Lavina

A „csak induljunk el, aztán majd lesz valahogy” jelmondattal nekivágni egy labdarúgó-bajnokságnak nem sok jót vetít előre. A nyitányon az idegenbeli mérkőzéstől való távolmaradás is azt erősíti, hogy bizony nagy a gond.

Az első hazai meccsen viszont még egy cserére is nyílik lehetőség, a tisztes helytállás pedig hatgólos vereségben ölt testet.

A folytatás már újra problémákat hoz felszínre, ezzel együtt a létszámhiányosan kiálló gárda – „világ, láss csodát!” módon – pontszerzéssel zárja a meccset, és felsejlik a reménysugár. Tizenegy helyett mindössze nyolc fővel döntetlent elérni több mint bravúros cselekedet – különösen háromgólos hátrányból egyenlítve.

Ettől persze még nem gyarapszik az edzésre jelentkező csapattagok száma, sőt, a következő mérkőzésre való, teljes létszámot jelentő kiállás is csorbát szenved. A negyedik játéknapra beöltöző tíz futballista becsülete azonban megmarad. Elutaznak, kiállnak, jobbára ellenállnak, ám többre nem futja tőlük.

 Mindennek nem sok köze van a szakmaisághoz, inkább az emberi oldal, a morális tartás veszi át a fő szerepet.

Kiemelendő, hogy esetünkben 14–18 éves lányokról beszélünk, és ha van különösen érzékeny kor a gyengébbik nem életében, akkor ez bizonyosan erre az időszakra tehető.

Ilyen esetben az edző mit tesz, hogy mentse a menthetetlent? Dobja a hibát. Meglépi azt, amiről tudja, hogy tilos: jogosulatlanul szerepeltet focistát, csak hogy egyáltalán futballozzon a csapat.

A „darabra sem vagyunk meg” felütésű kijelentéssel a bajnoki rajtkor elinduló lavina persze erre nincs tekintettel. A trénernek jön az eltiltás, a klubnak pedig érkezik a feketézésért kirótt, kövér nullákat tartalmazó büntetési tétel.

A kétfrontos helytállás (értsd: U19 és felnőtt) egyébként is emberpróbáló feladatának megoldása sokaktól nem várható el, különösen nem a saját személyiségüket is még csak keresgélő fiatal lányoktól. A mindenkori szakvezető felelőssége így fokozott – ami nem menti fel a trénert az idei szezontól jóval magasabb összeggel szankcionálható, súlyos fegyelmi vétség terhe alól.

Szereplőnek lenni a Titanicban szomorú véget tartogat, miként a pofozógép státusz sem az ambíciót és a motivációt erősíti a tinédzserekben. Hol itt a fejlődés, a tanulás, a gólszerzés és a győzelem öröme?

És a lavina zúdul tovább.

Kiemelés: