2022.05.15. 13:00
Sok károsító fenyegeti a káposztaféléket, de minden küzdelmet megérnek
A káposztafélék az egyik legnépesebb növénycsalád. A mintegy 350 nemzetség körülbelül háromezer faját jegyzik, képviselőik megtalálhatók világszerte. A fejes és kelkáposzta mellett ebbe a családba tartozik például a brokkoli, a kelbimbó, a karalábé, a karfiol, a retek, a leveles és a bordáskel, de a mustár, a torma, a rukkola és a kerti zsázsa is. Bár a gyerekek körében közismerten vitatott egy-egy családtag ízletessége, beltartalmi értékeik miatt azonban vitathatatlanul a legbecsesebb gyémántok közé tartoznak a kiskertek ékszerdobozában.
Fotó: Löffler Péter
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által hivatkozott felmérés szerint az Európai Unióban évente átlagosan 3,7 millió tonna káposztát takarítanak be. A közösség legnagyobb káposztatermelője Lengyelország, hazánkban 2021-ben a káposztafélék termőterülete 4152 hektár volt, a legjelentősebb termesztési körzetek pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest, Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun megyében helyezkedtek el.
Dúskálnak beltartalmi értékekben
Sipos József hódmezővásárhelyi növényorvos, a 2019-es Év Agrárembere verseny két kategóriájának győztese arra hívta fel olvasóink figyelmét, hogy nem lehet eléggé hangsúlyozni a káposztafélék jelentőségét az étrendünkben. A keresztesvirágú zöldségek szerepe az egészségmegőrzésben ugyanis óriási, nagy mennyiségben tartalmaznak rostokat, A-, B1-, B2- és C-vitamint, folsavat, káliumot és szelént. A C-vitamin hiánybetegsége a skorbut, ezért vált kötelezővé a savanyú káposzta fogyasztása hajdanán az angol hajókon. A folsav fontos koenzimünk, hiányos bevitele a vérszegénység egyik fő oka lehet. A növénycsalád tagjai gazdagok ásványi anyagokban is, köztük kalciumban és vasban, továbbá lebomlásuk során antioxidánsok keletkeznek, amelyek fokozzák a rákkeltő anyagok megsemmisítését, illetve lassítják a normál sejtek rákos sejtekké alakulásának folyamatát.
Vetésforgó, kiegyenlített öntözés
A káposztafajták tenyészideje eltérő lehet, vannak rövid tenyészidejű (60–90 nap), középhosszú tenyészidejű (90–120 nap) és hosszú tenyészidejű (120–170 nap) káposztafajták is. Ha frissen szeretnénk fogyasztani, akkor rövid tenyészidejű fajtákat válasszunk, tartósításra pedig közepes vagy hosszabb tenyészidejű fajtát. Sipos gazda a termesztés nagyobb sikere érdekében palánták beszerzését és ültetését javasolta a kezdő kertészek számára.
Csak edzett, fajtára jellemző, erős, zömök, egészséges palántákat vásároljunk. A jó vízgazdálkodású, könnyen felmelegedő, vízpangástól mentes, szerves anyagokban gazdag talajokat szeretik. A káposztafélék nitrogénigénye magas, azonban túlzásba sem szabad esni, ugyanis a túl sok nitrogén rontja a növény beltartalmi értékeit. Ősszel végezzük el az alaptrágyázást. A szerves trágyával juttatjuk ki a szükséges foszfor és kálium mintegy 70 százalékát. A hiányzó mennyiséget pedig a palánták ültetése előtt starter trágyaként célszerű kijuttatni. Kulcsfontosságú a vetésváltás betartása, mert sok károsítójuk van, így az egy családba tartozó növényeket semmiképp se vessük vagy ültessük közvetlenül egymás után. Jó előveteménye a kiskertben a a facélia, a burgonyafélék és a pillangósok. Kiváló társnövénye a hagyma, a saláta, a spenót, de ne ültessük dinnye, paprika, paradicsom, szőlő vagy földi eper közelébe. Nem szabad továbbá sűrűn ültetni ezeket a növényeket, az ajánlott tőtávolság 45–60 centiméter, a sortávolság pedig 50–70 centiméter legyen – magyarázta az egyetemi docens.
A palánták kiültetésének időszaka javában zajlik. A termesztés sikere a talaj mellett nagy mértékben függ a megfelelő öntözéstől is. Vízigényes növények, amelyek egyenletes vízellátottságot igényelnek. Kulcsfontosságú a kiegyenlített vízellátás, ellenkező esetben kisebb, torz, hirtelen túlöntözés esetén megrepedt növényeket kapunk – hívta fel a figyelmet Sipos József.
Sok frontos küzdelem a növényvédelemben
A növényorvos arról is beszélt, hogy a káposztafélék termesztése egyáltalán nem bonyolult feladat, a kiskertek kezdő gazdái is bátran belevághatnak. Szívós növények, viszonylag rövid tenyészidővel. Az először próbálkozóknak a fejes káposztát, azon belül is a Szentesi lapos és a Glória F1 fajtákat, továbbá az egyre divatosabb bordáskel és a karalábé ültetését javasolta.
A gondos gazdák számára a legnagyobb kihívást a kórokozók és kártevők elleni küzdelem jelentheti, ugyanis a káposztaféléknek nagyon sok károsítója van.
A talajlakó kártevők közül mindenekelőtt a drótféreg és a pajorok fenyegetik, ellenük jó megelőző védekezés a facélia mint elővetemény, vagy a talajfertőtlenítő szerek alkalmazása. Előszeretettel támadják ezeket a növényeket a különböző bolhák, az ormányosbogarak, a tavaszi káposztalégy, -poloska és -moly, a dohánytripsz, valamint a répa- és káposztalepke és hernyói is. A kártevők ellen összehangolt védekezést kell alkalmaznunk. Mindenekelőtt be kell tartanunk a vetésváltást, és nagy gondot kell fordítani a gyomirtásra, továbbá fontos, hogy időben felismerjük az esetleges problémát, hiszen a molyok ellen jól tudunk csapdázni. Ha nagyon erős a fertőzés, akkor persze már kontakt és felszívódó hatású rovarölő szert kell alkalmaznunk. Nagy pusztítást tudnak végezni a már most nagy számban észlelhető levéltetvek is, amelyekkel szemben olajos permettel tudunk védekezni, valamint a csigák, amelyek ellen jó védekezés a növény köré szórt kávézacc és a hamu is – részletezte a növényorvos, majd azzal folytatta, hogy a kártevők mellett a baktériumos és gombás betegségek is gyakran pusztítják a káposztaféléket.
A levéltetvek terjesztik például a káposztamozaik-vírust, ami ellen sajnos nem tudunk védekezni, csak megelőzni lehet. A gombás betegségek közül a palántadőlés kórokozója a palántákat károsítja, továbbá a káposztaperonoszpóra és az alternáriás betegségek, valamint a gyökérgolyva is megtámadhatja a növényeinket. A baktériumok közül a feketeeres szárazrothadás fenyegető. A megelőzés tekintetében a kórokozók elleni védelem szempontjából is kulcsfontosságú a vetésforgó alkalmazása és az ellenálló fajták választása. Továbbá réztartalmú és gombaölő szerek kombinációjával védekezhetünk – részletezte a növényorvos.
Néhány hasznos tudnivaló a növényorvostól
A fejes káposzta az enyhén savanyú talajokat kedveli leginkább, és nagy a fényigénye. A kelkáposzta gyökre sekélyen húzódik, így esetében kiemelten fontos a talajtakarás. A kelbimbó a kemény fagyokat is jól viseli, C-vitamin-tartalma négyszer nagyobb a narancsénál. A karalábénak a közvélekedéssel ellentétben nem gyökerét, hanem megvastagodott szárát fogyasztjuk előszeretettel, ám levelei is ehetők, kiválóak salátába. A kínai kelben háromszor annyi fehérje van, mint a fejes káposztában, fogyasztása csökkenti a szervezet magas koleszterinszintjét. A karfiol rózsái teljes napsütésben könnyen megéghetnek, így érdemes a külső leveleket összekötni, hogy megvédjük a növény középső részét a naptól. A hazánkban egyre divatosabbá váló bordáskel vagy pak choi pedig az egyik leggyorsabban növekvő káposztaféle, egy évben egymás után akár háromszor is termeszthető.
A gondos gazdák számára a legnagyobb kihívást a kórokozók és kártevők elleni küzdelem jelentheti.