75 éves a legendás szegedi röplabdaedző, Nyári Sándor

Több mint 30 éve ismerem Nyári Sándort. Sokat foglalkoztam az általa irányított röplabdacsapatokkal, első tudósításaim között volt a szegedi Lila iskolában rendezett ifjúsági Eb-selejtező, és 1990-ben elkísértem az akkori Szegedi Építőket a klub első magyarkupa-döntőjére a fővárosba. 

Ezüstérmesek lettek a Csepel mögött. Így (jóval) utólag elárulom: győzelemre, ünnepre készülve vittem magammal egy üveg pezsgőt. Nem adtam át, mert mindenki csendes volt, szomorúnak tűnt. Hibáztam. Most viszont Sanyi 75. születésnapján jelképesen és virtuálisan felbontom azt az üveget. 

Csepel 

 

– Endre bátyámmal gyorsan nyúltunk, nőttünk, őt és engem is a röplabda csábított el, én előtte még kosaraztam Gellért Sándorral együtt a Honvéd juniorjainál. Sokat köszönhetek a trénerek közül Havasi Gyulának és a két kecskemétinek, Beregszászy Szabolcsnak és Dunszt Ferencnek – kezdte történetét Nyári Sándor. Abban az időben, ahogy a röpisek mondják, jól pattant neki a labda, és a bajnok Csepelhez került, „nagy dicsőségnek szá­­mított Buzek Laciékkal játszani”. A piros-kékekkel nyert bajnokságot, kupát, többször szerepeltek a BEK-ben a legjobb négy között. 

– Azt is elbírták, hogy a pá­lyán vagyok… – jegyezte meg hamiskás mosollyal. 1980-ban Szegedre kerülve a Délmagyarország sportrovatának egykori vezetője, Gyürki Ernő rögtön melléállt, és a krónikások mindig alaposak és korrektek voltak vele és csapataival. –Életem legjobb döntése volt, hogy Szolnok után a csongrádi megyeszékhelyet választottam. Komoly sportági célokat, terveket fogalmaztak meg, és az is fontos volt, hogy a feleségem, Aranka és az édesanyám is szegedi kötődésű. Szívem legmélyén én is mindig szegedi maradok, annak dacára, hogy 2008 óta már Budapesten élek. Életem legfelejthetetlenebb, legszebb 28 évét töltöttem Szegeden – vallotta. 

Szeged 

 

– A Délép akkori vezetői azt mondták, csináljak egy jó csapatot, segítenek, egy feltételt szabtak, hogy a piramis álljon a talpán, vagyis legyen hatékony utánpótlás-nevelésünk. Ebben Hajdu Béla szakosztályvezető mellett az edzők, Titkos Lajos, Lalia András és Nusser Elemér játszott szerepet, hétköznap 16-tól 21 óráig pattogott a labda a Lila iskolában – emlékezett Nyári Sándor. Az 1995-ös első bajnokcsapatban a saját nevelésűek közül Petheő Gábor, Csíkos Gábor, Polgár Gábor és Hulmann Zsolt játszott sokat, és tagja volt még a keretnek Takács László, Rácz László és Torma Péter. 

– Gyakran eszembe jut: a győzelem utáni vacsorán a fiúkkal együtt énekeltük a Queen-­nótát, a We Are The Cham­­pion-t, mikor megjegyez­ted, könnycseppet látsz a szememben, erre elfordítottam a fejem, mire azt mondtad, Sanyi, ezt nem kell szégyellni – elevenítette fel, hozzátéve: nagyon örül, hogy ők, akkor Medikémia Szeged néven nyerték a város első labdás csapatbajnoki aranyát. Irányításával 2001-ig két bajnoki és négy kupa­arany (az első nagy diadal az 1993-as mk-győzelem volt, mint Papiron SC Szeged) került a Tisza-parti röplabdások vitrinjébe – fantasztikus emlékeket, sikereket idéznek. 

Család, fontos emberek 

 

– Az akkor bajnoki bronzérmes BSE 2008-as megkeresése édesanyám 2007-es elhunytát követően talált meg. Döntésemben ismét szerepet játszott a család, hiszen a fővárosban él Emese lányom és most már három unokám, Szonja, Panni és Noa Liza. Szonja 8 éve aerobikozik, többszörös bajnok, és az azerbajdzsáni korosztályos világbajnokságon hatodik lett a magyar trióval. Élőben néztük a családdal, szurkoltunk, izgultunk értük, fantasztikus volt! Ezért érdemes élni! A 12 éves Panni a Vasasban röplabdázik, nem tehetségtelen, és az elsős Noa Liza is barátkozik már a sportággal. Levente fiam 15 éve él Londonban kiegyensúlyozott párkapcsolatban és biztos anyagiakkal, velük karácsonykor és nyáron találkozunk – sorolta szeretteit Nyári Sándor. Elmondta, bár az eddigiekből világosan kiderült, „számomra a család az első, utána következik a röplabda és a retró zene”. 

– Szomorú, hogy az egykori segítők, társak közül Verba László, Ribizsár Gyula, Endreffy Lóránt, Gyürki Ernő, Sipos Mihály, Major Gyula, Körtvélyessy Péter és Nádor Viktor már nincs köztünk, viszont a Medikémia-vezér Pálmai Antallal a mai napig jó barátságot ápolok, akárcsak Méhes Gáborral, a Sport TV röplabdás kommentátorával –tette még hozzá. 

Vírus és Marina 

 

– A koronavírus engem is megkergetett, nem volt lázam, de alaposan besza.tam... Hetven fölött már mások a dimenziók. Viszont örülök, hogy a mai napig mindkét sportcsatorna számít rám, a szakmai értékelésemre, véleményemre, ami számomra azt bizonyítja: az idővel csak a hajam lett kevesebb, a tudásom nem. És jelentem: a bajnoki aranyunk slágerét, a Marinát, amit a vidámparkban, majd rá egy évre a Széchenyi téren is elénekeltem, ha kell, még most is bevállalom. Első alkalommal az ünneplés miatt már ittam pezsgőt, sört és vodkát, mikor a közönség „feltolt” a színpadra. Legutóbb Jászberényben röpis közönségtalálkozón, vacsorán adtam elő. Letettem a kést és villát, és elénekeltem. Hiába, még nem nőtt be a fejem lágya... Nem érzem magam 75 évesnek – jelentette ki Sanyi. 

Eredmények, címek

 

Nyári Sándor a Csepellel játékosként egy bajnokságot és három magyar kupát nyert, a Szolnokkal játékos-edzőként az NB I-be jutott, amit Szegeden 1982-ben ismételt meg. Ezt követte az 1986-os bajnoki bronz (Arany János, Petre Béla, Huszta Péter, Nusser Elemér, Katona János, Csorba Tibor, Lénárt Béla), majd 1993-tól a 2001-es őrségváltásig két bajnoki és a négy kupaelsőség, és ezalatt mindig érmet szereztek mindkét „fogásnemben”. Kupagyőzelemmel búcsúzott. Az újrakezdés után a BSE női csapatával 2009-ben és 2010-ben bajnok, utóbbi évben kupagyőztes is lett. – Ha annak idején nem szenvedek spirális bokatörést, még mindig én lennék a feladó Szegeden... És aki a BSE-s korszakig kételkedett a képességeimben – hallottam ilyen véleményeket, hangokat –, az most varrjon rá, erre az egészre gombot – tréfálkozott.