Helytörténeti kiállítás mutatja be a Kecskésen élők mindennapjait, állandó múzeumot is szeretnének

Az 50-es, 60-as évek konyhája, a 70-es, 80-as évek nappalija tárul elénk a Kecskési Művelődési Ház nagytermében. Igazi idő­utazásban van része annak, aki megnézi a helytörténeti kiállítást, ahol a lakosoktól gyűjtött használati tárgyak segítségével kalauzolják a látogatókat a múltba. Tavaly kezdte az ünneplést Kecskés-telep, a városrész alapításának 90. évfordulóján egyéves ünnepségsorozatot szerveztek. Ennek zárórendezvénye az a helytörténeti kiállítás, amely az 1950-es évektől 1980-ig nyújt betekintést számos tárgyon keresztül az itt lakók életébe. A Hétköznapok, ünnepek című kiállítás olyan, mintha visszarepültünk volna az időben.

Először Csorba József emlékére állított tárgyakat csodálhattunk meg.

– Szüleim 1957-ben kezdték el építeni házunkat a Szabadkai úton, a helyben kinyert alapanyagból saját kezűleg verték a téglát, vályogot. Amikor elkészült a szüleim háza, édesapám elhatározta, hogy segít másoknak is az otthonhoz jutásban. Az 1950-es években társadalmi munkában a postásszakszervezet segítségével megszervezte a házhelyek osztását, az ő nevéhez fűződik az úgynevezett ikerházak építése

– magyarázta Csorba Ágnes, a Kecskési Cikér Egyesület elnöke.

Édesapja kezdeményezésének köszönhetően jött létre többek között a Gera Sándor, a Kandó és az Újvidéki utca. Csorba Ágnes maga is elkísérte édesapját, amikor segédkezett egy-egy ház építésénél, ezért lett szívügye a település hagyományainak őrzése. 2008-ban költözött a telepre Markos Gyöngyi néprajzos muzeológus, a tárlat az ő munkája. – 2011-ben volt egy figyelemfelkeltő kiállításunk, azóta folyamatosan gyűjtjük a tárgyakat. Jártam házról házra, lefényképeztem őket, mindenki örömmel adta kölcsön a tárgyi emlékeket – mesélte a kiállítás rendezője.

A korabeli konyha és nappali mellett a gyereksarok, benne egy 1964-ben készült pisilős baba, valamint egy sufni is elbűvöli a látogatókat, akik mind azt mondják, nézd, nekem is volt ilyen. Megbizonyosodhattunk róla, a 60-as évek óvodásai is játszottak parázs tűzhelyen, a kis játék varrógép pedig még ma is működik. Egy másik szobában pedig ünnepeiket elevenítik fel, főként régi fényképeken keresztül. A tárlat szeptember 5-ig tekinthető meg, azt tervezik, ha tudnak, megvesznek egy házat, amelyben helytörténeti múzeumot hoznak létre.

Rokkant-telepnek is nevezték

Kecskés-telep története az első világháború után kezdődött. Az 1920-as években Kecskés István javaslatára parcellázták fel a területet. Először Rokkant-telep volt a neve, mert főleg az első világháborúban megsérült szegedi katonák és családjaik költöztek ide. Később Kecskés Istvánról nevezték el a városrészt. A telep avatóünnepsége 1928. augusztus 12-én volt. 1928-ban megkezdődött a tanítás az iskolában, 1939-ben indult az óvodai nevelés. A településrész művelődési háza is 80. születésnapját ünnepli. 1964-ben adták át az új iskola épületét, 1962-ben pedig postahivatal nyílt a telepen, ami a mai napig működik.