Kiss-Rigó László: A boldog ünnep nem a körülményeken, hanem mi magunkon múlik

– A vírus továbbra is jelen van, de hazánkban a mindennapi rutinok nagyrészt visszatértek a régi kerékvágásba. Mennyire viselte meg az egyházmegye közösségeit az év első felét még javában meghatározó, kényszerű bezártság időszaka?

– Rengeteg negatív hatása volt ennek az időszaknak, de talán pozitívumokat is hordozott. Gondolok itt arra, hogy a bezártság időszaka felértékelte az emberi kapcsolatok fontosságát. Az egyháznak mint intézménynek a legfőbb nehézsége az volt, hogy nem tudtunk biztosan tervezni programokat, így sok eseményünk szervezésébe bele sem fogtunk. Hogy meddig fog tartani a járványhelyzet, nem tudhatjuk. Az él­­vonalban harcolók, akik a többiek szolgálatában állnak elsősorban az egészségügyben, nagyon megérdemlik a hálánkat, nagyrabecsülésünket, erkölcsi támogatásunkat. Nekik csak kitartást kívánhatunk, és igyekeznünk kell mi­­nél több terhet levenni a vállukról. Például szolidaritással, amely úgy tűnik, hiányzik azokból, akik valamilyen megfontolásból nem hajlandók beoltatni magukat. 

– A járványon túl egy másik veszélyforrás is egyre nagyobb teret nyer napjainkban Európában, amely nem fizikai jól létünket, hanem a legalapvetőbb keresztény értékeinket fenyegeti. Hogyan vértezhetjük fel magunkat e veszéllyel szemben?

– A Covid-járvány kisebb veszélyt jelent, mint az az ideológiai vírus, amelynek érthetetlen módon rengeteg ember áldozatául esik. Hogy miért, annak millió oka lehet. Egyrészt a józan ész hiánya. Másrészt mert elbutult, elkényelmesedett sok, főleg az úgynevezett nyugati, fogyasztói társadalom. Bomlott ideológiákat terjesztenek egyesek, amelyeknek előbb-utóbb önmaguk is áldozatául esnek. Azt hiszem, ezek ellen a józan ész a legnagyobb fegyver, amely a legnagyobb immunitást adja. Érdemes ezt szem előtt tartani. Úgy tűnik, hogy Közép-Európában jobban megőriztük a józan eszünket, mint sok más helyen. Ennek egyik oka lehet, hogy nem voltunk olyan relatív jólétben a rendszerváltás előtt, mint a Nyugat. A másik, hogy ők nem tapasztaltak diktatúrát, míg mi többet is, ezáltal sokkal inkább immunisak va­­gyunk általánosságban az elnyomásra. Így a nihilizmus diktatúrájára is, amelyet most próbálnak lenyomni a torkunkon azok, akik a demokrácia legfejlettebb formája gyakorlói­nak tartják magukat. 

– 2021 a család éve. Mire tanít bennünket a szent család példája?

– A karácsonyi ünnepkör fontos része a család, december 26. a szent család ünnepe. Az üzenet mindig ugyanaz, csupán a korok és az emberek változnak. Semmi rendkívüli, csupán annyi, hogy a családot egy férfi és egy nő, valamint gyermekeik alkotják. Egy élet­­re szóló szövetség, amelyet vé­­deni kell. Megdöbbentő, hogy akik olyan nagy erővel buzdítanak arra – egyébként nagyon helyesen – mindenkit, hogy bizonyos állatfajok élőhelyét őrizzük meg, az ember élőhelyét mégis szét akarják rombolni. Érthetetlen ellentmondás. 

– Idén hazánk adott otthont az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak. Milyen tanulságokat hordozott a katolikus világesemény?

– A hitüket tudatosan gya­korló katolikusok új erőt meríthettek a kongresszusból. Megtapasztalhatták a közösség, a közös imádság erejét. Akik nem aktív vallásgyakorlók, de a keresztény kultúra őrzői­nek és képviselőinek tartják magukat, szintén gazdagodhattak lelkiekben. Megtapasztalhatták, hogy nincsenek egyedül az ellenszélben. Jézus azt mondta, hogy „olyanok legyetek, mint a kovász vagy a só az ételben”. A keresztények számára nem az a fontos, hogy hányan vagyunk, ki­­sebbségben vagy többségben, hanem hogy hitelesen tanúskodjunk arról, aminek a részesei vagyunk. Ez a hitelesség pedig éppoly jótékonyan hat, akár a kovász a kenyérben vagy a só az ételben. 

– Hogyan érhetjük el, hogy a ka­rácsony valóban több legyen, mint puszta anyagi javakkal történő gyarapodás?

– Az anyagi javakkal való gyarapodással sincs baj, ha szolidaritással jár együtt azok irányába, akik ezt nem tehetik meg. Sokféleképpen állnak az emberek a karácsony ünnepéhez. Vannak, akik számára csak kellemes körülmények megélését és megteremtését jelenti. Akik ezzel megelégednek, legalább arra törekedjenek, hogy ezt másokkal is megosszák. A valóban boldog ünnep azonban nem a körülményeken, hanem mi magunkon múlik. Hogy kellőképpen felkészítsük lelkünket a béke és az öröm befogadására, ami a karácsonnyal jár. Szerencsére nemcsak a kereskedelem legfőbb időszaka ez, hanem évről évre tanúja vagyok a rengeteg kezdeményezésnek is, amelyek során rászorulókat támogatnak embertársaik. Örömteli látni, hogy milyen sokan fogékonyak arra, hogy valami jót tegyenek. Mikor Keresztelő Jánost megkérdezték, hogy hogyan ké­­szüljünk a Megváltó érkezésére, nem szolgált meghökkentő válasszal. Annyit mondott, hogy akinek kettő van valamiből, és az egyik felesleges, az gondoljon arra is, akinek nincs. Másik alkalommal pedig két katona tette fel neki ugyanezt a kérdést, amire nem azt felelte, hogy dobják el a fegyvert, hanem azt, hogy végezzék a munkájukat, csak ne legyenek kegyetlenek, legyenek emberségesek. Tehát végezzük becsülettel, lelkiismeretesen a munkánkat, segítsük a nálunk nehezebb helyzetben lévő embertársainkat, aminek révén jobbá válhatunk, és még könnyebben fogadhatjuk be a karácsony üzenetét. 

– Egy hét múlva búcsúzunk az idei esztendőtől. Milyen jó tanáccsal látná el olvasóinkat az új évre vonatkozóan?

– Ezekben az időkben min­den­ekelőtt azt tanácsolom, hogy törekedjünk a józan ész tu­­datos használatára, és próbáljuk meg hasonlóképpen megbecsülni magunkat, mint ahogyan Isten becsül bennünket. Akkor látni fogjuk, hogy lehet és meg is éri értelmesen élni.