Villámrandi lengyel sajttal, gyümölcslével

A szervező a megyei önkormányzat és a kereskedelmi és iparkamara, a házigazda [namelink name="Vízhányó Ferenc"] közgyűlési alelnök és [namelink name="Dorota Ryl"], Lódz Vajdaság marsallhelyettese volt. A Lódzból érkezett cégek zömmel húsz évnél idősebb élelmiszer-ipari vállalkozások, hoztak magukkal áruikból is: dobozos, csappal ellátott, cukor és tartósítószer nélküli gyümölcsleveket almából, ribizliből, berkenyéből, zöldségkonzerveket, savanyú uborkát, sajtokat. Jött termelők által alapított tejipari szövetkezet, amely vajat, sajtot exportál, 250 hektár gyümölcsöst, nagy hűtőházat fenntartó gazdaegyesülés, több zöldség- és gyümölcsfeldolgozó, és 1979 óta dolgozó cukrász, aki ma 100 embernek ad munkát, és Európa-szerte teríti teasüteményeit. A lengyel cégek vezetői asztaloknál ültek, kaptak tájékoztatót a meghívott magyarokról. Utóbbiak pedig választhattak, kikhez ülnek. Pontozólapon értékelték tárgyalásaikat, a szervezők gondoskodtak elég tolmácsról. Látszott, a jelenlévők nem véletlenül kerültek össze, előzőleg tájékozódtak egymásról. Laikus számára csoportbontásos iskolai foglalkozásra hasonlított ez az óra, amely a lengyel résztvevők szerint jobban sikerült, mint a pesti alkalom.

Ha ilyen profik ezek a lengyel vállalkozások, miért nem lehet áruikkal találkozni a hazai üzletekben? Háló Pál szerint – akinek cége termelőként és kereskedőként is érdekelt volt – csak azért, mert nálunk jellemzően a multik csatornáin érkező áruk jelennek meg a polcokon. Odaát is ez a helyzet. A most bemutatott, „szinte kézműves" termékek is a kisebbek által működtetett hazai üzletekben jelenhetnek meg ezután – de ott legalább igen, színesítik a kínálatot, és szemlátomást nem fognak szégyent vallani velük.