2021.03.28. 20:00
A sváb és a szerb asztal vendégei voltunk, ínycsiklandó ételekkel találkoztunk
A hazánkban, megyénkben élő nemzetiségek őrzik hagyományaikat. Kulturális eseményeikről, táncházaikról és előadásaikról többet hallunk, de szerves része az ő életüknek is a konyha világa, ételeik, amelyeket családi körben szívesen készítenek és fogyasztanak. Ezúttal a sváb és a szerb kajákat „kóstoljuk meg”. Jó étvágyat! Guten Appetit! Prijatno!
20200109 Deszk Gibanica juhtúrós szerb előételt készítettek otthonukban Brczán Krisztifor (j) a Bánát Szerb Kulturális Egyesület elnöke és felesége Éva (b), ami bekerült a megyei értéktár gyűjteményébe. Fotó: Karnok Csaba (KC) Délmagyarország (DM)
Fotó: Karnok Csaba
– Szeretem a német ételeket, ami nem véletlen, hiszen édesanyám, Varga Edit anyai ágon sváb, két német család, a Höninger és a Gilbert leszármazottja. Aki nálunk igazi svábosan főzött, az az anyukám édesanyja, a nagymamám, valamint a keresztanyám volt – mondta bevezetésként bonyhádi születésű, ma Makón élő egykori kollégánk, Kormos Tamás.
Hús az ágyban
– Főként a húsos ételeket kedvelem, gyerekkoromban sok ilyet ettünk, és magam is megtanultam az elkészítésüket
– közölte Tamás. Azzal folytatta: a svábok nagyon takarékosak, semmit nem dobnak ki, ami megmarad, azt Restetöpfchenbe, vagyis általában kis méretű maradékos edényekbe gyűjtik, felcímkézik, mit rejtenek, és később felhasználják. Például ha kimarad bab és káposzta, ebből lesz a Kohlbohnen, a káposztás bab – ez a két zöldség alapja a német konyhának –, egy kis csülökkel, hússal megbolondítják, majd tepsiben kisütik kemencében, gáz- vagy villanysütőben. Ez az egyik kedvenc.
Érdekes étel a maradék pörköltre épülő Fleisch im Bett, a húsos tészta, vagy szó szerinti fordításban hús az ágyban. Itt a pörköltöt edénybe rakják, krumplival, káposztával és egyéb zöldségekkel, például répával, zellerrel, gyökérrel – ami éppen van otthon – összerottyantják, majd főtt tésztával tálalják, utóbbi adja az ágyat.
– Nagy kedvencem még a mausi, vagyis egérke, ami töltött hús. A nevét az magyarázza, hogy az egér lyukban él. Hosszú, vékony farönk formájú húsba – fehérpecsenye, dagadó vagy szűzérme is lehet – lyukat fúrunk, amit kolbásszal, darált hússal megtöltünk, úgynevezett bíborhájba tekerjük, és így sütjük ki
– mondta a receptet Kormos Tamás, akit baráti összejöveteleken többször megkérnek, svábos kaját csináljon. Elmondása szerint imádják a káposztás babot, amit olykor nem csülökkel, hanem fokhagymás szelettel tálal nekik.
Svábos nyarak
– Amíg keresztanyám élt, Bonyhádon szinte mindennap német ételt fogyasztottunk. A legtöbbet sparhelten főzték, aminek a sütőrésze volt a ler. A keresztanyám és a nagymamám négyháznyira lakott egymástól a József Attila utcában, a nyarakat sokszor ott töltöttem. Kijártunk a szőlőbe dolgozni, magunkkal vitt smarnit, vagyis császármorzsát ebédeltünk gyümölccsel vagy lekvárral ízesítve, de az egyik rokon, Höninger Béla sonkával ette – mesélte Tamás. A Fekete-erdő-tortát a családjukban cseresznyetortának hívták, sok krémet csináltak, elrakták, ha megkívánták, elővették, és készítettek hozzá tésztát, azt is rongyba tekerve tárolták, csak nyújtani kellett.
– A svábok, németek sokszor készítenek olyan ételt, ami hamar megvan, mert azt tartják, inkább dolgozni kell
– fűzte hozzá Tamás. Az is gyakorlat, hagyomány, hogy a nagycsaládok összetartanak, és egy héten egyszer-kétszer összejönnek sütni, főzni, együtt dolgozva gyorsabban haladnak, és előre több napra elkészítik az étkeket. Megemlítette még: az ő pörköltjükbe káposzta is kerül.
Egy évben egyszer
– A szerb közösség már több száz éve el ezen a területen, ezért több szokást, ételt átvettek környezetüktől, de saját hagyományaikat is megőrizték
– közölte Brczán Krisztifor deszki önkormányzati képviselő, a helyi szerb kultúra őrzője, ápolója. Azzal folytatta: vannak olyan ételek, amelyeket egy évben csak egyszer, például az esztendő elején, karácsonykor készítenek. Ilyen például a cesnica, vagy csésznica, ami egyfajta kalács, manapság már inkább édesség, dió, méz, mazsola és réteslap kell hozzá. Szintén az ünnephez kötődik az a kalács-féle, amit az éppen járni megtanult gyermek fejére helyeznek, és ott törik ketté, ennek a neve postupavnica. Szintén karácsonykor készítik el azt a sűrű babétket, a tetején pirított hagymával, rántással, amit papulának neveznek.
– A sült kacsa a következő módon készítve szintén csak karácsonykor kerül az asztalra. Ennek az az érdekessége, hogy a fejével együtt tálaljuk – mint a magyarok a újévi malacot –, a csőrében egy diót tart, és az egészet kolbásszal körbefonva sütik egybe
– mesélte érzékletesen, ínycsiklandóan Brczán Krisztifor. Egyébként szívesen megkóstolnám a kenyérbe sütött főtt sonkát is. Mindennapos vendégváró falatnak számít a brza gibanica, ami juhtúróval és sajttal töltött rétes lobogó zsírban vagy olajban megsütve, pillanatok alatt elkészül, ideális és laktató „nasi” baráti beszélgetésekhez is.
Egyházi ünnepre
– Főtt búzát, vagyis koljivót egyházi alkalmakra, azokhoz kapcsolódva, például az Úr mennybemenetelének tiszteletére készítünk, akárcsak az ünnepi fonott kalácsot, amit nagyobb, magasabb lábasban sütnek ki, és abból szépen kiemelkedik. Különböző módon, tésztafigurákkal, búzával, szőlővel, szárított bazsalikommal díszítjük – folytatta a „menüsort” Brczán Krisztifor. A szerbek is ismerik a töltött paprikát, de nem paradicsomos mártással csinálják. Ugyancsak darált hússal, rizzsel, fok- és vöröshagymával töltik, viszont cserépedényben sütik meg. Szezonális a muckalica, vagy mutykalica, a zöldségalapú egytálétel, amit roston sült hússal vegyítenek, vagy a tetejére szórják azt. Az ajvárt, a sült paprikát és a csevapot szinte senkinek sem kell bemutatni. – A szerb konyha sok zöldséget használ, és népszerűek a különböző főzelékek is – tette még hozzá.
Vasárnapi ebéd
– Az ünnepi, a vasárnapi ebéd bőséges, és legalább 2-3 óráig tart. Vendégváró falatokkal indul, következik a leves, amelyből a főtt húst külön tálaljuk főtt krumplival, fokhagymás, kapros vagy paradicsomos mártással, ezt követi a főétel, ami lehet például töltött káposzta, amit mi nem nyílt lángon főzünk, hanem cserépedényben sütünk
– sorolta Krisztifor, aki az említett ételeket kivétel nélkül kedveli, kiegészítve a prójával, a sós, kukoricadarás, máléhoz hasonló, tepsiben sült étellel. Elárulta: nagymamája 1 hónapig tudott úgy főzni, hogy azalatt – minden étkezést beleszámítva – egy kaja sem ismétlődött, és az alapanyagokat legalább százféleképpen variálta.
– Szeretünk enni, inni, kicsit olyanok vagyunk, mint az olaszok
– zárta beszélgetésünket Brczán Krisztifor.