Főállása a lézerközpont – Sokszor elment, de mindig visszatért Szegedre

Szabó Gábor 1954-ben született Nagykanizsán, fizikusdiplomáját 1978-ban Szegeden szerezte, ahová azóta is mindig visszatért. 1981 és 1989 között közel öt évig Göttingenben dolgozott kutatóként, 1990 és 1996 között összesen három évig a houstoni Rice Egyetemen volt vendégprofesszor, de hosszabb időt töltött Oszakában is.

– Végleges állásajánlattal Németországba, illetve Houstonba csábítottak, az előbbi azonban az 1980-as években disszidálást jelentett volna és semmiképpen nem akartam elszakadni a családomtól. Nagyon kötődtem, s kötődök ma is Magyarországhoz – válaszolta kérdésünkre.

1994 óta egyetemi tanár, diákjai közül többen vezető kutatók, egyetemi oktatók lettek. Sok tanítványa jutott „messzire”. Közülük, ha egyet kell kiemelnie, akkor most is közeli munkatársát és egyben helyettesét, Bozóki Zoltán egyetemi tanárt említi.

Rektorrá választása után 2010-től két cikluson keresztül vezette az SZTE-t. Meghatározó szerepe volt a Tanulmányi és Információs Központ és az ELI-ALPS lézeres kutatóintézet létrehozásában. Az MTA rendes tagja, valamint 2007 óta vezeti a Magyar Innovációs Szövetséget is. A fizikus professzor 2000 és 2002 között az Oktatási Minisztérium kutatási-fejlesztési helyettes államtitkára volt; kirándulását a politikába azóta sem bánta meg.

– Máig tartó, hasznos kapcsolati hálót tudtam kiépíteni, tapasztalatokat szereztem, a szegedi polgármesterjelöltség pedig megmaradt a szóbeszéd szintjén – mondja.

2020. januártól „főállásban” vezeti a szegedi ELI-ALPS lézeres kutatóközpontot, ahová folyamatosan érkeznek az eredetileg betervezett berendezések. Az őszi ütemtervet tudták tartani, és a járványhelyzet súlyosbodása ellenére, reményei szerint 2022-re minden a helyére kerül. – Eddig sok mindent tudtunk kompenzálni belső eszközökkel. Április elejére várunk egy szakmai csoportot. A csapat a legnagyobb lézer installálásán dolgozik majd, ha nem tudnak jönni, nem ússzuk meg a csúszást – ad helyzetképet a város egyik legnagyobb projektjéről.

Emellett még rektori megbízottként felügyeli a Tudományos Park építését. Közel tucatnyi szakmai bizottság tagja, vezető tisztségviselője; a legutóbbi operatív megbízatása, hogy ő az egyetemi modellváltásért felelős tárgyalódelegáció vezetője. Számos feladata ellenére az oktatás továbbra is szívügye.

– Mind a két szemeszterben vannak óráim, bevezető fizika előadást tartok az elsősöknek, és a harmadikosokat is tanítom most, tavasszal. Nagyon sajnálom, hogy ezek csak online előadások, így a diák nem találkozik igazán az oktató egyéniségével és mi sem látjuk a szemüket. A kísérleti fizikai előadás videón keresztül inkább kínlódás, pedig ott a jól felszerelt demonstrációs szertár. Egy kicsit mi, oktatók is stand-uposok vagyunk, le akarjuk kötni a hallgatók figyelmét, de élő „közönség” nélkül ez elég komplikált – beszél a nehézségekről.

Szakmai sikereihez az évek során bizonyára családtagjai is hozzájárultak, akikről a jelenlegi helyzettel kapcsolatban így nyilatkozik: – Rendben vagyunk, bár a középső lányom Németországban él és csak tavaly nyáron láttam az unokámat. Egyébként a legfiatalabbnál, Győrben van a legkisebb gyerek, velük könnyebb találkozni, a harmadik lányom pedig Szeged közelében él – mondja a háromszoros nagypapa.

Aranykréta

Munkáját számos díjjal ismerték el, többek között 2018-ban Szeged város díszpolgára lett. – Nehéz megmondani, hogy melyik díjra vagyok a legbüszkébb, mert vannak szakmai és állami elismerések és olyanok is, amelyeket azért kap az ember, mert már öreg és még nem adták oda neki. Nagyon büszke vagyok a TTK-s hallgatóktól kapott Aranykréta-díjra, ezt a diákok szavazták meg, őszinte visszajelzés volt – mondta a professzor.