Több mint százhúsz kötet fordítója az algyői Illés Róbert

Az ELTE Bölcsészettudományi Karának Fordító- és Tolmácsképző Központja 1974. március 22-én alakult meg. Erre emlékezve 1999 óta március 22-én tartják a magyar fordítók és tolmácsolók napját. Ebből az alkalomból beszélgettünk a az Algyőn élő műfordítóval, Illés Róberttel, aki 18 éve fordít angol nyelvű könyveket magyarra. Eredeti szakmája magyar–angol szakos pedagógus, azonban mindig is úgy érezte, hogy közel áll hozzá a műfordítói hivatás. 
– Megszállottan olvasok, és a fordítás is nagyon figyelmes olvasást igényel. Talán ezért érezhettem úgy, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Főiskolás voltam, amikor az egyetemi lapban megláttam egy hirdetést, hogy valaki könyvfordításhoz keres segítőket. Kaptam 10 oldalt, de nagyon nem tetszett, nem érdekelt, így azt gondoltam, hogy mégsem nekem való. Később viszont, 2004-ben megkeresett egy barátom – aki egy kiadónál dolgozott –, hogy ketten fordítsunk le egy könyvet. Eleinte nem akartam elvállalni, de rábeszélt. Akkoriban még nem volt internetem, így papírszótárak segítségével fordítottam, gépelni sem tudtam, egy kézzel írtam, a második hét után pedig az oldalam is beállt. Elkövettem minden létező hibát, de szép lassan megkedveltem – mesélt műfordítói pályafutása indulásáról. 
 

Naponta 20 ezer karaktert írt 
 

Ma már több mint 120 olyan könyv van, amelynek első lapjain ott áll Illés Róbert neve, és a mai napig két öröm motiválja: amikor elkészül, és leadja a kötetet a rendelőnek, valamint amikor megérkezik postán a tiszteletpéldány, és kézbe veheti. 
– Egyszer azt olvastam, hogy azok a legboldogabbak, akiknek olyan munkájuk van, hogy saját maguk oszthatják be az idejüket, és van kézzelfogható eredménye annak, amit csinálnak. Ez abszolút illik az én munkámra, persze van olyan, hogy sokkal többet dolgozom egy nap, mint korábban, amikor egy szegedi középiskolában tanítottam. Mindig van egy határidő, amelyet kijelöl a megrendelő, de azt én határozom meg magamnak, hogy melyik nap mennyit dolgozom, milyen sebességgel haladok. Ezt mindig az alapján határozom meg, hogy milyen nehézségű a könyv. Naponta 20 ezer karaktert írok, ha jó formában vagyok, akkor ez 5 óra alatt megvan, viszont ha nincs jó napom, vagy olyan részhez érek, amelynek alaposan utána kell néznem, akkor sokkal lassabban haladok. Ilyenkor előfordul, hogy még este 8-kor is csak 10 ezer karakternél tartok, de addig csinálom, amíg nincs meg a kitűzött 20 ezer karakter – avatott be a részletekbe. 

Horgásznapló a legendás gitárostól 
 

Az algyői férfi jelenleg Patrick Ness Burn című könyvét fordítja, a tervek szerint ősszel már magyarul is elérhető lesz az írás Róbert fordításában. Elárulta, ez egy fiatal felnőtteknek szóló kötet, amely egy alternatív világban játszódó történetről szól. Az 1950-es évek Amerikáját tárja az olvasó elé úgy, hogy az emberek között sárkányok élnek. 
 

Persze a több mint 120 lefordított könyv között egy kedvenc is lapul, ez Joseph Boyden írása, amely Az orenda címmel jelent meg. Egy kanadai jezsuita szerzetes életéről, missziójáról szól. Róbert hozzátette, a közösségi oldalon látta, hogy Heller Ágnes Széchenyi-díjas filozófus is ezt olvasta utoljára halála előtt, ami azért is érdekes, mert a könyv elején az a mottó áll: „Az ember legyen boldog élete utolsó napján.” 
– Két évvel ezelőtt, amikor a koronavírus megjelent, attól tartottam, hogy nem lesz majd munkám, hiszen a könyvvásárlás az, amiről először mondanak le az emberek, ha válság van. De megkeresett egy kiadó, hogy az Iron Maiden legendás gitárosa, Adrian Smith írását fordítsam le. Folyók és sziklák szörnyei – Az Iron Maiden őrült pecása címmel írt könyvet, amely egy igen komoly hor­gászszakkönyv lett. Sosem fogtam horgászbotot a kezemben, így a tervezett egy hónap helyett két és fél hónapig tartott a fordítás, folyamatosan forródróton voltam a horgász barátaimmal, valamint a horgászoldalakat is böngésznem kellett ahhoz, hogy megértsem, miről ír. Adrian Smith még arra is emlékezett, hogy 1975-ben milyen csalit használt, és mivel már akkor igen gazdag ember volt, csúcstechnológiát alkalmazott. Ebből adódott, hogy olyan eszközöket próbált ki, amelyek elavultak, mire hozzánk eljutottak volna a rendszerváltás után, így nem volt magyar megfelelője minden szónak. Ilyenkor körülírást szoktam alkalmazni – magyarázta. 
 

Hajtű helyett hajszálrugó 
 

Az algyői könyvtár tavaly könyvet kapott Illés Róberttől, ez volt Az Aranycsapat története című kötet, melyet szintén az algyői szakember fordított. Egy Magyarországon élő angol újságíró, David Bailey írta a művet, aki magyar forrásokból dolgozott, majd angolra fordíttatta őket, Róbert pedig ismét magyarra fordította. Szerinte élvezetes, szórakoztató írás, azonban mivel az író nem tud tökéletesen magyarul, így néhány dolgot félreértett a felhasznált forrásokból, és nem is szűrte meg őket eléggé. 
– Emiatt belekerültek olyan mondatok, amelyek miatt a Ferencvárosi TC felháborodott és módosítást kért. Ilyen mondat volt például az, hogy a Fradi stadionjában fasiszta gyűléseket tartottak. Ez nem volt igaz, így javítást kellett kiadni. De Grosics Gyula eltiltása kapcsán is félreértett dolgokat. Az író szerint a focista hárombőröndnyi hajtűt hozott Bécsből Magyarországra, nekem ez viszont nagyon furcsának tűnt, így hosszas kutatómunka után találtam egy cikket, melyből kiderült, hogy az valójában hárombőröndnyi hajszálrugó volt, melyek karórák készítéséhez kellettek, viszont hazánkban nem gyártották őket. Egy rossz fordítás okozhatta a könyvben az elírást, ugyanis a két szó angol megfelelője nagyon hasonló – osztotta meg lapunkkal. 
 

Szellemíróként is szeretne dolgozni 
 

Illés Róbert úgy érzi, már sokkal többet elért a szakmában, mint amit remélt korábban, hiszen egyik kedvenc írójának, William Whartonnak több kötetét is magyarra fordíthatta. A szakember szerint ez olyan érzés, mint amikor valaki szurkol egy csapatnak, majd annak mezében léphet ki egyszer a pályára. 
Elárulta, a fordítás közben most kicsit más vizekre evez, egy marketingcégnél dolgozik szövegíróként, valamint szellemíróként szeretne tevékenykedni, vagyis híres emberek magyar hangjaként ír majd könyveket, ebbe a munkába korábban már belekóstolhatott. Persze azon is gondolkozott már, hogy saját könyvet írjon, így az sem kizárt, hogy néhány év múlva Illés Róbert gondolatait olvashatjuk egy kötetbe zárva.