A Nobel-díjas tudós szerint hasznos, hogy a diákok saját kezűleg tapasztalhatják meg, amiről tanulnak

65 középiskola 254 diákja vesz részt a Nobel-díjasok és Tehetséges Diákok XIII. Találkozóján, amelynek programjai tegnap kezdődtek. A fiatalok délelőtt a hódmezővásárhelyi Németh László gimnáziumban, illetve a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban vettek részt laboratóriumi gyakorlaton, amelyre ellátogatott Erwin Neher német biofizikus is, aki 1991-ben orvostudományi Nobel-díjat kapott.

A Radnótiban két húszfős csoportnak tartottak tanórát. Az egyikben egy veszprémi pedagógussal, Szalainé Tóth Tündével különféle szövetmetszeteket vizsgáltak, a másikban pedig egy pécsi tanár, Nyisztor Zsolt kísérletezett a fiatalokkal, amelynek során keményítőből glükóz lett.

– Az OKTV-n mindig van metszetfelismerős feladat, tehát felfoghatjuk úgy is, hogy most a döntőre gyakorolunk – vezette fel óráját Szalainé Tóth Tünde. Macska-, kutya-, nyúl-, disznó-, egér-, patkány- és emberi szövetet is hozott, amelyeket egyesével vizsgáltak meg. Eközben pedig olyan érdekes adatokkal bombázta a diákokat, mint hogy az emberi érhálózat 100 ezer kilométer hosszú, de még a férfiak heréiben is egy kilométernyi csatornácska fut végig. A nők petefészkében pedig magzatkorban közel 400 ezer tüsző található, benne éretlen petesejtekkel.

– Ha valamiről nem tudjátok, mit láttok, kérdezzetek nyugodtan. Ha nem tudom, azt fogom válaszolni, hogy szakadásos műtermék. Ez mindenre jó válasz – adott praktikus tanácsot a jövőre nézve a tanárnő.

A labor másik felében a diákok burgonyából keményítőt vontak ki főzéssel, majd abból amiláz segítségével glükózt készítettek. Mindeközben pedig megtanulták használni a pipettát is. A kísérlet befejező részében érkezett meg Erwin Neher, aki rögtön érdeklődni kezdett, majd feltette a kérdést, hogyan ellenőrzik a végeredményt. Viccelődve azt javasolta, kóstolják meg a kapott anyagot, de természetesen egy laboratóriumban ilyenről szó sem lehetett, így maradt a színváltozásos kontroll.

– Először nem is vettem észre, hogy megérkezett – mesélte Manninger Anna, akit a Nobel-díjas kutató megkérdezett a kísérletről. – Hirtelen jött, hogy hozzám szólt, az angol szakkifejezésekkel bajban is voltam, de örültem, hogy beszélhettem vele – mondta a fővárosból érkezett diáklány. – Neki ezek biztosan nagyon egyszerű dolgok, de aranyos volt, mert érdeklődött.

Rövid látogatása után Erwin Neher lapunk kérdésére úgy fogalmazott, fontosnak tartja, hogy a diákok valóban saját kezűleg tapasztalhassák meg azokat, amikről tanulnak, legyenek azok szövetek vagy kísérletek. – Teljesen más hatást érhetünk el így, mint ha csak a számítógépen olvasnak információkat.

– Hogy hívták a bonyolult nevű várost? – fordult Bán Sándorhoz, a Radnóti-gimnázium biológiatanárához. Hódmezővásárhely kiejtésével ezután sem próbálkozott, de elárulta, ott a diákok reggel szemet boncoltak.

– Minden kísérlet kapcsolódik a délutáni előadásomhoz, amely arról szól majd, hogy miként működnek az idegi impulzusok, hogyan fordulhat elő, hogy az egyforma jelek különböző jelentésűvé válnak – árulta el a tudós.

A délutáni díszelőadás után este a Szegedi Nemzeti Színházi gálán adták át a 2019. évi Talentum-díjat Horváth Péternek, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Intézetének igazgatójának a Nature Communications 2018. január 15-i számában megjelent közleményéért, amelyben kollégáival együtt az intelligens, képalapú egysejtes izolálás technikáját írták le.