Melléfogások sorozata miatt halt el az ötlet ötven éve: sportcsarnok lett a fedett uszodából

– Harmincegy nagy szegedi beruházás alapozási és kivitelezési munkáiról őrzöm a pontos leírásokat és fotókat az 1960-1975 közötti időből. Az újszegedi sportcsarnok tartotta a csúcsot, mert nyolc évig épült 1967 és 1974 között – mutatta a kötetbe fűzött feljegyzéseket Kaszab Imre. A nyugalmazott főiskolai tanár fiatalkorában a Szegedi Tervező Szövetkezetnél (Tervszöv) dolgozott. 1973-ig vezette a talajmechanikai labort. Onnan az állami földtani intézet helyi szolgálatához került, de 1988-ig követte a szegedi építkezéseket. Nyugdíjazásáig a szegedi főiskola földrajz tanszékének vezetője volt.

Nem fedett uszoda lett, hanem sportcsarnok, de a miénk. Nyolc évig épült. Fotók: Kaszab Imre

Az Égő Aranytól a víztoronyig

A kötetekben olyan gyöngyszemeket mutat a szakember, mint az MTA biológiai kutatóközpontjának első és azóta is egyetlen épületét, amivel hat éven át bajlódtak az építői. Hasonlóan a Tisza Lajos körúti postapalotához, amelynek a betonozása ugyancsak hat esztendőt vett igénybe. A mérnök emellett az Égő Arany, a szalámigyár tornya, az újszegedi víztorony, a Móra-kollégium, a Hungária (mostani Novotel) szálló építéséről is készített és mentett meg dokumentációt. Különben az iratok ebek harmincadjára jutottak volna. Hozzáteszi, Villányi János statikus mérnök kollégája és barátja játszott a munkálatokban elévülhetetlen szerepet.

– A jelenlegi újszegedi sportcsarnok helyére eredetileg fedett uszodát terveztetett a városi tanács – meséli Kaszab Imre.

Az egész elképzelés akkor feneklett meg, amikor az alapozásnál kiderült, hogy fatális hibát követtek el a tervezők. Az előkészítéskor ugyanis a szakemberek egy része a Balti-, mások viszont az Adriai-tenger szintjéhez képest számoltak. Az átszámításkor ez azt eredményezte, hogy 135 centivel feljebb, a felszín közelébe került volna az úszómedence alja.

Ha az eredeti terv szerint épül meg, akkor maximum 80 centis vízzel lehetett volna feltölteni. Úgy lehetett volna kiköszörülni a csorbát, ha a földfelszín fölé emelik a medencét, de ehhez meg az alapozási terv nem volt megfelelő, és jelentős többletköltséggel járt volna.

A vadonatúj uszoda 1979-ben. Háttérben a sportcsarnok. Képeslap Deák Endre gyűjteményéből

Merre hány méter

 Már elkészültek a támasztópillérek, és elvégezték a próbaterhelést, amikor rájöttek, hogy óriási baj van. Az is kiderült, nem ez volt az egyetlen melléfogás. Kaszab Imre hibalistáján azt is feltünteti, hogy meg kellett erősíteni a tetőszerkezet íveit tartó bakokat, különben a tető maga alá temette volna az egész létesítményt.

Az is problémát okozott, hogy az eredetileg tervezett 148 cölöp helyett – kitűzési hiba miatt – 168-at készítettek, de abból mindössze 132-t jó helyre, a többinek nem volt semmi értelme.

A felelősségre vonások miatt gyakorta cserélődtek a kivitelezők. Ugyanilyen okból a műszaki ellenőrök is egymásnak adták a kilincset. Egyik per és kötbér követte a másikat. A döntőbíróság ítéletében elmarasztalta a tervezőt és a kivitelezőt is.

– Harmincegy nagy szegedi építkezést dokumentáltam – mutatja Kaszab Imre. Fotó: Karnok Csaba

Cipőkanállal

És ha mindez még nem lett volna elég nagy baj, a tartóbakok egyenetlenül süllyedtek, emiatt a városi tanács végül elvetette az uszodaépítés ötletét. Gondolkozni kezdtek, mire is lehetne használni a már elkészült torzót. Így terveztették át sportcsarnoknak, hiszen az még nem volt Szegeden. Úgy gondolták, nemzetközi rendezvényeknek megfelelő helyszínt biztosít majd. Ezért kell a csarnokhoz pár lépcsőt lefelé megtenniük a sportbarátoknak. Kaszab Imre szerint jó elképzelés született, ami 1975 májusára felépült és meg is nyílhatott.

Hogy uszodája is legyen a városnak, 1979-ben „cipőkanállal" a sportcsarnok mellé szorították be, igaz, csak ponyvás kivitelben fért el. Fedett uszodája pedig azóta sincs Szegednek.