Vakon főztek együtt Szabolccsal

– Édesanyám egy iskola konyháján dolgozott, gyerekkoromban sokszor szakácsnak öltöztem a farsangokon – magyarázta [namelink name="Kurucsai Szabolcs"] a tűzhely mellett. – Aztán mégsem szakács lettem, de hamar megtanultam, és nagyon szeretek főzni, azóta is, hogy már nem látok. Tavaly karácsonykor én készítettem a töltött káposztát és a flódnit, az egy zsidó süti.

A kisteleki fiatalember dekoratív festészetet tanult, bútorboltot üzemeltetett, vállalkozó volt 2009-ig. Most az Árboc Egyesület elnöke, látássérült emberek életét bemutató különleges foglalkozásokat tart. Először egy egészségnapon járt Elvis kutyájával együtt a Hansági Ferenc szakközépiskolában. [namelink name="Kárász Ágnes"] angoltanár azt mondja, Szabi nyílt, megnyerő személyisége nagy hatással volt a diákokra. Akkor beszélgettek először a közös főzés lehetőségéről.

Erre most nyílt alkalom: a Hansági-napokon a szakmával más szemszögből ismerkednek a diákok. Az adventi díszterítést gyakorolják, koktélt kevernek, borkóstolót rendeznek. Szabolcs segítségére eredetileg két diákot jelöltek ki, de menet közben átszivárogtak ide a többiek. Gyerekek, akik órákon fel szokták adni a leckét a pedagógusnak, most Ágnes szerint olyan készségesek, „mint az álom". Szabi kipróbáltatta velük, hogyan lehet vakon – szemtakaróval – szeletelni, tapintással ellenőrizni, elég egyenletes-e az almaszeletek sűrűsége a lágy tésztában.

Használták a beszélő mérleget, felolvastatták a laptoppal a receptet. Megtudták: a vak ember, miközben forró teát önt a bögrébe, pingponglabdával ellenőrizheti, hol tart a folyadék. Koccintani pedig az asztalon csúsztatott pohárral lehet: „a levegőben tán száz évig is hiába próbálkozhatnának". Kívülállónak is öröm volt nézni a vidám, lázas munkát. Tíz óra múlt már készen volt a ratatouille, azaz francia lecsó, az őzgerincformába összeállított fahéjas-almást a diákok betették a sütőbe.

– Minden oké – mondta Szabolcs. – Élmény velük dolgozni. Amikor osztályfőnöki órákon érzékenyítő előadást tartok, az ilyen korú kamaszokat nehéz feloldani, zárkózottak. Most nem volt ilyen gond, a kezem alá dolgoztak. A tanítás nem újdonság: amikor megvakultam, Zuglóban, rehabilitációra járva foglalkoztam gyógypedagógusokkal, elmagyarázva nekik a látássérült emberek segítését különböző szituációkban. A konyha persze új volt, de aztán jöttem-mentem, kialakult a térkép a fejemben. Megvan, hol a tűzhely, a mosogató, a szemetes, hol kell vigyázni, nehogy lefejeljem a szekrényt.

A tizenegyedikes Megyeri Leventének is nagy élmény volt látni, milyen jól elboldogulhat az ember látás nélkül is a tűzhely mellett. Úgy könnyű – mondta –, ha valakinek ennyire fejlettek az érzékei. Azért nem olyan ritka jelenség ez: Gordon Ramsay egyik műsorában nemrég egy vak lány nyerte a főzőversenyt.

Szabolcs azt mondta, szívesen főzne és beszélgetne ismert emberekkel főzés közben, ha ezt a nyilvánosság bevonásával – újságban, neten – tenné, mert az is segítene megismertetni a többséggel sorstársai életét. Kérdés, valóra válik-e a terve. Az iskolába már visszahívták, három hét múlva jön megint.