Sok károsító fenyegeti a káposztaféléket, de minden küzdelmet megérnek

A Nemzeti Agrárgazdasági Ka­­mara által hivatkozott felmé­rés szerint az Európai Unióban évente átlagosan 3,7 millió tonna káposztát takarítanak be. A közösség legnagyobb ká­­posztatermelője Lengyelország, hazánkban 2021-ben a káposztafélék termőterülete 4152 hektár volt, a legjelentősebb termesztési körzetek pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest, Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun megyében helyezkedtek el. 

Dúskálnak beltartalmi értékekben 

Sipos József hódmezővásárhelyi növényorvos, a 2019-es Év Agrárembere verseny két kategóriájának győztese arra hívta fel olvasóink figyelmét, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni a káposztafélék jelentőségét az étrendünkben. A keresztesvirágú zöldségek szerepe az egészségmegőrzésben ugyanis óriási, nagy mennyiségben tartalmaznak rostokat, A-, B1-, B2- és C-vitamint, folsavat, káliumot és szelént. A C-vitamin hiánybetegsége a skorbut, ezért vált kötelezővé a savanyú káposzta fogyasztása hajdanán az angol hajókon. A folsav fontos koenzimünk, hiányos bevitele a vérszegénység egyik fő oka lehet. A növénycsalád tagjai gazdagok ásványi anyagokban is, köztük kalciumban és vasban, továbbá lebomlásuk során antioxidánsok keletkeznek, amelyek fokozzák a rákkeltő anyagok megsemmisítését, illetve lassítják a normál sejtek rákos sejtekké alakulásának folyamatát. 

Vetésforgó, kiegyenlített öntözés 

A káposztafajták tenyészideje eltérő lehet, vannak rövid tenyészidejű (60–90 nap), középhosszú tenyészidejű (90–120 nap) és hosszú tenyész­idejű (120–170 nap) káposztafajták is. Ha frissen szeretnénk fo­­gyasztani, akkor rövid tenyész­idejű fajtákat válasszunk, tartósításra pedig közepes vagy hosszabb tenyészidejű fajtát. Sipos gazda a termesztés nagyobb sikere érdekében palánták beszerzését és ültetését javasolta a kezdő kertészek számára. 

Csak edzett, fajtára jellemző, erős, zömök, egészséges palántákat vásároljunk. A jó vízgazdálkodású, könnyen felmelegedő, vízpangástól mentes, szerves anyagokban gazdag talajokat szeretik. A káposztafélék nitrogénigénye magas, azonban túlzásba sem szabad es­­ni, ugyanis a túl sok nitrogén rontja a növény beltartalmi értékeit. Ősszel végezzük el az alaptrágyázást. A szerves trágyával juttatjuk ki a szükséges foszfor és kálium mintegy 70 százalékát. A hiányzó mennyiséget pedig a palánták ültetése előtt starter trágyaként célszerű kijuttatni. Kulcsfontosságú a vetésváltás betartása, mert sok károsítójuk van, így az egy családba tartozó növényeket semmiképp se vessük vagy ültessük közvetlenül egymás után. Jó előveteménye a kiskertben a a facélia, a burgonyafélék és a pillangósok. Kiváló társnövénye a hagyma, a saláta, a spenót, de ne ültessük dinnye, paprika, paradicsom, szőlő vagy földi eper közelébe. Nem szabad továbbá sűrűn ültetni ezeket a növényeket, az ajánlott tő­távolság 45–60 centiméter, a sortávolság pedig 50–70 centiméter legyen – magyarázta az egyetemi docens. 

A palánták kiültetésének időszaka javában zajlik. A termesztés sikere a talaj mellett nagy mértékben függ a megfelelő öntözéstől is. Vízigényes növények, amelyek egyenletes vízellátottságot igényelnek. Kulcsfontosságú a kiegyenlí­tett vízellátás, ellenkező eset­ben kisebb, torz, hirtelen túl­­öntözés esetén megrepedt növényeket kapunk – hívta fel a figyelmet Sipos József. 

Sok frontos küzdelem a növényvédelemben 

A növényorvos arról is beszélt, hogy a káposztafélék termesztése egyáltalán nem bonyolult feladat, a kiskertek kezdő gazdái is bátran belevághatnak. Szívós növények, viszonylag rövid tenyészidővel. Az először próbálkozóknak a fejes káposztát, azon belül is a Szentesi la­­pos és a Glória F1 fajtákat, továbbá az egyre divatosabb bordáskel és a karalábé ültetését javasolta. 

A gondos gazdák számára a legnagyobb kihívást a kórokozók és kártevők elleni küzdelem jelentheti, ugyanis a káposztaféléknek nagyon sok károsítója van. 

A talajlakó kártevők közül mindenekelőtt a drótféreg és a pajorok fenyegetik, ellenük jó megelőző védekezés a facélia mint elővetemény, vagy a talajfertőtlenítő szerek alkalmazása. Előszeretettel tá­­madják ezeket a növényeket a különböző bolhák, az ormányosbogarak, a tavaszi káposztalégy, -poloska és -moly, a dohánytripsz, valamint a répa- és káposztalepke és hernyói is. A kártevők ellen összehangolt védekezést kell alkalmaznunk. Mindenekelőtt be kell tartanunk a vetésváltást, és nagy gondot kell fordítani a gyomirtásra, továbbá fontos, hogy időben felismerjük az esetleges problémát, hiszen a molyok ellen jól tudunk csapdázni. Ha nagyon erős a fertőzés, akkor persze már kontakt és felszívódó hatású rovarölő szert kell alkalmaznunk. Nagy pusztítást tudnak végezni a már most nagy számban észlelhető levéltetvek is, amelyekkel szemben olajos permettel tudunk védekezni, valamint a csigák, amelyek ellen jó vé­dekezés a növény köré szórt kávézacc és a hamu is – részletezte a növényorvos, majd azzal folytatta, hogy a kártevők mellett a baktériumos és gombás betegségek is gyakran pusztítják a káposztaféléket. 
A levéltetvek terjesztik pél­­dául a káposztamozaik-ví­­rust, ami ellen sajnos nem tudunk védekezni, csak megelőzni lehet. A gombás betegségek közül a palántadőlés kórokozója a palántákat károsítja, továbbá a káposztaperonoszpóra és az alternáriás betegségek, valamint a gyökérgolyva is megtámadhatja a növényeinket. A baktériumok közül a feketeeres szárazrothadás fenyegető. A megelőzés tekintetében a kórokozók elleni védelem szempontjából is kulcsfontosságú a vetésforgó alkalmazása és az ellenálló fajták választása. Továbbá réztartalmú és gombaölő szerek kombinációjával védekezhetünk – részletezte a növényorvos. 

Néhány hasznos tudnivaló a növényorvostól

A fejes káposzta az enyhén savanyú talajokat kedveli leginkább, és nagy a fényigénye. A kelkáposzta gyökre sekélyen húzódik, így esetében kiemelten fontos a talajtakarás. A kelbimbó a kemény fagyokat is jól viseli, C-vitamin-tartalma négyszer nagyobb a narancsénál. A karalábénak a közvélekedéssel ellentétben nem gyökerét, hanem megvastagodott szárát fogyasztjuk előszeretettel, ám levelei is ehetők, kiválóak salátába. A kínai kelben háromszor annyi fehérje van, mint a fejes káposztában, fogyasztása csökkenti a szervezet magas koleszterinszintjét. A karfiol rózsái teljes napsütésben könnyen megéghetnek, így érdemes a külső leveleket összekötni, hogy megvédjük a növény középső részét a naptól. A hazánkban egyre divatosabbá váló bordáskel vagy pak choi pedig az egyik leggyor­sabban növekvő káposztaféle, egy évben egymás után akár háromszor is termeszthető. 
 

A gondos gazdák számára a legnagyobb kihívást a kórokozók és kártevők elleni küzdelem jelentheti.