gyöngyből, akkor örökre megmaradnak. Szeretném ezt olyan szintre emelni, ami nagy álmom, hogy legyen egy zsűriztetett gyöngyfám. Még nem készült el, de a fejemben már ott van
– zárta beszélgetésünket.
| Szenvedélyes kerékpáros Paraginé Tóth Edina szenvedélyes kerékpáros, a Homokháti Bringaklub alapítója és Börcsök Zoltán mellett oszlopos tagja. – Úgy fogom fel az életet, hogy semmi sem véletlen. Engem már nyomott össze a négy fal a könyvtárban. Ez az utóbbi két év hihetetlen önismeretre tanított, megismertem önmagam, és rájöttem, hogy nekem a kreativitás mellett hatalmas szabadságvágyam van, ezért imádok kerékpározni – mondta. |
