Dübörög a genderpropaganda az Egyesült Államok iskoláiban

Egyre több szexuális tartalommal terhelik a gyerekeket az amerikai iskolákban az „átfogó szexuális nevelés” és az „elfogadás” jegyében, figyelmeztet a The Heritage Foundation nevű konzervatív think tank kutatója. Jared Eckert szerint azonban

ez komoly kockázatot jelent a gyermekek egészséges mentális- és későbbi szexuális fejlődésére is,

írja a The Daily Signal, a szervezet hírportálja nyomán a V4NA.

Felhívják a figyelmet arra, hogy a gyerekeket progresszív könyveken keresztül is érzékenyítik különböző LMBTQ-témákban, és fokozatosan szivárog be a genderideológia is az iskolákba a mesekönyvnek álcázott propagandán keresztül.

A The Daily Signal több ilyen könyvet is bemutat.

Az egyik legelső ilyen kiadvány, mely bekerült az iskolák könyvtáraiba és tanterveibe az „I am Jazz”, ami egy Jazz nevű transznemű lányról szól, aki bár fiúnak született, már gyerekkora óta lányként éli az életét.

A könyv olyan egyszerű szövegekkel mutatja be a transzneműséget, mint „Lány agyam van, de fiú testem. Ezt hívják transzneműnek. Így születtem.”

A könyv egyébként igaz történeten alapul. Szerzői Jessica Herthel, a transznemű jogok szószólója és maga Jazz Jennings, akiről a könyv szól. Jazz Jenningsről egyébként a TLC csatorna is forgatott valóságshow-t.

A „They She He Me: Free to Be!” című kiadvány arra tanítja a gyerekeket, hogy nem csak a női „she” és a férfi „he” névmásokkal utalhatunk egy-egy személyre, és nem csak fiúk és lányok vannak a világon, hanem vannak olyanok is, akik nemi szempontból semlegesek.

Például „hercegnő fiúról” is külön könyvet adtak ki. „Hercegnő fiú” egyébként egy 4 éves kisfiú, aki a történet szerint lányos ruhákban jár, és „úgy táncol, mint egy gyönyörű balerina”.

De a gyerekek olvashatnak a herceg és a lovag románcáról egy klasszikus tündérmese átdolgozásában, és két hímnemű pingvin egymás iránt érzett szerelméről is, egy másik könyvben.

Az, hogy a biológiai tudás hiányos, már korábban kiderült ezeknél a könyveknél, ennek ellenére mégis meglepő lehet, amikor az érzékenyítés arra a szintre jut, mint a „Neither” című mesekönyvnél, hogy

az emlősöket madarakkal párosítják.

Nyilván a könyv célja a nemi sokszínűség bemutatása lenne, de inkább csak azt éri el, hogy a gyerekek teljesen összezavarodnak, és azt hiszik, a nyuszinak és a madárkának lehetnek közös utódai. Minimális biológiai tudással felvértezve azt is tudhatnák a propagandisták, hogy még az eltérő fajú emlősök sem tudnak közös utódot nemzeni. Persze van néhány kivétel, ilyen a ló és a szamár közös utódja, az öszvér is.

Másik mesekönyvben, a „Who Are You?” című kiadványban még egy forgatható kereket is találhatnak a gyerekek, ahol beállíthatják, hogy milyen testük van, milyen identitásuk (például „néha lány, néha fiú”) és hogy mit szeretnek csinálni.

Jared Eckert kutató szerint azon túl, hogy a könyvek szexuális tartalmú üzenetek közvetítenek a gyereke felé, a mentális egészségre nézve is komoly aggályokat vetnek fel.

A kutatások azt mutatják, hogy ha a gyerekek túl korán szembesülnek szexuális tartalommal, az később

rossz mentális egészséghez, kockázatos szexuális viselkedéshez, sőt felnőttkori pornográfia-függőséghez vezethet.

Még ha a gyerekek nem is értik pontosan, hogy mit látnak vagy hallanak, az üzeneteket elraktározzák, azok alakítják a személyiségüket, mondja Eckert. Hozzáteszi, hogy az ilyen könyvek bemutatása vagy népszerűsítése az iskolákban nem segít a gyerekeken, hanem árt nekik.

Egy kaliforniai tanár, Brenda Lebsack, aki iskolai körzetének igazgatótanácsi tagja is nap mint nap szembesül a problémával. Ő arra biztatja a szülőket, hogy tájékozódjanak gyermekeik iskolájában, érdeklődjenek, hogy milyen szexuális tartalmú könyvek találhatóak meg a könyvtárban, milyen kiadványokat használnak fel a tanórákon, és általában milyen nemi identitással kapcsolatos tanórákat terveznek megtartani a gyerekeknek.

Lebsack kiemelte,

az iskolai könyvtárak polcain a „sokszínűség”, „erőszakmentesség” és „integráció” címszavak alatt országszerte megtalálhatóak a genderideológiát hirdető könyvek, melyek összezavarják a gyerekeket saját nemüket illetően.

Ha a szülők tájékozódnak, szembe tudnak szállni a szélsőbaloldali narratívával, más szülőkkel összefogva felszólalhatnak ellene a nyilvános iskolaszéki- és testületi üléseken.

Az pedig, hogy a szülők tájékozódjanak nagyon is indokolt, hiszen az elmúlt hónapokban számtalan olyan esetről lehetett hallani, hogy az iskolákban a szülők tudta nélkül zajlott a gyermekek érzékenyítése.