Bérlőt keres az egykori sándorfalvi mozi - tizenegy éve vetítettek utoljára

„Sándorfalva önkormányzata pályázatot hirdet a Széchenyi utca 24/A alatti ingatlan, a korábbi mozi és rendezvényház bérbeadására. A pályázatnak tartalmaznia kell az üzleti tevékenység rövid ismertetőjét és az ajánlott bérleti díj mértékét. A pályázatokat 2018. január 15-éig lehet beadni a polgármesteri hivatalban" – olvasható a város honlapján.

A 271 négyzetméteres ingatlanban 2006-ban vetítettek utoljára filmet. Az akkori bérlővel, Farkas Árpád vállalkozóval és önkormányzati képviselővel idéztük fel a sándorfalvi mozi halálát.

– Sajnos nem emlékszem, melyik volt az utolsó film, amit vetítettünk. Talán valamilyen rajzfilm lehetett – morfondírozott az épület előtt. – Nem reális, hogy valaki százmilliókat fektessen bele, és néhány kilométerre Szegedtől mozit üzemeltessen.

Én 1996 és 2006 között béreltem határozott időre. 1990. december 7-én az enyém volt a harmadik videotéka a megyében, még Fenyő Jánossal kötöttük a szerződést. Videotékásként szomszédok voltunk a mozival. Úgy gondoltam, jobban tudom működtetni a mozit, mint az önkormányzat, így vágtam bele

– idézte fel a kezdeteket a vállalkozó. – A videotékám hasznát a mozi vitte el. Anyukám volt a jegyszedő, a fiam és a feleségem dolgozott a tékában, és én voltam a gépész – tette hozzá.

A mozizás hőskorában, amikor a premierfilmeket később kapta meg, mint a nagy mozik, egyik szombat éjjel 11-kor bejött Szegedre a Belvárosi moziba az akkori kasszasiker Múmia című film két tekercséért, és éjszaka levetítette a sándorfalvi moziban. 186-an vettek rá jegyet, elővételben. A kópiát hajnal fél kettőkor vitték vissza a városba, amiből persze az akkori forgalmazó, a Mozgókép Kft. ügyvezetője hatalmas botrányt csinált. Azt mondta, még egy ilyen partizánakciót nem szeretne látni.

Pataki Ildikó óvónő tanácsára délelőtt az ovisoknak, délután az iskolásoknak, este pedig a felnőtteknek vetítettek.

– Amire nagyon büszke vagyok, hogy ez egy igazi közösségteremtő élmény volt. A plázák és a multiplex filmszínházak megjelenése a kistelepülési mozik halálát jelentette – magyarázta.

Farkas szerződésének lejártakor előbb egy pizzás-hamburgeres-hot dogos vette ki az épületet, akit egy másik vendéglátós követett, de mindketten belebuktak.

– Lebontották a gépházat, kihajigálták a székeket, a padlót kiegyesítették, hogy a biliárdasztal ne lejtsen, úgy átalakították, hogy soha többé nem lehet belőle mozi – mutatta Farkas Árpád, aki 2006 óta először járt a lassan enyészetté váló épületben, ahol legutóbb júniusban rendeztek háromnapos motoros találkozót.

Az épület jelenleg a Sándorfalvi Kulturális Központ kezelésében van, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy náluk van a kulcs. A helyi íjászklub tagjai is itt tréningeznek, amit a mozivásznon ütött lyukak is jól mutatnak.

Török Éva aljegyzőtől megtudtuk, hosszú távú elképzelései vannak az önkormányzatnak az épülettel, ezért olyan bérlőt keresnek, aki ezekbe az elképzelésekbe beleillik. – Nem jó, ha parlagon hever egy ilyen önkormányzati épület – tette hozzá az aljegyző.

A 19. század végén megjelent technikai felfedezés, a képek vetítése Sándorfalvára 1913-ban jutott el. Turcsányi János saját házában, a Radenich utca 3. alatt mozgófilmszínház működtetésre kapott engedélyt. Előadásaira 50-60 személy ülhetett be. Korszerű filmszínház nyitásának terve csak akkor merült fel, amikor egy belügyminiszteri rendelet kimondta, hogy a községben csak egy mozgófényképszínház nyitható, üzemeltethető. Ezt követően Tóth Sándor kocsmáros, akinek vendéglőjében színpaddal felszerelt nagyterem volt, a kisebb teremben pedig az olvasókör, úri kaszinó működött, udvari épületében pedig két szállodai szobát is fenntartott, mozi nyitására is engedélyt kapott.