370 ezren tervezik, hogy kivándorolnak - mesél, aki már elköszönt

– A testvérem két évvel utánam döntött úgy, hogy elég a napi harcból Szegeden, és nyakába veszi a világot a párjával – mondta Szabó Orsolya, aki 2011 óta él Londonban. Az öccse az észak-angliai Keswickben él a párjával. Zsombor séfként dolgozik egy szállodában.

Orsolya (Anglia)

Orsolya tizennyolc évesen került a szegedi színházhoz, ahol tizenkét évig dolgozott rendezőasszisztensként. – Sokáig úgy gondoltam, innen megyek nyugdíjba. 2010-ben azonban közölték, nincs szükség tovább a munkámra.

Egy napon belül kaptam állásajánlatot egy pesti színháztól, de úgy döntöttem, inkább világot látok, tapasztalatokat gyűjtök a színházról és más kultúrákról – mondta a 38 éves Orsolya, aki előbb New Yorkba utazott, majd onnan Londonba.

– Egy furcsa csavarral kerültem egy egyetemi kórházhoz, ahol már hat éve dolgozom trénerként, a kisfiam születése óta részmunkaidőben, heti három napot. Szeretem a munkám, megbecsülnek, és ezt most nem csak az anyagiakra értem, megköszönik a mosolyom.

– Sok borzalmas atrocitás történik mostanában a világ nagyvárosaiban, de azt tapasztalom, Angliában nem bélyegeznek meg egy bizonyos vallási réteget emiatt, és nem félelemre és gyűlöletre hangolnak, hanem felkészítenek, hogy az esetleges szituációkat fegyelmezetten és gyorsan kezeljük, káosz és pánik nélkül – mondta Szabó Orsolya.

Ha mégis gondom lenne, itt kőkemény a szakszervezet, és megvédenek, ha szükségem van rá – mondta Orsolya, aki Londonban ismerte meg a férjét, aki szintén magyar. Itt született meg a kisfiuk is. Beni lassan hároméves, és tökéletesen beszéli mindkét nyelvet.

– London újkori Bábel, ezerféle nép és kultúra gyűjtőhelye, ami engem nem riaszt, hanem kíváncsivá tesz. Jó érzés a kórházi folyosón spontán táncórát venni egy ír bácsitól, vagy megtanulni, hogyan csinálják a gyümölcssalátát Mexikóban.

– Édesanyánk sokszor jön, hol hozzánk, hol az öcsémékhez, és évente egyszer-kétszer mi is hazalátogatunk. Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzik Szeged, mert bár tartós letelepedési engedélyünk van, és nem tervezzük, hogy hazaköltözünk, itt akkor is gyüttmöntek vagyunk, és sosem leszünk angolok.

De ez nem baj. Nem is akarunk azok lenni, ápoljuk a magyar kultúrát, táncházba járunk, kokárdát tűzünk, paprikást főzünk, és pálinkával kínáljuk a vendégeket. Magyarok vagyunk, és azok is maradunk, csak itt Londonban, több ezer honfitársunkkal együtt – mondta Orsolya.

Endre (Németország)

– Ha a kisfiam kijárja az óvodát, szívesen hazamennék. A baj az, hogy hiába van otthon, Apátfalván egy teljesen felújított házam, bizonytalan, hogy milyen munkából tudnánk normális életet biztosítani magunknak – mondta Veréb Endre. A 31 éves apátfalvi férfi már négy éve él és dolgozik Németországban. Ha tehetné, itthon töltené a hétvégéket, de az út oda-vissza kétezer kilométer.

Endre hatgyermekes családban nőtt fel. Sok évvel ezelőtt írtunk is róluk, mivel a családban mindenki muzsikál. Szakmáját tekintve hegesztő.

– Nem terveztem, hogy külföldön fogok dolgozni, de megismertem a páromat, Máriát, aki akkor már évek óta kinn élt, és utánajöttem azzal, hogy tudtam, a legrosszabb munkát is el kell vállalnom, ha boldogulni akarok. A feleségem jelenleg nem dolgozik, betegállományban van, egyébként takarít.

Én egy csomagszállító cégnél dolgozom, raktári rakodómunkát végzek napi három és fél órában, ami nagyon kemény fizikai munka. Már négy éve a Nürnbergtől nem messze fekvő Fürthben lakunk. A kisfiunk otthon magyarul, a bölcsődében németül beszél – mondta Endre, aki havonta ezer eurót (300 ezer forint) keres, de a keresetét elviszi a 60 négyzetméteres lakás 550 eurós (170 ezer forintos) bérleti díja és a 350 eurós (100 ezer forintos) bölcsődei díj. A párja most 600 eurót (180 ezer forint) kap.

– Fürthben tilos a tűzrakás és a szalonnasütés a kertben, ahol lakunk, sőt még porszívózni sem szabad vasárnap – mesélt a német szabályokról Veréb Endre.

– Az itteni életnek az a szépsége, hogy a hónap végén is elmehetünk nagybevásárlásra, és nem kell néznünk például, hogy milyen márkájú csokit vegyünk a fiunknak. Félretenni nemigen tudunk, de legalább tisztességesen megélünk a fizetésünkből – hangsúlyozta Endre, aki úgy véli, mindig külföldiként fogják őket számon tartani, akármennyi ideig is dolgozzanak Németországban. A házban, ahol élnek, lengyel és indiai szomszédjuk is van, akikkel jól kijönnek.

– Sírok, amikor visszaindulunk Németországba. A kisfiam sűrűn mondja, hogy szeretne hazajönni a mamához, és amikor itthon van, olyan, mintha kicserélték volna – mondta Endre.

Zsanett (Hollandia)

– Azért mentem külföldre, mert az egyetem alatt voltam néhányszor a nagybátyáméknál Kanadában, és nagyon megtetszett az ottani élet – mondta a makói Papp Zsanett, aki másfél éve él Hollandiában.

A 25 éves nő elmondta, végzősként kapott ugyan munkát egy makói étteremben, de rájött, az nem neki való. 2015 decemberében egy magyar ügynökség segítségével találta meg azt a félig holland, félig kanadai családot, ahol alkalmazzák.

Delft tipikus holland város a sok csatornájával, Rotterdamtól 16, Hágától 11 kilométerre fekszik.

A város híres a kék kerámiájáról, egyik látnivalója a Fajanszmúzeum. Itt született Jan Vermeer van Delft festő.

– Delftben dolgozom au-pairként, ami gyermekfelügyelői munkát jelent, bár ez inkább olyan nagytesó hangulatú dolog, jó zsebpénzért. Eleinte az anyagiak tetszettek. A fizetésem a magyarországi nettó minimálbér duplája (170 ezer forint), de a család a lakhatásom és az étkezésem is fedezi, ami körülbelül ugyanennyi lenne, ha nekem kellene állnom.

Idővel sokkal inkább a légkör fogott meg. Az emberek nyugodtak. Énekelve bicikliznek az utcán, hétvégente a családok kimennek a parkokba, a tengerpartra, borozgatnak, beszélgetnek – mesélt hollandiai élményeiről.

Zsanett eleinte csak viccelődött a honvággyal, de most, hogy a párja makói, már tudja, mi az, pedig naponta beszélnek. A családjával és a barátaival is viszonylag sűrűn beszél, és időnként haza is látogat Makóra.

Zsanett szerződése az év végéig szól, aztán készül haza, amitől azért fél egy kicsit. Még tanulni akar, a párja is ezt teszi. Aztán ha sikerül, szeretne egy saját rendezvényszervező céget alapítani.

– Ha mindketten kapunk valami jó állást, nem zárkózom el az elől, hogy Magyarországon maradjunk – hangsúlyozta Zsanett, aki szerint Hollandiában sincs kolbászból a kerítés, nem mindenki szerencsés, és nyelvtudás nélkül kár is nekiindulni.

Elmenne külföldre? – olvasóink válaszai

– 50 év feletti vagyok, és egyszer már elmentem. De hittem abban, hogy jobb lesz, és visszajöttem. Tévedtem. Itthon csak egyik hónapról a másikra lehet élni.

– Aki csak teheti, költözzön külföldre. 2010 óta élek Skóciában, és sokkal jobb, mint otthon. Két éve vettük meg a saját házunkat, hat hónap alatt spóroltuk össze az előlegre a pénzt, a lakáshitelt is simán megkaptuk, és két év után idén a törlesztőrészlet lejjebb ment! Kérdem én, ki az, aki otthon össze tud spórolni 2-3 millió forintot fél év alatt, és tudtommal otthon csak feljebb mennek a törlesztőrészletek. Ég és föld a két ország!

– Csak a 65 évem tart vissza, hogy külföldre menjek. Ha fiatal lennék, már nem lennék itthon, bármennyire is hiányozna a hazám. De hát haza ott van, ahol szabadság van.

– Nemcsak a bérezésen kéne változtatni, hogy az emberek itthon maradjanak, hanem az emberek hozzáállásán is. Azon, hogy ne egy depresszív nép legyünk, és ne nézzenek idiótának, ha valakire ráköszönök vagy rámosolygok az utcán.

– Magyarországon nem lesz jobb soha, a politika a politikusok jólétéről szól.

– Hét éve élek Angliában. Mindenem megvan. Jól döntöttem, de szerencse is kell!

– A mi családunkban mindenki megtalálta a számítását Magyarországon. Jól élünk, a barátaink és családunk közelében érezzük jól magunkat. Sokat tanultunk, sokat dolgozunk, boldogok vagyunk. Ez a hazánk, itt beszélhetünk az anyanyelvünkön.

– Mert Magyarország jobban teljesít!

– Csak a családom, a szüleim és a testvérem miatt költöznék haza. Ami itthon megy, sajnos elég szánalmas.

– Már kilenc éve dolgozom külföldön, négy éve az Egyesült Királyságban. Szakorvos vagyok. A családom otthon él. Jól vannak. Biztonságban. Itt a legmagasabb fokú a terrorkészültség.

– Elgondolkodtam már azon, hogy külföldön dolgozzak, mérnöki végzettséggel.

– Csak normális életet szeretnék. Az nem az én szégyenem, hogy ezt itthon nem valósíthatom meg. Nem luxusdolgokra gondolok, csak kiszámítható jövőre és a munkám eredményére.

– Öreg vagyok már menni, 33 éves. Bánom, hogy tíz éve nem mentem el.

– Éltem külföldön négy évet, de hazajöttem. Jobb itthon. Ha nem sikerülne úgy, ahogyan elterveztem, megyek tovább. De az otthon itthon van.

 – Albérletben kínszenvedés megélni az itthoni bérekből. Nincs jövőkép, ingerült, ideges, depressziós mindenki, egyszerűen rossz itt élni, kínlódás minden nap.

 – Nettó 220 ezres fizetés legyen, és maradok.

– Haza ott van, ahol engedik, hogy békében és tisztességben felneveld a gyerekeidet. A többi süket hablaty.

– Az utóbbi három évben kétszer voltam több mint 6 hónapig munkanélküli, 107 ezer forintból nem lehet megélni Magyarországon, és örülhetek, hogy ennyi fizetésért is el tudtam helyezkedni. Elegem van már a napi szintű munkahelyi megalázásokból is.

– Szomorú, hogy el kell mennie az embernek, mert itthon éhbérért dolgoztatnak Ausztria-szintű árak mellett.

 – Sajnos itthon már sem fiatalnak, sem idősebbnek nincs jövője.

– Jártam már külföldön, hosszabb időre is, de itthon sokkal jobb nekem. Hosszú távon nem éreztem jól magam.

 – Ha lesz anyagilag is értelme, hazaköltözök.

– Már nyugdíjas vagyok, egyébként biztos, hogy mennék, ha fiatal lennék!

– Nagy bajban lesznek, akik maradnak.

Januárban kezdődött és 2019. június 30-áig tart az az Európai Unió által támogatott projekt, amelyben a 15–34 éves korosztály nemzetközi vándorlását vizsgálják, azt, hogy honnan hová mennek és miért. A programban nyolc európai ország városa és intézménye vesz részt.

Magyarországról Szeged és a KSH van benne a programban. Szegeden egyaránt van „kimenő" és „bejövő" vándorlás: sok fiatal család hagyta el a várost, és vállalt külföldön munkát a jobb megélhetés reményében, miközben sok határon túli magyar fiatal telepedett le Szegeden.

A Youmig-projekt szegedi nyitórendezvényén Nagy Sándor elmondta, Szeged földrajzi fekvése – a román és a szerb határ közelsége – miatt is erősen érintett a témában. A városfejlesztési alpolgármester hangsúlyozta, a legújabb kori népvándorlás nehéz feladat elé állítja az önkormányzatot, hiszen sokszor – például az óvodai férőhelyek tervezésekor – kiszámíthatatlan helyzeteket teremthet. Míg korábban a városban született gyermekek és a későbbi óvodások száma nagyjából azonos volt, mára ez megváltozott, a külföldre települő szülők ugyanis viszik magukkal a gyerekeiket is. Mindezek olyan feladatok elé állítják a várost és az önkormányzatot, amelyekre fel kell készülnie. Ebben segít a januárban indult program.