Szegedi körzeti stúdió: ˝utolsó bástya voltunk˝

Nincs válasz
A Kálvária téri körzeti tévéstúdió és a Stefánián lévő rádió épületét március 15-én bezárják. A működtető Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) mindkettőt visszaadja az államnak – információnk szerint. A munkatársak egy részét Pestre hívták, mások a Kossuth Lajos sugárúti korábbi MHSZ-székházban sok pénzért berendezett vadonatúj tévé- és rádióstúdióban kaptak munkát. Ott két egykori tévés gyártásvezető által alakított cég működik, ez szerződött az MTVA-val, és az ő cégük foglalkoztatja a műszaki gárdát. A 14 szerkesztő, aki román és szlovák nemzetiségi műsorokat gyárt, illetve hírműsorokhoz szállít anyagot, hétfőtől ott dolgozik, de ők közvetlenül az MTVA dolgozói maradnak. A régi technika a régi stúdiókból Pestre kerül, ott szortírozzák, kiselejtezik vagy felhasználják. Az archívumot gőzerővel digitalizálják, mert az új helyre nem teljes egészében fér be. Mindez csak értesüléseink szerint van így, ugyanis hiába tettük fel hétfőn a kérdéseinket a bezárásokról és az új stúdióról az MTVA sajtóirodájának, hiába sürgettük meg szerdán – lapzártánkig nem érkezett válasz.

– A szegedi és a pécsi körzeti stúdióktól, rádióból és tévéből összesen 31 embert építettek le nagyjából 4 hete. Szegedről összesen 26-ot. Kivégezték a rádiót és a tévét, csoportos leépítés volt, racionalizálás miatt. Papírt azóta sem kaptunk róla. Nem értem, mert ezek az emberek húsz-harminc-negyven évet dolgoztak a szakmában. Nem tudom, politika van-e ennek az undorító döntésnek a hátterében, de szakmai érv nem lehet. Dobozolunk, és hétfőn bezárom az ajtót – mondta a történésekről [namelink name="Hell István"] (54) rendező, a körzeti tévéstúdió vezetője.

– Itt voltak a „túsztárgyalók", én csak így hívom őket – folytatta. – Azt mondták, hiányzik 17 évem, mert kiszerveztek bennünket a cégből, arra nem jár pénz, így nemcsak a munkahelyemet, hanem a pénzemet is elvették. Állásidőn vagyok, ami nem tudom, mit jelent. Azt is közölték: rendezőre nincs szükség, mert ez más technológia.

Büszke rá Hell István, hogy egyszer ezt már megcsinálták vele, 2000-ben. Kirúgták, de akkor fél óráig volt munkanélküli, mert elhívták megcsinálni az RTL induló reggeli, majd déli magazinműsorát, viszont öt év után visszacsábították a körzetibe. A fénykorban 140-en dolgoztak, az utóbbi pár évben viszont csak agonizáltak. A fizetésért készítettek nemzetiségi és vallási műsorokat, de annak is vége. Úgy látja, a körzetiség lényege, hogy van. Hiszen azt a tévét figyeli a néző, amihez köze van. Mivel megszűnt, a vidéknek se rádiója, se tévéje nem maradt, a tévé csak a 2 millió pestié, a vidéki 8 milliónak a nagy semmi.

Megépült néhány éve a szinkronstúdió, most az se kell. A stúdióvezető dobozba rakja a nívódíját, amit azért kapott, mert Pál Antal korondi fazekasról portrét forgatott a Ceausescu-diktatúra idején, amikor le akarták dózerolni a kis falvakat. – Mert értéket közvetítettünk. A Magyar Rendezői Társaság tagja vagyok, engem még [namelink name="Horváth Ádám"] felvételiztetett, nem egy-két éve vagyok gyakornok. Feláldoztuk az életünket, minden napunk ezzel telt reggeltől estig, ezt nem lehet kitörölni. Ez az életem volt – legyint búcsúzóul.

Hell István már összepakolt. Szegeden összesen 26 tévés és rádiós szedhette a sátofáját. Fotó: Kuklis István
Valamivel optimistább volt a körzeti rádió volt munkatársa, mert ő az új szegedi gyártóbázison folytatja. Emiatt névtelenül, de elmondta, örül, hogy hosszú siralomház után valami épül. Persze nem lehet kiradírozni azt a 28 évet, amit az 1987-es indulás óta megélt a szegedi rádió. Lefedték az egész megyét a saját frekvenciájukon, voltak szlovák és román műsoraik. Igazi szellemi műhely volt az övék, ahonnan országos rádió- és tévécsatornák neves munkatársai kerültek ki. Fénykorukban – külsősökkel együtt – 60-an dolgoztak. „A közszolgálatiság utolsó bástyája voltunk" – fogalmazott a rádiós. Ennek végleges leépítése a tévében 2012-ben, náluk 2013-ban kezdődött. És itt a vége.