Nem ördögtől való a panelbontás, de vitatkozni kell róla, mondja az építész

[namelink name="Talmácsi István"] Szegeden született 1970. augusztus 17-én. Építészként szerzett diplomát Budapesten. 1999 óta Mórahalom főépítésze, a Csongrád Megyei Építészkamara elnökségi tagja. Húsz éve Mórahalmon él családjával, három gyermeke van, a legidősebb most érettségizett, közgazdásznak készül. Hobbija az internetes rádiózás. Kedvenc étele: minden, ami hús.

– Végigsöpört a híroldalakon Orbán Viktor hódmezővásárhelyi látogatása után, hogy a kormány tervezi a panelépületek visszabontását. Az ellenzék rögtön lerohanta a sajtót, hogy mekkora őrültség. Szakemberként lát ebben fantáziát?

– Építészetileg semmiképpen sem őrültség, vannak erre bőven külföldi példák. De azt hiszem, a jelenlegi ötletnek inkább propagandaíze van, megint felkaptak valamit, amin el lehet csámcsogni egy darabig.

De nem példátlan. Már a hetvenes években az Egyesült Államokban felrobbantottak egy tizenkét emeletes tömböt, a két német állam egyesítése után a korábbi szocialista térségben üresen maradt telepeket is visszabontották. Az amerikaiak azért bontották le a házat, mert kezelhetetlenné vált a gettósodott kerület, a németeknél pedig szinte üresen álló lakásokról volt szó, amelyek ráadásul az állam tulajdonában levő bérlakások voltak. Nálunk a panellakások jelentősebb része magántulajdonban van, ezért nagyon nehéz projektek lennének. Az viszont kétségtelen, hogy annak ellenére, hogy a lakások zömét már korszerűsítették, vannak technikai gondok, amelyek később okoznak majd problémát. Az is biztos, hogy a magasabb épületek felső emeletein elviselhetetlen a meleg. De ismertek köztes megoldások is, amelyek olcsóbbak lennének a bontásoknál. Ilyen például a tetőkert, külső árnyékolás. A zöldtetők ráadásul a port is csökkentenék, de az esővíz elvezetését is elősegítenék.

– A napokban már, igaz nem pontos tervek, de tervezetfélék nyilvánosságra kerültek, mintha komolyan venné a kormány.

– Valamit hosszú távon nyilván lehetne, kellene csinálni ezekkel az épületekkel, de attól tartok, hogy rendkívül bonyolult és költséges lenne. Arról nem is beszélve, hogy valahova el kellene helyezni a felső szintek lakóit. El sem tudom gondolni, hogyan. Lehet, hogy Hódmezővásárhelyen erre lenne lehetőség, hiszen pár tízemeletesről van szó, de például Szegeden ez több ezer család kiköltöztetését jelentené. Az nem elfogadható, ha a központi akarat magántulajdont rombolna.

A 33-as számú  fideszes tagsági könyv

– Mórahalmon dolgozik főépítészként, a főnöke lényegében kormánypárti. Önnek lehet véleménye a központi akarattal szemben, mint ahogy most is van?

– Én úgy szoktam mondani, hogy konzervatív-liberális vagyok. Ha úgy tetszik, akkor keresztény, a nemzeti gondolkodást is fontosnak tartom. Például Széchenyit nagyra becsülöm, amit az ország megmaradásáért tett. Ezek nagyon fontos dolgok számomra, de ugyanannyira fontosak az emberi jogok, a gazdaságban a verseny, tehát a liberalizmus klasszikus értelmezésében én is az vagyok, mármint liberális. Ezt nem titkolom, de nem is teszem az asztalra, főként nem munka közben. Mellesleg én még 1988-ban beléptem a Fideszbe, 33-as számú volt a világoszöld tagkönyvem. Még az egyetemen lettem párttag, de végeredményben ma már nem vagyok tag, valahogy szétporladt a tagságom, nem volt látványos kilépés meg ilyenek.

– Egy építésznél a munkában ez valószínűleg nehezen nyilvánul meg, de ezzel sokan vannak így, mégis örök konfliktusuk van a világnézetük miatt.

– Az interneten szoktam időnként elszabadulni, de csak diszkréten. Szeretem, ha egy adott dologról vitatkozunk. A múltkor egy nemzetiszocialista irányba induló fiatallal kerültem össze a neten, az első dühödt reakciók után csillapodott a hangulat, s ha nem is fordítottam meg a gondolatait, de legalább elgondolkodott a dolgokról. Mindenről vitatkozni kell, ez a legfontosabb. Nem készételként lenyelni mindent. Nekem a munkahelyemen, de máshol sincs ebből problémám, pedig itt dolgozom már tizennyolc éve.

Anya, nézd, teleszkóp!

– Hogy került Mórahalomra? Mikor dőlt el az életében, hogy építész lesz?

– Az édesapám egész életében építész szeretett volna lenni, végül az ötvenes években édesanyja nem engedte el Szegedről a fővárosba. Attól tartott a nagymamám, hogy belekeveredik valamibe, hiszen az ötvenhatos hangok még nem csendesedtek le teljesen. Így apám rajztanár lett. Soha nem erőltette rám az építészetet, mégis így alakult. Valójában egész kicsi korom óta valamilyen mérnök szerettem volna lenni, azt nem tudtam, hogy milyen. Az biztos, hogy mindent szétszedtem, kicsavaroztam. A kihívást az összeszerelés jelentette. Szegény anyukámnak fogalma sem volt sokszor arról, hogy mit is beszélek, csak hallgatta, amint kiabáltam, anya, nézd, teleszkóp. Aztán a Radnótiban, Szegeden, mert itt születtem, az utolsó években már konkrétan az építészet felé indultam. 1988-ban kezdtem az egyetemet, akkor léptem be a Fideszbe. A diploma után egy darabig Pesten dolgoztam egy amerikai cégnél, az informatika itt fertőzött meg. Majd 1999-ben, egy álláshirdetésre jöttem Mórahalomra.

Nem akart hivatalnok lenni

– Mit látott fiatalként Mórahalomban? Volt benne fantázia?

– Nem nagyon akartam hivatalnok lenni, de miután leültem a polgármesterrel, kiderült, hogy nem pusztán erről van szó. Rögtön az elején adódott egy feladat, amelyet gyakorlatilag menet közben oldottunk meg. Egy Klebelsberg- és egy ötvenes években épült épület közé kellett beékelni egy összekötőt, Nógrádi Zoltánnak nem igazán tetszettek az akkorra elkészült tervek, de a munkát már meg kellett kezdeni. Így építkezés közben módosítgattuk a terveket, aminek a végeredménye egy hangulatos, a könyv lapjainak hullámait követő vonalú épület lett. Azóta is szeretem.

Nem akart hivatalnok lenni, de rájött, főépítésznek lenni sokkal több ennél.

– Mórahalom egy tanyaközpont volt, még csak nem is falu. Ma meg egy kisebb város áll a helyén. Ennek nagy része azóta épült, amióta ön itt főépítész.

– Nagyon jó érzés, bár jómagam csak néhányat terveztem, így az említett iskolát, ipari létesítményeket, az ismert gólyás ház ráépítését. Ha ezt az utóbbit nézzük, a gólya kiterjesztett szárnyait követi a ráépítés. De jó nézni, ahogy a 2004 óta Hild-díjas város terjeszkedik. A Colosseum megépítése volt a fordulat, azóta igazi városi külseje lett Mórahalomnak, de a java még hátravan. Ezek a tervek már inkább az úgynevezett „külterületen" levő kerületekre, a Szent János-térségre vonatkozik. A Kétfarkú Kutya is megirigyelhetne bennünket. Hegyet is építünk Mórahalomra.

– Ez most komoly?

– Volt egy tíz méter magasságú domb, jó minőségű homok volt, elhordták építkezésekre. Most lassan elkezdjük visszaépíteni a dombot.

Állandóan rádiót hallgat az interneten

– Egyszer azzal hívott fel, hogy csináljunk olyan rádiót, ahol építészeti témákat fejtenek ki, mert van egy csomó rádió, de ez a szakma nincs kibeszélve.

– Netfüggő vagyok, bár azért elvonási tüneteim még nem voltak. Állandóan rádiót hallgatok az interneten, már húsz évvel ezelőtt is ott hallgattam. Mindenevő vagyok, hallgatom a Bartókot, a Tilos Rádiót, de egyik kedvencem volt a KEKSZ is. Nemcsak rádiót hallgatok állandóan, hanem valamiért kialakult bennem egy óriási információ-

éhség, mindent fogyasztok reggeltől estig.

– Azért jut idő a családjára?

– Persze. Három gyermekem van, a legidősebb a közgázra készül, amolyan életművész lesz. A többiek még kisebbek, majd elválik, hogy merre indulnak. Egyelőre nem tudom, hogy valamelyikőjük az építészetet választja-e.