2020.12.19. 09:30
A Gerilla, Trianon és egy francia, aki büszke a magyarokra
Laurent Obertone, a Gerilla című könyv írója szerint hazája egy puskaporos hordóra hasonlít.
A franciaországi terrortámadások elsődleges oka a bevándorlás, a közbiztonság romlásáért is elsősorban a migráció a felelős – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek adott exkluzív interjúban Laurent Obertone, akinek új könyve jelent meg Magyarországon. Az egyik legismertebb francia író kíméletlen őszinteséggel beszélt arról, hogyan nyomják el a másként gondolkodókat a liberális szabadság hazájának tartott Franciaországban. Hazánkra utalva hangsúlyozta: a magyarok büszkék lehetnek arra, hogy a migrációval kapcsolatban nem követték el a Nyugat hibáit, ellenálltak az Európai Unió zsarolásainak is. „Diplomáciailag ezért nagy árat kell fizetni, de a függetlenségnek és a szuverenitásnak ára van” – tette hozzá. Laurent Obertone elmondta azt is, mit gondol a száz évvel ezelőtti trianoni diktátumról.
Laurent Obertone, ez az álneve. Miért kell rejtegetnie az igazi nevét valakinek Franciaországban? Mi, magyarok az iskolában is azt tanuljuk, hogy Franciaország a demokrácia mintaországa, a liberális szabadság és testvériség hazája, ahol nem kell félni semmitől, mindenki elmondhatja a véleményét, gondolatait.
Ez a látszat, ami a valóságban teljesen más. Sokan megtanultuk, hogy amikor a liberális világ számára kényes és veszélyes témákkal foglalkozunk, jobb az elővigyázatosság. Gondolnunk kell a családunk és a magánéletünk védelmére. Én is ezt tettem. De az álnév használata nem jelent teljes elrejtőzést, mindenhol fedetlen arccal jelenek meg.
Megfenyegették valaha a könyvei miatt?
Igen, méghozzá sokszor. Különösen akkor kerültem ilyen helyzetbe, amikor megírtam a francia közbiztonság állapotáról szóló könyvemet. Ebben bemutattam azt is, mekkora szerepet játszik a katasztrofális helyzet kialakulásában a bevándorlás. Állításaimat megindokoltam és forrásokkal támasztottam alá. Ezután a fősodratú liberális médiában érvek nélküli hisztérikus támadások céltáblája lettem. Ez a szokásuk hagyománnyá vált.
Aki nem tetszik nekik, azt megpróbálják elnémítani, azokat a tényeket, amelyekre nem tudnak mit mondani, egyszerűen figyelmen kívül hagyják.
A Gerilla első kötetében egy rendőr lelőtt egy drogos bűnözőt, a videó körbejárta az internetet és órák, napok alatt zavargások, lincselések, gyilkosságok történtek, összeomlott a francia társadalom. Ez csak örök fikció, vagy ön szerint elérkezhet a nap, hogy amiket leírt, meg is történik? Elég lenne egy lövés? Ennyire válságos állapotban van a francia társadalom?
Nem közismert, mert a média elhallgatja, de tudni kell, hogy majdnem minden héten történik egy olyan esemény, amelynél nem sokon múlik, hogy olyan végkimenetele legyen, mint amit megírtam. Eljön majd a nap, amikor nem állnak meg itt az események, és egy rendőrnek muszáj lesz önvédelemre használnia a fegyverét. Nagyon valószínű, hogy az irányítás majd ki fog csúszni a kezeink közül.
A francia külvárosokban minden este zavargások vannak, persze ezeket nem mutatják be a médiában. Olyan külvárosi akciókról van szó, amelyek még nincsenek összehangolva egymással.
Ha egy rendőrségi incidenst felkapna a média, bármelyik pillanatban felrobbanthatná a puskaporos hordót.
Korábban riportkönyveket, esszéket írt, utána jelentkezett a Gerilla című regényével. Minek a hatására kezdte el írni a könyvet? A francia mindennapok ihlették, a politikai-társadalmi folyamatok irányát, lehetséges következményeit akarta jelezni? Vátesz vagy csak kíváncsi?
Egyszerűen csak a kíváncsiság vezetett. Már régóta látom, hogy mi az, ami nem jó, és hogy ez napról napra csak egyre rosszabb lesz. Egy rémisztő folyamat indult el, mely a káoszba vezet. Néhány olvasó azt mondja, „látnok” vagyok, pedig egyszerűen csak körbenézek és megírom a valóságot. Amíg a francia fősodratú média megpróbálja elfedni, ami történik, én egyszerűen azzal, hogy kimondom a nyilvánvaló igazságot, úgy tűnök, mintha valami rendkívüli látnoki képességgel lennék felruházva…
Annak, aki olvasta a könyvét, az amerikai George Floyd halálakor és az általa kiváltott események láttán – Black Lives Matter, szobordöntögetések, a múlt kitörlése – egy szó jutott eszébe: Gerilla. Franciaországról írt, de ezek világfolyamatoknak tűnnek.
Abszolút. Minden multikulturális államnak meg kell küzdenie az ilyen, különösen robbanékony helyzetekkel. Ezeket csak fokozzák a különböző közösségek zűrös együttélésével járó konfliktusok, ami az emberek közti bizalom elvesztését is magával hozza. Egy ennyire heterogén társadalmat már nem lehet társadalomnak nevezni.
Franciaországban totális liberális médiauralom van. Mi a helyzet a jobboldali médiával? El tudnak jutni az ön gondolatai, írásai – és az önhöz hasonló jobboldali értelmiségiek gondolatai – az emberekhez? Főleg a fiatalokra gondolok.
Nem nagyon. A jobboldali médiát kiszorították és száműzték a nagy, „hivatalos” médiatársaságok. Azért néhányan próbálják tartani a frontot, ilyen jobboldali média például a Valeurs Actuelles. Nagyon népszerű Éric Zemmour újságíró is, aki ugyancsak mellőzi a politikai korrektség szóhasználatát. Azonban ők a kivételek.
Összességében aki nem áll be a sorba, és nem írja azt, amit a liberálisok elvárnak, azt megbélyegzik, befeketítik, megzsarolják a családtagjait és a munkáltatóját, végül eltüntetik a médiatérképről.
2010-ben Michel Houellebecq kíséretében meglátogatta Nicolas Sarkozy akkori elnököt egy zártkörű vacsorán. Houellebecq hazánkban is olvasott, ismert szerző. Nehéz ember hírében áll. Hogyhogy önt hívta el magával?
Houellebecq akkor kapta meg a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Azért választott engem, mert értékelte az akkori munkámat. Úgy mutatott be Sarkozynek, mint a „holnap nagy vitázóját”. Én örülnék neki, ha nem kéne állandóan „vitáznom”, de a kor, amiben élünk, alig hagy más lehetőséget…
Ön szerint mivel van a nagyobb gond: az iszlám jelenlétével, népességük gyors növekedésével, vagy a liberális, önfeladó társadalom mentalitásával?
A legnagyobb probléma mi magunk vagyunk! Mindet elfogadunk és rábízzuk a sorsunkat egy tisztességtelen államra, tétlenül nézzük az igazságszolgáltatásunk megsemmisítését, a liberális médiájuk monopolhelyzetét, pont annyira, mint az iszlámot és a bevándorlást.
A franciáknak mindent meg kellene tenniük, hogy rákényszerítsék az akaratukat erre a gyökértelen társaságra, amely az ő nevükben kormányoz.
Regénybeli karakterei sztereotipnek tűnnek: először úgy érezzük, hogy elnagyoltak, eltúlzottak, ha viszont körbenézünk a közösségi médiában, az az érzésünk támad, hogy minden második véleményt a Gerilla Zoé nevű szereplője és a hozzá hasonlók írják. Karaktereit szimbolikusnak szánta vagy nagyon is a valós életből merítette?
Ők abszolút valósak, mivelhogy a francia politikai élet hemzseg a sztereotípiáktól. A politikus, az újságíró, az egyetemista vagy a politikai aktivista mind úgy beszél, ahogy arra számítani lehet. Ezt hívjuk a gyávák közösségének. Csak meg kellett őket figyelnem, hogy meg tudjam festeni korunk tablóját.
A Gerilla második kötete, A barbárok ideje magyar kiadása éppen október 29-én jelent meg, amikor a nizzai Notre-Dame bazilikában terrormerénylet történt, iszlamisták lefejeztek egy keresztény nőt. Mit gondol az utóbbi idők európai terrorhullámáról?
Meg kell állapítanom, hogy a média még az előző támadásoknál is gyorsabban túllépett rajta. Franciaországban többet beszéltek arról a rendőrről, aki Párizsban elgáncsolt egy migránst, mint a három lemészárolt franciáról a nizzai templomban. Amikor Samuel Paty középiskolai tanárt lefejezték, úgy tettek, mintha ez a karikatúrák vagy a gyarmati múltunk miatt történt volna. Az nem számított, hogy néhány nappal később Ausztriában és Svájcban is voltak támadások. A tagadás folytatódik. Néhány éve a francia liberális média biztosított minket arról, hogy a migránsok között nem vegyülnek el a terroristák. Most meg kiderül, a francia földön végrehajtott utolsó három támadás mindegyikét ilyen migránsok követték el.
A titkosszolgálat hivatalosan is több mint négyezer olyan veszélyes migránst tart nyilván, akik potenciális terroristák. Ezek közül több száz ráadásul illegálisan tartózkodik itt! Általánosságban szinte az összes terroristának migrációs háttere van. Statisztikailag a bevándorlás a terror elsődleges oka, és a közbiztonság romlásáért is a migráció a fő felelős.
A Barbárok idejében már egy túlélésért küzdő társadalom megpróbáltatásairól olvasunk. Összeomlás idején a városok pokollá válnak, nincs víz, villany, nem létezik sem mentő, sem rendőrség. Vidéken is bűnbandák garázdálkodnak. Olvasás közben arra gondoltam, hogy túlélési kézikönyvként is használható a Gerilla. Annak szánta?
Igen, rá akarom irányítani a figyelmet a függőségünk mértékére. Túlságosan hozzászoktunk a feladatok átruházásához. A társadalom mindent biztosít számunkra, de valójában ez a rendszer törékeny, főleg ha bekövetkezik a kataklizma. Amikor megtörténik az összeomlás, borzalmas feltételek közepette a polgárok magukra lesznek utalva. És erre senki nem készül fel.
Ismeri Magyarországot? Mit gondol az országunkról? Arról hallott, hogy egyre több nyugati – francia, holland, német – költözik hozzánk?
Ezen nem lepődöm meg!
Magyarország csodálatos ország, amely nem követte el a Nyugat hibáit. Úgy tűnik, hogy megőrizte a józan eszét, hogy kitartson még az Európai Unió zsarolásaival szemben is. Diplomáciailag ezért nagy árat kell fizetnie, de a függetlenségnek és a szuverenitásnak ára van.
Egy ilyen ország erősen vonzza a honfitársaimat is, akik teljesen úgy érzik, hogy a saját vezetőik semmizik ki őket.
Mi, magyarok idén emlékeztünk meg arról, hogy száz éve, 1920-ban, az első világháborút lezáró diktátumban francia közreműködéssel Trianonban elvesztettük országunk területének kétharmadát, magyar nyelvű honfitársaink csaknem felét elcsatolták tőlünk. Ha a franciákra gondolunk, ez mindig eszünkbe jut. Hallott erről? Mit gondol ezekről a dolgokról?
Ez egy szörnyű epizód volt, és mi, franciák nem tehetünk mást, mint hogy megértjük a magyarok jogos keserűségét.
Úgy gondolom, hogy a magyarok nem a francia emberekre neheztelnek, ők soha nem tettek volna ilyet. A politikai vezetésünk döntése pedig egy másik lapra tartozik…
Az Európai Unió morálisan már kettészakadt: Lengyelország és Magyarország – tágabb értelemben a V4-ek, a kelet-közép-európaiak – lettek az új „ellenségek” mert nem akarják elfogadni a liberális társadalmi doktrínákat – úgymint LMBTQ-jogok, melegházasság, migráció, nyílt társadalom stb. Mit gondol, hová vezethetnek ezek a folyamatok, Nyugaton van még esély fordítani a dolgok menetén?
A „haladó” tábor rendelkezésére áll a liberális média elképesztő tűzereje, a nemzetközi pénzügyi rendszer, a multinacionális vállalatok, a kulturális élet meg az államok és a tech-cégek nagy része. Viszont a polgárok is kezdik kinyitni a szemüket, úgyhogy ez egy szoros meccs lesz. Biztos vagyok benne, még semmi nincs elveszve, a közvélemény képes lenne gyorsan átbillenni a mi oldalunkra.
A legnagyobb ellenségünk mi magunk vagyunk. A konformizmus, a beletörődés, a kishitűség…
Ha elfogadjuk, hogy minden elveszett, és nem teszünk semmit, akkor elkerülhetetlen lesz a vereség. De manapság egyre több franciának lesz elege, rádöbben a problémáinkra, és elszánja magát, hogy megfordítsa ezt a történetet.
Magyarországon nagyon népszerű a Gerilla című regényének mindkét kötete. Mit gondol, miért fogékonyak a magyarok arra, amit mond?
A magyarokat érdekli, hogy mi történik Nyugaton, és igazuk van. Jelen pillanatban talán mi franciák vagyunk a legjobb példa az összes hibára, amit csak el lehet követni.
Én személy szerint nagyon büszke vagyok rá, hogy ennyire sokan olvasnak egy olyan országban, amely ennyire két lábbal áll a földön, mint Magyarország.
Magyar kiadó a V4 országaiban
A Gerilla magyarországi kiadója jelenteti meg Laurent Obertone könyvét Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban is – tudta meg a Magyar Nemzet. „Magyar kiadóként már régóta szerettünk volna megjelenni mindhárom országban, ami hazánk számára is elismerést hozhat, hiszen a visegrádi együttműködéshez kötődő ilyen jellegű kulturális jelenlétre még nem volt példa” – közölte a Kárpátia Stúdió.
„A világpolitikában Magyarország az illegális migráció elleni küzdelem egyik legfontosabb motorja, hazánk a visegrádi együttműködésben pedig még hangsúlyosabb szerepet tölt be. Ezeket a törekvéseket jól kiegészítik az olyan jellegű kulturális termékek, amelyek valós tények alapján hívják fel a figyelmet a bevándorlás veszélyeire” – tették hozzá.