Stumpf István: történelmi pillanat jött el a felsőoktatásban

Nagy politikai kockázatot vállalt a kormány, hogy egy évvel a választások előtt ekkora reformba kezdett, de nem lehetett tovább odázni a felsőoktatási rendszer megújítását – hangsúlyozta az egyetemek átalakítása kapcsán a Magyar Nemzetnek Stumpf István. A felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos szerint a legfőbb feladat Magyarország intellektuális tudáskincsének újratermelése, a nemzetközi versenyképesség növelése a hallgatókért folyó egyre kiélezettebb harcban. Elmondta: a kétlépcsős béremelést várhatóan szeptemberre és jövő januárra ütemezik.

A napokban elfogadta a parlament az egyetemek modellváltásáról szóló törvényjavaslatot. Az előkészítéssel kapcsolatban Stumpf István elmondta: „heroikus munkát végeztek kollégáink a több mint egy tucat törvény előkészítésével, amelyeket nagy többséggel fogadott el az Országgyűlés. Ahhoz képest, hogy februárban még csak arról beszélgettünk, hogy csupán néhány egyetem fejezte ki a nyitottságát, végül tíz újabb intézmény csatlakozott a modellváltók táborához. Nagyon összetett struktúra jött létre, amelyben vannak állami fenntartású egyetemek, magánegyetemek, egyházi fenntartásúak és a közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartottak; utóbbi körbe már 21 intézmény tartozik. Az egyetemek leszakadtak az állami köldökzsinórról, nagyobb autonómiát kaptak a gazdálkodásban, a szervezeti működésben, a bérrendszerben, a külső környezettel való kapcsolattartásban és kicsit a közbeszerzésben is. Történelmi pillanat jött el a magyar felsőoktatás életében, és fontos nemzetstratégiai kérdésben döntött a kormány: megadta a lökést és lehetőséget az egyetemeknek arra, hogy a minőségi tudástermelés révén Magyarország belépjen abba a nemzetközi világba, ahol kitüntetett harc folyik a hallgatókért és a magas hozzáadott értéket jelentő intellektuális tőkéért.”

A modellváltó egyetemek között van olyan, amelyiknek különösen nagy kiugrási lehetőséget jelent az átállás?

„A jelentős üzleti kapcsolatokkal rendelkező egyetemeknek (Győr, Debrecen, Veszprém, Kecskemét, Miskolc) egyfajta gyorsítópálya. Voltam nemrég a Dunaújvárosi Egyetemen, nekik a Pakssal való kapcsolat jelenti a kiugrási lehetőséget. Olyan gyakorlati képzést tudnak indítani, amit sehol máshol nem képesek megcsinálni az országban, csak ott. A Szegedi és a Pécsi Tudományegyetem előtt is új lehetőségek nyílnak meg” – mondta Stumpf István.

A minap nyilvánosságra került az alapítványi kuratóriumok tagjainak névsora. Kormánytagokat éppúgy találunk köztük, mint felsőoktatási szakembereket. Mi lesz a pontos feladatuk és milyen viszonyban fognak állni az egyetemeket eddig vezető rektorokkal, kancellárokkal?

„A korábbi állami fenntartó helyére az alapítvány lép, átveszi a jogosítványokat. A kuratórium a szenátussal együtt alakítja ki az egyetem alapító okiratát, a szervezeti szabályzatát, pénzügyi vagyonkezelési szabályzatát, a jövőbeni fejlesztési terveket. Mindent közösen készítenek elő. Az arctalan fenntartó helyére konkrét személyek kerülnek, akik személyes felelősséget viselnek a döntéseikért.”

Ezek szerint nem csorbulnak a jelenlegi vezetés jogai.

„A stratégiai döntéshozó a kuratórium lesz. A szenátus, vagyis az eddigi vezérkar pedig képviseli az egyetemi autonómiát, és minden ellenzéki híresztelés ellenére továbbra is fontos szerepe lesz az államnak az irányításban, a szabályozásban, az ellenőrzésben. A három szereplő harmonikus együttműködése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a modellváltás sikerre vezessen. Jó esélye ennek akkor van, ha a szenátus és a kuratórium nemcsak békés egymás mellett élést mutat, hanem szoros együttműködésben, stratégiai szövetségben újítják meg a rendszert.”

Nem kerülnek hátrányba azok az egyetemek, amelyek továbbra is állami kézben maradnak?

„Majd végiggondolják, hogy számukra okoz-e hátrányt. A két nagy egyetem, az ELTE a maga gyakorlóiskoláival, számtalan karával, mamut kiterjedésével nem olyan egyszerűen alakítható át. A Műegyetem részére viszont szerintem ez a modellváltó struktúra sokkal adekvátabb, mint néhány tudományegyetem számára, de majd eldöntik, akarnak-e a jövőben csatlakozni. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem valószínűleg hosszú távon is marad állami fenntartású, hiszen jórészt közszolgákat képez. Hogy mi lesz a művészeti egyetemekkel, azt meglátjuk.”

A jövőben is csak az „vált modellt”, aki akar?

„Igen, már a kinevezésemkor azt szorgalmaztam Orbán Viktor kormányfőnél és Palkovics László miniszternél, hogy csak azok jöjjenek, ahol egyértelműen erről dönt a szenátus. A modellváltás nem váltja meg az egyetemek összes gondját, de esélyt teremt arra, hogy a forrásokért, a hallgatókért és a belső megújulásért folyó kiélezett versenyben az intézmények levessék azokat a béklyókat, amiket részben az államháztartási bürokratikus rend, részben pedig a központosított közbeszerzési rendszer, a kötött bérezési struktúra jelent, illetve az, hogy nem tudnak szabadon szerződni az üzleti partnerekkel. Számos, nagyon fontos szabadalom pihen az íróasztalfiókokban, mert nem volt hozzá pénz vagy elég motiváció, hogy az egyetem nekikezdjen. A modellváltás révén ugyanakkor az egyetemek most próbálnak új konstrukciókat is kialakítani, amelyek lehetővé teszik az ilyen szabadalmak piacra vitelét.”

Mikor lép életbe a teljesítményalapú oktatói bérrendszer?

„Reményeim szerint szeptemberben. A már említett háromlábú finanszírozásban nagyon nagy mozgásterük és szabadságuk lesz az egyetemeknek, amelyek egyébként már maguktól is elindultak a teljesítménymérés és -ösztönzés útján. Egyre inkább számít, hogy ki hány publikációt adott le, milyen külföldi konferencián járt, jelent-e meg könyve, milyen közösségi aktivitást mutat, hány OTDK-s hallgatót menedzsel, hány szakdolgozatot vállal. Aki az új modellben tényleg jól teljesít, az igen komoly jövedelmet szerezhet.”

Említette a kétlépcsős, 15-15 százalékos oktatói béremelést. Mikor érkezhet a számlákra a megemelt összeg?

„Az új finanszírozási rendszer életbelépésével, szeptember elsejével meglesz a 15 százalékos emelés, majd négy hónap elteltével, január elsejétől már kapják a második 15 százalékot az egyetemi dolgozók. Ez jelentős költségvetési teher, de nemcsak a modellváltó, hanem az összes egyetem meg fogja kapni. Hosszabb távon gondolkodunk új típusú finanszírozási formák intézményesítésén is, idetartozna az egyetemi kötvény, kockázatitőke-alap és az egyetemi tao. Ezekről még nincs döntés, egyelőre csak elemzés és gondolkodás folyik.”

A teljes interjút itt olvashatja el.