Középosztály: megszűnik, vagy ki sem alakult?

Feleky Gábor:
- A rendszerváltással megrendült az emberek biztonságérzete, de továbbra is a „gondoskodó" államtól várják a segítséget.

– Arisztotelész a Politika című művében leírja, hogy az a társadalom működik a legjobban, amelyikben nagy a középréteg. Ez ugyanis arra utal, hogy a társadalom kiegyensúlyozott; ha sokan vannak középen, az stabillá teszi – hozott egy régi-régi példát dr. [namelink name="Feleky Gábor"], a Szegedi Tudományegyetem szociológia tanszékének tanszékvezető docense.

Szétesett társadalom

A kutatás egyik megállapítása, hogy a magyaroknak nincs osztályöntudatuk. Dr. Feleky Gábortól megtudtuk: szétesett társadalom a magyar, az emberek nem igazán találják a kötődéseiket. Alapvetően az anyagi helyzetük határozza meg, hová sorolják magukat, hiszen az anyagiak döntik el, milyen erőforrásokhoz juthatunk hozzá, milyen élhetet élhetünk, mit tudunk adni a gyerekeinknek, milyenek a kultúrafogyasztási szokásaink – még a hasznos ismeretségek kötéséhez is kellenek anyagi alapok.

– A társadalmi osztály fogalmát az ipari társadalom megjelenésével kezdték használni, a középosztály mindmáig két dolgot jelenthet. A régi középosztály tulajdonosi: közepes mennyiségű tulajdont birtokol, a kevéssé tehetősek és a nagy tulajdonnal rendelkezők között helyezkedik el. A 19. század végétől, a 20. században jött az új, a „fehérgalléros" középosztály, amely képzettsége, iskolái, munkája révén tud magának olyan egzisztenciát biztosítani, ami valamivel jobb, mint a kétkezi dolgozók többségéé – foglalta össze, hangsúlyozva: ilyen értelemben a középosztály nem egy olyan képződmény, amelynek szigorú határai vannak.

A jólét és a hagyma

Hagyma típusú társadalom: az 1960-70-es évek Nyugat-Németországára használták ezt a kifejezést. A hagyma- vagy ellipszis formájú középosztály-társadalmak kialakulához gazdasági fejlettség, jólét szükségeltetik. Ezekben a társadalmakban a többség viszonylag kiegyenlített életszínvonalon él, létrejöttüket a második világháború utáni nagy gazdasági fellendülés segítette.

– A magyar viszonyok között problematikus a középosztály helyét keresni – mondja a szakértő: már a polgárosodás sem úgy zajlott, mint nyugatabbra lévő országokban. – Szűcs Jenő történész írta meg az 1970-es évek végén a tanulmányát Európa három történelmi régiójáról, amelyben kifejti, hogy a térség, amelyhez Magyarország is tartozik, Kelet és Nyugat közé ékelődött. Nálunk kevert struktúrák alakultak ki, hol kelet, hol a nyugat hatása volt az erősebb – utalt a nagy hatású tanulmányra a tanszékvezető, hozzátéve: az 1848-as forradalmunkat sem a polgárság vezette, hanem a nemesség felvilágosult része hozott a pozsonyi országgyűlésben olyan törvényeket, amelyek elindították a változást. A kettős struktúra a két világháború közötti időszakig jellemző volt az országra. Mintha két társadalom élt volna egymás mellett – a nagybirtokosok előjogai, a dzsentrivilág, a személyi függőségi viszonyok mellett épült a kiegyezés után, megkésve a modern polgári társadalom.

Munkás, paraszt, értelmiség

– Nyugaton inkább a gazdaság, keleten a politika, az állam formálta a társadalmat. Érezhető volt a kettősség, de a szocialista rendszer kiépülése után kitisztult a kép. Újabb keleties hatások érték az országot, a tulajdonosi polgárosodás ellehetetlenült. A társadalom „közepét" a nyugaton tudás-polgárságnak nevezett, tehát a tisztviselői-értelmiségi réteg, de saját hovatartozás-érzéssel ez nem társult. A politika is munkás-paraszt társadalomról beszélt, maximum értelmiségről, de nem polgárokról – foglalta össze a szakértő.

Miután engedélyezték a háztájizást és a gmk-zást, polgárosodást is vártak a társadalomtudósok - hiába. A Móra Ferenc Múzeum fotóarchívumából.
Az 1970-as években mégis úgy gondolták egyes társadalomkutatók, hogy megindulhatott valamiféle polgárosodás a háztáji gazdálkodás, később a gmk-zás engedélyezésével. Azt várták, hogy a parasztságból, munkásokból kialakulhat a gazdasági-tulajdonosi alapú polgárság, mert amit megtermelnek, azzal maguk rendelkezhetnek: ám a háztáji összefonódott a termelőszövetkezetekkel, a gmk-zás a gyárral. A polgári kultúra is hiányzott. A jövedelem növekedése önmagában nem emel polgárrá, ahhoz a nemzedékeken át kialakuló kulturális identitás is szükségeltetik.

– A jövedelmi viszonyok viszonylag kiegyenlítettek voltak a szocializmus időszaka alatt, de már a 80-as években elkezdődött a különbségek növekedése. A Tárki vizsgálataiból tudhatjuk: a 80-as évek óta a „középosztály-helyzetűek" aránya beszűkült, egy része felfelé, a nagyobb része lefelé mozdult el. Megnőtt az alsó középosztály és a leszakadtak csoportja, ahogy a felső középosztály és az elit is, ám az utóbbi jóval kisebb mértékben. A kétezres évek elején a szakértők egy része ismét középosztályosodást várt, ám ehelyett tovább nyílt az olló. A középosztály kialakulásához nem elég a politikai szándék: alapfeltétel az általános társadalmi jólét, a gazdasági növekedés, a beruházás az iskolarendszerbe.

Középosztályt nem lehet „csinálni"

A szociológus rámutatott: nehéz társadalmi „osztályokat" létrehozni csupán politikai akaratból, de az állam kétségkívül képes hatást gyakorolni a társadalomszerkezetre. Ha egy kormány csökkentené a szegények számát, és stabilizálná, növelné a középosztályét, ahhoz olyan intézkedések kellenek, amelyek e két réteget támogatják. A társadalmi egyenlőtlenségek drámai növekedése persze nem magyar kuriózum: világszerte észlelhető. Már a nyugati államok is felismerték, hogy a problémát kezelni kell.

Úttörők. 1948 után a tulajdonosi polgárság ellehetetlenült, az értelmiségiek, tisztviselők alkották a középréteget: osztályöntudat nélkül. A Móra Ferenc Múzeum fotóarchívumából.
Na de hogyan? Ami Magyarországot illeti, a mi gazdaságunk kitett a világnak, az európai folyamatoknak. Bizonyos dolgokat elérhetünk saját erőből, más dolgok akkor történhetnek meg, ha a külső körülmények is megfelelőek. – A rendszerváltáshoz az kellett, hogy a szovjet politikában komoly változás történjen. Amíg Európa nem esik túl a gazdasági recesszión, addig Magyarországon sem várható fellendülés – bár sokat segítene, ha a kormányzat erőfeszítései a gazdasági növekedés fellendítésére irányulnának. Az állam szokatlanul erős szerepvállalása miatt ebben a viszonylatban akár „fejnehéznek" is mondhatjuk a magyar társadalmat. Az intézkedések nagy része mögött viszont, amelyek a lakosság élethelyzetét hivatottak javítani, nem gazdasági többletteljesítmény áll, hanem kényszeradók – mutatott rá dr. Feleky Gábor.

– A rendszerváltozást három dimenzióban vizsgálták. Politikai szempontból végbement néhány hónap, legfeljebb egy év alatt, gazdaságilag egy évtized kellett hozzá, társadalmi szempontból máig sem következett be. A szocializmus legnagyobb „adománya" a szociális biztonság volt – fogalmazta meg a szakértő: az emberek azt nem érezték a zsebükön, mekkora államadósságot halmoztunk fel. Ahhoz szoktunk hozzá, hogy az állam biztosítja számunkra a létbiztonságot, nem alakult ki a hosszú távú gondolkodás, az öngondoskodás, az autonómiára törekvés „polgári" hagyománya. A rendszerváltással megrendült az emberek biztonságérzete, de továbbra is a „gondoskodó" államtól várják a segítséget. Ebbe az irányba tartunk most is: a szociológus szerint ennek az is oka lehet, hogy talán túl gyors volt a változás. Az emberekkel nem sikerült elfogadtatni az új, piacgazdaságra épülő társadalom működési elveit, értékeit, normáit.

Kutatás kérdőjelekkel