Lebontották Nyilasy Sándor házát Tápén

Az egyik legismertebb szegedi festő volt a századfordulón és a 20. század első évtizedeiben Nyilasy Sándor, akire szomorú alkalomból emlékezünk: a közelmúltban lebontották Tápén, a róla elnevezett utcában álló házát, amelyben jellegzetes fest­­ményeinek jó része megszületett. 
 

Olvasónk, Szerdahelyi Péter még megörökítette a házat és az emléktáblát is, de ma már csak egy üres telket találunk a helyén. Az épület nem szerepelt Szeged város védelem alatt álló épületeinek listáján, az emléktáblának nem tudjuk, mi lett a sorsa. A festő születésének századik évfordulója al­kalmából — 1973 nyarán — em­­lékkiállítást rendeztek ké­­peiből Tápén és a Szegedi Mű­­vészklubban. Ekkor került a tábla a tápéi Nyilasy Sándor utcában a 2. szám alatti házra, erről a Délmagyarországban és a Móra Ferenc Múzeum 1972–73-as évkönyvében is találtunk írást. 
 

Szeged és térsége 
 

Nyilasy Sándor képeinek visszatérő témája volt Szeged és térsége mindennapi élete. Szegeden született, de művészeti tanulmányait nem itt, hanem 1891-ben a budapesti mintarajziskolában kezdte. Két évvel később Münchenben kezdett tanulni, először a képzőművészeti akadémián, majd Hollósy Simon müncheni magániskolájában. 
 

Két nyáron át festett a híres nagybányai művésztelepen, 1899-ben telepedett le újra szülővárosában. Ettől kezdve haláláig Szegeden, Horgoson és Tápén alkotott. Kezdetben Horgos környéke bűvölte el, lapunk őrzi a Kamarás-erdőben festett Szűz Mária történetét is. „Egyszer az erdőben különös fát talál Nyilasy, — Nini, mondja, az oldalán kinövés van, a teteje sima és ovális, mintha megcsiszolták volna! (...) nála lévén minden szerszáma, finom vonalu Mária-képet festett a kínálkozó lapra” – állt 1933. október 8-i lapszámunkban. 
 

Levakarták Máriát 
 

Harmadnap visszament megnézni, és azt látta, „a kép már nem volt egymagában, köröskörül virágcsokrok díszítették, a fa törzsébe szúrva egy hajtű, amely nyilván fájós fejből került oda azzal a kéréssel, hogy bizonyos szaggatásokat szüntessen meg. A fa környéke felseperve, mindenütt tisztaság (...).” Valóságos kis kegyhely kezdett kialakulni a Mária-kép körül, de egy hét után valaki bicskával „leráspolyozta” a képet. 
 

A művész nem adta fel: méretet vett a kinövésről, pléh­foglalatot készíttetett, arra festette meg újra, és ezt erősítette fel a fára. Odajártak imádkozni, gyertyát gyújtani az asszonyok, kerítéssel vették körbe a fát. A nyár végén azonban megint elpusztította valaki a képet, így nem lett kegyhely az erdőből, mert Nyilasy harmadszor már nem festette meg Máriát. 
 

Művei a múzeumban 
 

„Mielőtt Nyilasy Szegeden fellépett — írta Lyka Károly, aki a halála után rendezett nagy tárlaton méltatta a festőt és színpompás képeit —, itt nem támadott kép, amely a festő és a néplélek, a népélet közötti közelséget annyira mutatná, mint ezek az idevaló munkák. Egyenes megragadásai a látott dolgoknak, a tájaknak, az ala­koknak, a nép munkás, vagy csöndes boldogságú életének. De, ha még olyan beha­tóan ragaszkodik is a művész a látott valósághoz, mégis hozzátesz még egy értéket: valamennyit megaranyozza meleg kedélye.” 
 

Érdekesség, hogy bár Játszó fiúk című alkotását 1912-ben maga a király vásárolta meg, és a Műcsarnok budapesti kiállításain szinte minden évben részt vett – 1929-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nagydíját is megkapta –, első önálló kiállítását csak 47 évesen, 1920-ban rendezte a Kass Szállóban. 1928-ban létrehozták Szegeden az Alföldi Művészek Egyesületét, a társulásnak Juhász Gyula és Nyilasy Sándor lett az alelnöke. Művei­nek többségét a Magyar Nemzeti Galéria és a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi. A róla festett arcképet is a múzeum birtokolja – Rippl-Rónay József örökítette meg. 
 

Trianon után Tápé 
 

Ha azt nem is tudjuk, miért jutott a nevezetes ház ilyen szomorú sorsra, azt lehet sejteni, mit jelentett a művész egykor a tápaiaknak – lapunk is őriz erre bizonyítékokat. Miután a horgosi lehetőségek bezárultak, Tápé ragadta meg a festőt, 1918 után kezdte el a falu népének életét megörökíteni – itt tesszük hozzá, hogy megfestett több neves Szegedhez kötődő embert is, például Reizner Jánost, Tömörkény Istvánt, Mikszáth Kálmánt. Lengyel Vilma riportja nem sokkal Nyilasy halála után készült – elhanyagolt szívbetegsége vitte el 61 évesen, tudtuk meg a Móra Ferenc Múzeum évkönyvéből. Akkor már egy ideje kölcsönökből élt a negyedik emeleti műteremlakásban egy Oroszlán utcai bérházban, a szegedi művészeket támogató ösztöndíjat nem kapta meg. Nyilasy Sándor tápéi emberei között – Emlékek, regények, képek a festő kihűlt kéménye körül: ezt a címet kapta az 1934. április elsején megjelent cikk. Hozzátartozóként siratta a falu, a tápaiak utolsó útjára is elkísérték a temetőbe. 
 

Az Úristen ecsetje 
 

Nem volt beteg a faluban, mondja, akihez Nyilasy úr valamit el ne küldött volna, ha megtudta, hogy szükségben szenved. Segített pénzzel, tanáccsal, és megdorgálta, aki rosszban törte fejét – idézett az újságíró egy környékbeli asszonyt, akinek kislánya is jó barátságban volt a művésszel. „Sietünk át a köröngyös utakon. Szegénység és düledező kerítések között. Mindenhonnan fájdalmas visszaemlékezés kiált fel. A puszta házfalakról, azokról az egyablakos alacsony kis fészkekről, ahol tarkaruhás lányok fognak kacarászni vig legényekkel ezen a nyáron is, kiülnek a Tisza partjára, vagy kiülnek a lócára és a tarka képnek nincs már festője, csak az Úristen ecsetje, amely minden vasárnap felrajzolja és minden hétfőn letöröli az ünnepnap áhítatát. És siratják ünnepnapjaik víg költőjét a tápéiak, de jobban siratják benne az embert, aki sokat élt köztük és olyan egyszerűen, mint ők maguk.” 
 

Ellopták, de meg is került
 

Lapunk 2007-ben számolt be egy Nyilasy Sándor-festményhez kötődő bűnesetről. A festő egy értékes képét lopták el egy Jósika utcai társasházból. A tolvaj túladott a képen, új „tulajdonosa” pedig megkereste a régit, és felajánlotta, visszavásárolhatja a családi örökséget. A rendőrök elfogták az orgazdát, és a lopott kép is visszakerült a tulajdonosához. Akkor nyilatkozta Nátyi Róbert művészettörténész, az SZTE Bartók Béla Művészeti Karának jelenlegi dékánja lapunknak: Nyilasy a műgyűjtők körében az egyik legkedveltebb a szegedi művészek közül.