Szoráth Imre most már tényleg létezik idehaza is

– A disszidálásommal nem volt annyi probléma, mint a hazajövetelemmel, de úgy látszik, csak a szavazatunk kell, mi nem. Ez az ország fuldoklik a bürokráciában – kereste meg szerkesztőségünket elkeseredésében a szőregi születésű [namelink name="Szoráth Imre"]. A 76 esztendős nyugdíjas ausztrál–magyar kettős állampolgár. Tavaly áprilisban költözött haza, mert Ausztráliában megözvegyült, és szeretett volna közelebb lenni a bátyjához és a szülőföldjéhez. Azóta tart a kálváriája a hivatalokkal, hogy személyi igazolványhoz és főleg lakcímkártyához jusson. Papírok nélkül ugyanis nem jelentkezhet be abba a lakásba, amelyet Újszegeden bérel, és nem írathatja a nevére az autóját. Azt mondja, előbb a bevándorlási hivatalban járt, de ott gyorsan tisztázódott, hogy ügyeit az okmányirodában intézheti el. A Huszár utcában lefékeződött a folyamat, mert kiderült: olvasónk nincs benne a nyilvántartásban. Ezt nem értette, mert 1956-ban hagyta el az országot, de az 1963-as amnesztia idején hazajött Kanadából, és 1977-ig itt élt. Akkor újból azt érezte, menekülnie kell, és szabályos útlevéllel távozott Londonba, onnan pedig Ausztráliába.

Szoráth Imre papíron is szeretne végre hazaérkezni. Fotó: Karnok Csaba
– A nyilvántartást intéző tisztviselő azon akadt ki, hogy özvegy vagyok. Előbb azt kérte, hogy a születési anyakönyvi kivonatom mellé szerezzem be Ausztráliából a feleségem halotti bizonyítványát, majd amikor ez megvolt, akkor a nejem előző házasságának felbontásáról szóló dokumentumot kellett bemutatnom. Ezeket több tízezer forintért lefordíttattam, miközben hosszú hónapok teltek el. A hivatal továbbküldte az irataimat Pestre, és ott úgy benyelték az eredeti okmányaimat, hogy van, amiből másolatom sem maradt. Többször telefonáltam a papírok után, de a pesti irodában csak annyit mondtak, hogy valamelyik minisztériumban ellenőrzik. Azt sem mondták, hol érdeklődjek – mutatta az iratkötegeket. – Most itt állok, 10 hónap után a múlt héten végre kaptam egy ideiglenes személyit és lakcímkártyát. Bejelentkeztem a lakásba, átírattam az autómat. Tajkártyát viszont még mindig nem kérhetek, mert azt csak rendes személyivel lehet. Kezdek kifogyni a türelemből. Nem értem, miért kellett kifizetnem egy csomó pénzt, hogy hónapokig húzzák az ügyemet. Már [namelink name="Orbán Viktor"] miniszterelnök irodájának is írtam, bár reményem sem volt, hogy válaszolnak. Érdekes, az adóhivatal rögtön megtalált, amikor a bátyám meghalt, és küldött adóigazolványt, hogy befizessem az örökösödési illetéket.

* * *

Hivatali labirintusaiban

A személyi okmányokról a megyei kormányhivatal kommunikációs vezetője, [namelink name="Varga Márta"] azt a tájékoztatást küldte, hogy 1975. január 1. óta létezik a hazai személyi és lakcímnyilvántartó rendszer. Személyi okmányt csak ez alapján lehet kiállítani. Belekerülni eredeti iratok alapján lehet. Ha valaki előtte távozott az országból, mint olvasónk, akkor be kell mutatnia például az eredeti születési anyakönyvi kivonatát, eredeti házassági kivonatát, illetve más eredeti okiratot, amivel igazolni tudja személyazonosságát. A kormányhivatal adatai szerint olvasónk csak novemberben kereste fel őket, tájékoztatták is a teendőkről. Az iratokat február 24-én mutatta be, nyilvántartásba vették, kapott lakcímkártyát, illetve elindult a személyi igazolványhoz és útlevélhez szükséges eljárás. Tehát szerintük az ügyintézés nem az okmányiroda miatt húzódott 10 hónapig. A tajkártyával kapcsolatban megtudtuk: mivel Szoráth Imre esetében az első taj szám kiadásáról van szó, vizsgálják, hogy jogosult-e a hazai egészségügyi szolgáltatásra. A feltételek meglétét a kérelmezőnek kell bizonyítania. Ehhez eredeti dokumentumok kellenek, vagyis személyi, lakcímkártya és az illetékes biztosító igazolása. Ha ez megvan, az ügyfél taj számot kap, és tajkártyát állítanak ki neki.