Hatvannyolc évesen talált rá a boldogságra

Riportra indultunk a mórahalmi tanyagondnoki szolgálat munkatársaival. Az egyedül élők számára a tanyagondnok jóval többet jelent, mint egy segítő, aki ebédet hoz, gyógyszert vásárol vagy fát hasogat. Sokaknak ők jelentik a kapcsolatot a külvilággal, hiszen más nem nyitja rájuk az ajtót.

Mielőtt elindultunk volna, az intézményvezető elárulta, hogy akihez megyünk, már nem is egyedülálló, mert összeköltözött egy öreglegénnyel. A hozzájuk járó tanyagondnok hozta össze őket. 

Lada ’82-ből 

Klasszikus tanyaépület udvarára fordulunk be a tanyagondnok Dacia Dusterével. A főépülettel szemben az egykori istálló, a lovak mellett teheneket is tartottak Bálinték. A ház bejáratánál gyönyörű, piros kombi Lada parkol 1982-ből. Csak 174 ezer kilométer van benne, és nemrég volt műszakiztatva. 

Rájuk borult a magány 

A konyhában ülünk le. Az asztal túloldalán, velünk szemben házigazdánk és élettársa, Kusztovszki Jánosné Ibolya. Úgy mesélnek, hogy az egyikük elkezdi, a másik befejezi a mondatot. 

– Együtt éltünk hárman, apuka, anyuka meg én – kezdi Bálint Szilveszter, majd Ibolya folytatja: apukája 2000-ben halt meg. Amikor Szilveszter elvesztette 94 éves édesanyját is 2019. november 21-én, a magány mellett a depresszió is ráborult, az életkedve is elment. Ibolya az élettársát vesztette el. 

Azt mondja, elege volt a magányból, hogy nem volt kihez szóljon. Látásból ismerték egymást, egy helyen volt a postaládájuk. 

„Megfordult a sorom” 

– A férjemtől elváltam, a volt élettársam szívritmus­betegségben halt meg. Mikor Veszike is bekerült a kórházba, megijedtem, mert neki is szívritmuszavara volt. Mondom, nem létezik, hogy neki is ez a baja – meséli. Az előző tanyagondnok, Imre kezdte el szervezni, hogy összehozza a két magányos embert. 

– Azt hittem először, az Imre hülyéskedik, amikor sorolta a neveket, hogy kivel ismerkedhetnék össze. Mondom neki, nekem mindegy, hova viszel, csak hozzál is haza. Aztán nem kellett hazavinni – meséli Ibolya.

 – Először hülyeségnek véltem, de mégis komolyra fordult a dolog. Amikor ideállítottak, viccnek véltem. De nem az volt. Itt is fogtam, mondom, innen sehova! – csatlakozik Szilveszter. Azt még elárulják, hogy amikor mindez történt, Szilveszter az édesanyja halála után annyira elhagyta magát, hogy az ágyból sem kelt föl. 

– El voltam kedvetlenedve – mondja. Azóta viszont új ember lett, mintha kicserélték volna. 

– Megfordult a sorom – summázza a történteket Szilveszter, aki sokáig várt az igazira, 68 éves volt, amikor megismerkedtek, azóta betöltötte a hetvenet. 

– Végeredményben édesanyámat is piszkálta az, hogy senkim se lesz. Nem nősültem meg soha. Barátnőim voltak, de kedvemre való nem volt. Eddig – meséli, majd Ibolya veszi át a szót. 

– Válogatós volt, két szék között a földre esett. Most azonban már együtt vagyunk, igaz, papírunk nincs róla, de nem a papír teszi az embert – mondja.