DELMAGYAR
Csongrád-Csanád vármegyei hírportál
Tévedni emberi dolog. Miképpen sajnos csalni is. Csakhogy míg előbbi bocsánatos hiba, addig utóbbi megbocsáthatatlan bűn. Különösen, ha játékvezető teszi, hiszen neki éppen az a feladata, hogy vigyázza a játék tisztaságát. A kísértés azonban óriási. A felkínált „haszon” már régen nem pár rúd szalámi vagy marmonkanna bor, egy kiadós vacsora, még csak nem is aranyóra, hanem temérdek pénz. Amelyet nem is a kedvezményezett fél fizet meg, hanem a fogadóirodák. És megszerzéséhez még csak látványos, arcpirító stikliket sem kell elkövetni, elegendő a kívánt célt szem előtt tartva fújni; szórni vagy visszatartani a sárga lapokat, kiállításokat, megítélni vagy elengedni a véleményes büntetőt. Esetleg döntetlenre „kihozni” az adott mérkőzést.
Ez persze futballban nem jár hatalmas haszonnal, de kézilabdában annál inkább.
Itt hétszeres-nyolcszoros az odds.
Mindez most azért vált ismét aktuálissá, mert a fogadási ármányok kiszűrésére, felderítésére szakosodott Sportradar nevű cég a minap hozta nyilvánosságra, hogy nyolc ismert bírópáros is befolyásolhatott kézilabdameccseket. Ráadásul közülük többen is jelen vannak a javában zajló férfi-világbajnokságon, Lengyelországban és Svédországban. A Sportradar 2016 és 2017 ősze között huszonhat gyanús összecsapást rögzített – válogatott találkozókat, nemzetközi kuparangadókat egyaránt –, és állítása szerint mindegyik esetben bevonták a játékvezetőket a manipulációba. Különösen „kedvelt” végkifejlet volt a döntetlen, többször már a szünetben is.
A Sportradar azonban nem nyomozó hatóság, nem is a rendőrség vagy az igazságszolgáltatás valamely szerve, ezért eszközei korlátozottak: vádat nem emelhet, az érintetteket kínvallatásnak nem vetheti alá, ítéletet nem hozhat. Csupán közölheti vizsgálódása eredményeit az európai kézilabda-szövetséggel, az EHF-fel. Ez meg is történt, ám a bécsi székhelyű intézmény szokásos nagyvonalúságával járt el: az információt továbbította az illetékes hatóságoknak, de mivel saját hatáskörében semmi gyanúsat nem észlelt, ennyivel be is érte.
Aki a látszatra is ügyelve, nem otrombán, hanem elegánsan csal, azaz vezet (el) mérkőzéseket, és nem az unokaöccsét vagy az ivócimboráját küldi el fogadni, hanem többszörös áttétellel dolgozik, az ellen szinte képtelenség megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltatni. Így a Sportradar sem tett egyebet, mint sokadszor is felkavarta a „trutyit” – ami megint le fog ülepedni.
Fogadjunk!