Ketten együtt majdnem ezer mérkőzést játszottak a férfi vízilabda OB I.-ben

A férfi vízilabda OB I. idei küzdelme már véget ért a Metalcom Szentes számára. A Kurca-parti csapat a tabella utolsó előtti, tizenharmadik helyén végzett jobb gólkülönbségének kö­szönhetően az első osztálytól búcsúzó Debrecennel szemben. Mindennek köszönhetően június első napjaiban még egy oda-visszavágós osztályozó pár­­harc vár a szentesi pólócsapatra, amelyet meg kell nyernie, hogy megőrizze OB I.-es tagságát. 
 

Vár még ránk két mérkőzés, de ezeket már nem tekintem az OB I. részének, így igen – válaszolta Somogyi Balázs a Délmagyarország azon kérdésére, összegezte-e már elhatározását, hogy visszavonul.Nem játszottam még osztályozós mérkőzést. Ezt a párharcot teljesen külön kezelem az eddigiektől, bár elképesztően fontos az életünkben, hogy nyerjünk majd az OB I./B ezüstérmese ellen. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen sokáig vízilabdázhattam, és ezzel megalapozhattam a családom életét és a sajátomat. Boldogan tekintek vissza az elmúlt huszonhat esz­­tendőre, egyedül az utolsó két év vet árnyékot a pályafutásomra. Tavaly a koronavírus-járvány leckéztetett meg bennünket, idén pedig az okoz szomorúságot, hogy osztályozón kell kivívni a bennmaradást – magyarázta a tősgyökeres szentesi Somogyi. 
 

Már más teszi boldoggá 
 

A 36 éves vízilabdázó úgy fo­­galmazott, egyáltalán nem fáj a szíve visszavonulás miatt. Sokkal inkább megkönnyebbülésként veszi, hogy kijelentheti, itt a vége a játékos-pályafutásának. 
Manapság már az ed­­­­zőség tesz boldoggá. Több éve tudatosan készülök erre a pá­­lyára, ez a jövőm. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ember tervez, isten végez, így ki tudja, mi vár rám pontosan. Huszonhat évet vízilabdáztam, nincs garancia arra, hogy ugyanennyi időt eltöltök a parton is – vélekedett Balázs. 
 

Vörös Viktor háromszor nyert magyar bajnoki címet, egyszer magyar kupát a Vasassal. 2007-ben junior-világbajnok lett, a 2011–2012-es idényben pedig be­­jutott az angyalföldiekkel a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe. 
A 2009-es első OB I.-es aranyérmemet sosem fogom elfelejteni, illetve amikor a Vasassal kiharcoltuk a négy kö­­zé jutást a BL-ben. A negyeddöntő első felvonásán négygólos vereséget szenvedtünk Dubrovnikban, majd itthon a Komjádi uszodában 16–7-re győztük le a horvátokat nagyjából háromezer szurkoló előtt. De itt említem meg ugyanebből a szezonból az olasz Recco elleni csoportmeccset is, amikor a csillárról is lógtak az emberek, annyian voltak kíváncsiak a meccsünkre. Ezek az élmények adnak pluszerőt, ami­­kor elszomorodnék amiatt, hogy visszavonultam idén, né­­hány mérkő­zéssel hamarabb, mint azt terveztem – je­­gyezte meg Vörös Viktor, aki utolsó meccsét 2021. november 27-én az UVSE otthonában játszotta. Visszavonulását a szezon végére tervezte, de szívritmuszavart diagnosztizáltak nála. Szerencsére jól van, és gyógyszert sem kell szednie, egy év múlva vár rá kontroll. Február óta a kispadon Pellei Csabát váltó Szilágyi Péter segítője. 
 

Imádott Szegeden élni 
 

Viktorhoz hasonlóan Balázs is büszkélkedhet magyarkupa-győzelemmel, a Szegeddel 2011-ben és 2012-ben is nyertek, ezenkívül négyszeres bajnoki bronz­érmes a Tisza-parti együttessel. 
Nagyon jó szájízzel gondolok vissza a Szegeden töltött négy évemre. Imádtam ott élni, a mai napig sokat visszajárunk a családdal, ha van időnk. Szerettem a csapatot, komoly keretünk volt, éppen emiatt minden mérkőzésen győzelmi kényszer nyomta a vállunkat. Emlékezetes időszak, hiszen a Bajnokok Ligájában is szerepeltünk – elevenítette fel az emlékeket Somogyi Balázs. 
 

A vízilabdával Somogyi és Vörös is Szentesen ismerkedett meg. Előbbi 19 évesen igazolt át Újpestre, ahol Szegedhez ha­­sonlóan négy szezont játszott. A Tisza-parti sikereket követően Svájcban légióskodott, majd 2014 nyarán igazolt haza Szentesre. 
Itt indítottak el azon a pá­lyán, amely most a szezon végén véget ér. Hat évvel korábban, amikor hazajöttem, nem gondoltam, hogy még ennyit időt a vízben töltök. Ez is a csapatnak köszönhető, és az azt körülvevő remek közegnek, valamint Pellei Csabának. Éppen ezek miatt rosszul érintett az idei szereplésünk és Csaba távozása. Amióta visszatértem, az első, felzárkóztató évtől eltekintve, amikor a kiesés elkerülése volt a cél, mindig sikeres idényeket zártunk. Ezért fáj ez az utolsó szezon, mert leadtunk abból, amit Csabával, Horváth Tamással, a másodedzővel és a csapattal felépítettünk – osztotta meg érzéseit. 
 

Teljesült az álma 
 

Vörös Viktorban még a mai na­­pig cikáznak a szentesi élmények a gyermekkorából is. Emlékszem, hogy gyerekként néztük a felnőttmeccseket a me­­dencepartról, és arra gondoltam, egyszer majd én is szeretnék szentesi sapkában pólózni. Az egyik legszebb élményem itt, hogy a 2019–2020-as idényben bejutottunk a felsőházi rájátszásba, a legjobb nyolc közé a Metalcommal. Öröm volt az ürömben, hogy a Covid miatt nem fejeződött be a bajnokság, pedig kiváló csapatunk volt, jól ment a játék mindenkinek – nosztalgiázott. 
 

Nincs keserűség 
 

Mindketten bemutatkoztak a 2010-es évek környékén a ma­­gyar válogatottban, de világversenyen egyikük sem húzhatta magára a címeres sapkát. Somogyi ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hiányérzete van emiatt, de keserűség nincs benne, hiszen olyan világklasszisok voltak előtte a keretben többek mellett, mint Kásás Tamás, Biros Péter, Varga Dé­­nes, Varga Dániel vagy éppen Szivós Márton. Vörös Kemény Dénes kapitánysága alatt mu­tatkozott be a nemzeti csapatban, amellyel úgy érzi, beteljesedett a pályafutása, hiszen poszttársai óriási sikereket értek el. 
 

Ami pedig a visszavonuló szentesi ikonok jövőjét illeti, nem szakadnak el a vízilabdától. Somogyi Balázs immár negyedik éve edzősködik ne­velőklubja utánpótlásában, míg Vörös Viktor felnőtt másodedzőként dolgozik tovább.