Február végéig tegyük ki a méhecskehoteleket esővédett helyre

Ahogy a Szegeden telepített méhlegelők kapcsán is megírtuk, védelemre szorulnak a beporzó rovarok, mert drámaian csökken a számuk. Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovarfaj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. Az estére nem kaptárak, odúk védelmébe húzódó magányos méh- és darázsfajokat, illetve a többi beporzó rovart a nem szúnyogszelektív szúnyog­irtás is veszélyezteti. 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) arra hívta fel a lakosság, a gazdálkodók és az önkormányzatok figyelmét: egyszerű méhecskehotelekkel már kora tavasztól segíthetjük a szelíd beporzók szaporodását, akár erkélyen, ablakpárkányon is. Ezek a magányosan élő fajok nem támadnak, teljesen ártalmatlanok, ha nem fogjuk meg egyedeiket. 

A magányos fajok ujjnyinál vékonyabb járatok védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított ízeltlábúakat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar átrágja magát a sárdugón, és megkezdi felnőtt életét. Ilyen bölcsőkamrákat nagyon egyszerűen biztosíthatunk számukra az erkélyre, ablakpárkányra, balkonládák mellé is kihelyezhető méhecskehotellel, más néven darázsgarázzsal. 

Ezt legegyszerűbben 10–4 milliméter átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugliba készíthetjük el, de építhetünk szekrényes méhecskehotelt is. A méhecskehoteleket akár óvodai foglalkozás, iskolai szakkör keretében is el lehet készíteni, ehhez útmutatót az érdeklődők az MME honlapján találnak.  Az új méhecskehoteleket érdemes február második felében, március elején kirakni esőtől védett helyre, keleti–déli tájolással, hogy közvetlen napsütés is érje. Márciustól május végéig, június közepéig a legforgalmasabbak.