A szeretet kisugárzása éltet: 75 éves Király Levente

– Ember jobban nem lehet – ahhoz képest, hogy 75 éves vagyok. Sok mindenkinek köszönhetem ezt, elsősorban a feleségemnek, az orvosaimnak, a rendezőknek, szeretett kollégáimnak és a közönségnek. Ahogy öregszem, egyre jobban hiszem, hogy valakinek csak kell rendelkeznie odafönn. Többször is visszaküldtek; nem kellettem még, azt mondták, jól van, csinálja csak tovább – viccelődik Király Levente, amikor belvárosi otthonában felköszöntjük. – Szerencsém volt, hogy olyan rendezőkkel dolgozhattam együtt, mint Komor István, akihez ideszerződtem 1959- ben. Rengeteget dolgoztam Sándor Jánossal, akivel mindig egy húron pendültünk. Az ő rendezésében játszottam Keant, Tevjét, a tejesembert, legutóbb pedig Mikszáthot Görgey Gábor darabjában.

– A fiatalokkal is szerencsém volt, különösen Zsótér Sándorral, akinek olyan nagy szerepeket köszönhetek, mint Willy Loman, Falstaff, Galilei vagy Lear király. Óriási szerencse kell a színészi pályához – nem árt, ha társul hozzá némi tehetség is. Csoda, hogy ennyi mindent megélhettem, hálás vagyok érte mindenkinek. Fontos volt az is: Szeged azonnal megszeretett. Ha nem így lett volna, nyilván elmegyek. Már először, amikor kimentem a Tisza-partra, felfigyeltem az úszóházra, és megismerkedtem töltőtolljavítással foglalkozó későbbi jó barátommal, Wirth Istvánnal. Tizenketten voltunk a horgász- csapatban, persze engem nem a halak érdekeltek, hanem a kitűnő társaság, a barátok, akikkel jól éreztük magunkat – idézte fel az ünnepelt.

Mikszáth Kálmán szerepében – partnere Fekete Gizi. Fotó: Karnok Csaba
Király Levente büszkén mesél családjáról is: fia, Attila követte a pályán, feleségül is kollégát választott, Haumann Petrát. Szokták is mondogatni: nincs másik színészdinasztia, amelyben ketten is a Nemzet Színészei. A hatéves Rozi mellé öt hónappal ezelőtt megszületett Attiláék második kislánya, Bella. – Eszter lányunk első gyermeke, Lili négy hónapja született, így már három csodálatos lányunokánk van. Amikor sokat beszélek hozzájuk, úgy tudnak csodálkozni, hogy csak na! Attila szabadúszó, Szolnokon és Pesten játszik, rendez és koreografál. Sok örömet lelünk a családban – fogalmaz Szeged díszpolgára, aki betegségéből felépülve mindenkit meglepett, olyan fiatalosan játszotta el Mikszáth Kálmán szerepét Fekete Gizi partnereként a Görgey-darabban.

– Két hónapja játszottuk legutóbb, mert zsúfolt a színház programja. Remélem, műsorra tűzik még, mert nagyon szeretjük. Sokszor megállítanak a nézők az utcán, és kérdezik, hogy mikor láthatnak újra. A szeretetnek ez a kisugárzása éltet.

Sétapálcával, kalapban, elegáns öltönyben – mint egy finom, angol úr, úgy járja Király Levente Szeged utcáit.

 Tevje a nizzai operában.
– 1988-ban tizenvalahányszor eljátszhattam a nizzai operaházban a Hegedűs a háztetőn Tevjéjét. Amikor a polgármester megnézett bennünket Szegeden, majd rögtön meghívott, először nem is vettem komolyan. Aztán jött a kérés: tanuljuk meg a musicalt franciául. Lefordították, elkezdtem tanulni, de úgy éreztem, franciául épp a lényeget nem tudom megcsinálni: a sóvárgó kisembert eljátszani. Ezért inkább feliratozták az előadást. A franciák eleinte hol a színpadot nézték, hol a feliratot. Amikor lenéztem a nézőtérre, és láttam, engem néznek, nem a feliratozást, mázsás kő esett le a szívemről: szöveg nélkül is megértettek. Előadás után autogramra várva óriási sor állt a művészbejárónál. – Sportolásképpen mindennap hosszú sétát teszek a Tisza-parton. A régi hídtól végiggyalogolok az újig; ha süt a nap, visszaballagok akár az árvízi emlékműig. Figurát váltottam: Falstaffból átmentem öregúrba. Nyakkendőt kötök, mert azt szeretem. Nem pózból csinálom, egyszerűen így érzem jól magam. Most újra Doc vagyok a West Side Storyban. Sokféleképpen lehet ezt a szerepet is játszani, korábban vagány kocsmatulajdonosnak mutattam. Juronics Tamás, a produkció rendezője azt kérte, hogy Doc szeretetből szóljon, mintha Tony a gyermeke lenne.

A szeretet, a szerelem a legcsodálatosabb dolog az életben. Ha a kötődés igazi, mindegy, hogy az egyik amerikai, a másik Puerto Ricó-i vagy akármilyen. „Miért nem hagyjátok már abba?!" – üvölti Doc, mert részt akar venni abban a fájdalomban, amit a szerencsétlen lány átél párja elvesztése miatt. A fiatalok nagyon aranyosak. Rossz lábaimmal a hatalmas, mozgó díszletek között kicsit labilis vagyok. A tapsrendnél az egyik ifjú kollégám mindig a karját nyújtja, hogy bele tudjak kapaszkodni. Érzem a szeretetüket, és ez mindennél többet jelent.