Nálunk csak egyszerű tökvicsori a halogéntök

Betiltották a Halloweent Csengelén – írtuk október 20-i cikkünkben. A község polgármestere hangsúlyozta, keresztény faluként büszkék a hagyományaikra, de a halloween nem tartozik közéjük. Kommentelőink a cikk alatt a facebookon hosszan vitáztak a keresztény ünnepek eredetéről, és arról, vajon összeillik-e a kereszténységgel a halloween. Sokakat idegesít a zajos, színes, jelmezes, rémisztgetős forgatag, amely Amerikában kialakult a keresztény Mindenszentek ünnepéből: a napokban felháborodott úriember morgott egy üzlet elé kirakott faragott tök láttán.

A fotó évek óta járja az internetet, de most már tudjuk: halogéntök helyett tökvicsorit kellett volna írni.

Azért kaptam fel a fejem a morgásra, mert gyerekkoromban – egy dunántúli kisvárosban, Móron nőttem fel – miután beérett a tök, nagyszüleim rendszeresen faragtak a hat unokával töklámpásokat. A lámpákba gyertyát tettünk, és vártuk a sötétedést. Nem csokit akartunk lejmolni a szomszédtól, csak meggyújtani a lángot a rémisztőnek szánt arc mögött és borzongani. Hol volt még a mi gyerekkorunkban a halloween? Ha öregapámat megkérdik a mibenlétéről, ugyanazt válaszolta volna, mint a csengelei plébános: – Bevallom, eddig azt sem tudtam, mi az a halloween.

Nagymama és a tökvicsori

Nem egy olvasóban ébresztett hasonló emlékeket a tökfaragás. „Töklámpást hatvan évvel ezelőtt is készítettünk" - írta egyik kommentelőnk, Borsi Margit a cikk alatt. „Nagyon régen nagymamámék is faragtak tököt egyszerű takarmánytökből. Nem halloweentöknek hívták, csak egyszerű tökvicsorinak – osztotta meg a kommentfolyamban Szondi Annamária. Bálint gazda is a gyerekkorát említi a sütőtökről szóló blogbejegyzésében: „Gyermekkoromban azzal szórakoztunk a hosszú őszi estéken, hogy a jókora tököket kivájtuk, szemet, szájat vágtunk rá, és társaink rémületére este égő gyertyát állítottunk belé." Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató, az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének oktatója pedig elmesélte nekünk: jól emlékszik rá, hogy nagyapja a felgyői tanyavilágban, igazi régi vágású parasztember, halottak napja táján szintén faragott tököt, bele gyertyát tett. Pedig ő aztán aligha követte az amerikai divatot.

Tökvicsoriként találtunk rá a töklámpára egy női portálon, a népi hagyományok között is: ott azt írják, október közepén, a betakarítás után kezdték készíteni a lámpásokat. A Wikipédia pedig meglepő módon a Luca-napi népszokásoknál említi a Luca-tököt. „Magyarországon, főként a Dunántúlon volt szokás a világító Luca-tök készítése. Luca napján szemeket, orrot és vigyorgó szájat faragtak a kivájt sütőtökökbe, majd a házak ablakai elé tették, és azzal ijesztgették egymást. Az ijesztő hatás kedvéért sötétedéskor égő gyertyát tettek a Luca-tök belsejébe."

A megyében szinte mindenütt faragtak

Kíváncsiak lettünk, hivatalosan számon tartják-e a töklámpás készítését a magyar népszokások között. A Magyar Néprajz a gyermekjátékok között foglalkozik vele: "Amíg a babák elsősorban a leányok kedvelt játékszerei, addig a fiúk nemcsak állatfigurákat, hanem egyéb játékszereket is készítenek. Töklámpához például egy nagyobb töknek levágják a tetejét, a belét kiszedik, s a héjra szemet, orrot, szájat vágnak. Este, amikor sötét van, beletesznek egy égő gyertyát, rúdra szúrják vagy kerítés tetejére teszik, s egymást ijesztgetik vele."

Dr. Bárkányi Ildikó néprajzkutató, a szegedi Móra Ferenc Múzeum tudományos igazgatóhelyettese és főmuzeológusa a Luca-tökről ugyan nem talált adatokat a szakirodalomban, talált viszont farsangi töklámpásról. - A Magyar Néprajz szokásokkal foglalkozó kötete farsangi töklámpást is említ. A Tiszaháton, Bereg megyében maszkosok jártak körbe a töklámpákkal – tudtuk meg a szakértőtől.

Ez a két adalék azonban kivétel: tököt Magyarországon leginkább a betakarítás után faragtak. - Itt Csongrád megyében, a dél-alföldi régióban is szokás volt a töklámpás készítése, szinte mindegyik településen. Iskoláskorú, nagyobbacska, 12-14 éves gyerekek faragták ősszel, a tök betakarítása után. Egy-két településen kifejezetten Mindenszentek környékén készült a töklámpa – foglalta össze a néprajzkutató. Ezeken a helyeken a legények szorgoskodtak, nyilván azzal a céllal, hogy a lányokat ijesztgessék.

Égő szempár a ködből

Kiderült: ugyanezt a töklámpásformát ismerik Erdélyben is. - Gonda Klára Gyermekvilág Eszterneken című monográfiájában említi. Azon a vidéken nem csak faragták a tököt, de gyufaszálakból fogakat is kapott, hogy még ijesztőbb legyen – hozott még egy érdekes példát Bárkányi Ildikó: mert ne legyenek illúzióink a magyar tökfaragó hagyományok kapcsán, a cél mindenütt a rémisztgetés volt.

Feltették a töklámpást a kerítésre, ablakba, farakás tetejére, benne gyertya égett, azzal ijesztgették a kisebbeket, a lányokat. Ősszel egyre korábban sötétedik, a köd is leszáll, Mindenszentek és Halottak napja, a hazajáró lelkek ideje pedig különösen borzogató időszak. El tudjuk képzelni, hogy a babonákkal, hiedelmekkel teli paraszti világban felsikított a csíny áldozata, amikor a ködből előviláglott egy vicsorgó száj, egy égő szempár.

Az európai kultúrkörből került ki Amerikába a tökfaragás hagyománya, és mire visszakaptuk, elfelejtettük, hogy a miénk is volt. Ma már a kisebb településeken sem feltétlenül ismerik a régiek hagyományait, hiedelmeit, szokásait, nem hogy a nagyobb városokban. Így eshetett meg, hogy a töklámpást a legtöbben a halloween „idegen" ünnepéhez kötik. Legfeljebb emlékeznek rá halványan, hogy amikor még kicsik voltak, a papa megfaragta lámpásnak a takarmánytököt.

Érdekes legendára bukkantunk a videkielet.hu blogon (több variációja olvasható itt): "A tökfaragás Magyarországon is régi hagyomány. Olyannyira régi, hogy az első erről szóló történet egészen Salamon, Árpád-házi királyunk idejébe nyúlik vissza, aki trónviszályban állt unokatestvéreivel: Gézával, illetve annak halála után Lászlóval. 1081-ben Salamon ugyan elismerte Lászlót, mint magyar királyt, cserében megtarthatta királyi címét és László udvartartást is rendelt mellé, Salamon azonban a királyi udvarban is terveket szőtt a trón visszaszerzésére. Ezek után László biztonsági okokból a visegrádi vár tornyába záratta. Az őröknek parancsba adták, hogy sötétedés után töklámpásokkal világítsák ki a tornyot, hogy éjszaka is szemmel tarthassák a rabot. A különleges „fáklyák" azonban nemcsak a vár foglyát világították meg, hanem a Dunán közlekedő hajósoknak is támpontul szolgáltak. Innen ered a mondás: „fénylik, mint Salamon töke". Az eredeti vár, ahol a király egykor raboskodott, sajnos nem maradt fenn, viszont romjainak köveiből építtetett új várat IV. Béla a tatárjárás után. A jelenleg is meglévő Salamon-torony egykori királyunk emlékét őrzi."