Nagyvárosi Hamupipőkék Szegeden

Egy időben Alsóvároson a telefontársasághoz tartozó utcai tereptárgyak mellett tűntek fel a pár cipők. Mindig mindenki találhatja, mire szolgálnak ezek a betontömbök, rajtuk egy kis műanyag oszloppal – bár finom utalásféleképp látható rajtuk egy telefonkagyló.

Kitaláltuk: dimenziókapuk, amikbe csak cipő nélkül lehet belépni.

A fél pár lábbelikre azonban nincs még kielégítő magyarázat. Különösen hétvégék után lehet megfigyelni, hogy – főleg női – cipők hevernek itt-ott, de csak egy-egy darab. Néhány hete egy fél pár piros csipkekesztyűt is találtunk. Hamupipőke meséjében a főhősnek éjfélkor távoznia kell a bálból, ám az egyik topánkája a lépcsőn marad. Lehet, hogy Szeged a Hamupipőke-imitátorok városa – vagy a megelevenedett meséké?

A bálokat furcsa helyeken rendezhetik, mert legutóbb aranyszínű lábbelit láttunk egy építkezésnél, sóderdomb tövében. Bár ha tökhintón viszik Hamupipőkét a rendezvényre, azt is el lehet hinni, hogy a sóder egy éjszakára bálteremmé változott – végül is az alapanyag egy része megvolt hozzá helyben. A királyfi meg sokat ivott, és ottfelejtette a cipőt. Hagyta tovább szolgálni a Pipőt.