Elhunyt az 1956-os forradalmi diákszövetség, a MEFESZ egykori vezetője - nekrológ

Kiss Tamás 1934. november 26-án született Tapolcán. Szülei pedagógusok voltak, Balatonederics falu tanítóiként tevékenykedtek. Kiss az alsófokú iskolai tanulmányait ehelyütt folytatta, majd a keszthelyi Premontrei Gimnázium (1945-1947), Pannonhalmi Bencés Gimnázium (1947-48) diákja volt. 1953-ban Keszthelyen érettségizett, de értelmiségi származása miatt elsőre nem vették fel egyetemre. A visszautasítást követően dukkózóként dolgozott a Csepel Vas- és Fémműveknél, majd 1954-ben ismét próbálkozott, és felvételt nyert a szegedi egyetem matematika–fizika szakára, ahonnan egy újabb év elteltével átjelentkezett a jogi karra.

Ilyen előzmények után érkezett el 1956 ősze, amikor Kiss és egyetemista barátai az egyetemi diákklubban már október első napjaiban arról beszélgettek, hogy a pártállam irányítása alatt álló Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) nem képviseli megfelelően az egyetemi ifjúságot, és helyette létre kellene hozni egy, a hallgatók érdekeinek hiteles képviseletére alkalmas diákszervezetet. A DISZ a tervről értesülve október 16-án diákgyűlést hívott össze, hogy – mint Kiss fogalmazott – „kifogják a szelet a vitorlából”. Amikor azonban a diákszövetséget szervező fiatalok a megjelölt időpontban megérkeztek a nagyelőadóba, meglepve tapasztalták, hogy a helyi DISZ-vezetők még nincsenek a teremben. Erre Kiss és társai felléptek a katedrára, és megosztották a jelenlévőkkel az elképzeléseiket az újonnan alakítandó diákszövetségről, valamint a helyi egyetemi élet reformjáról. A hallgatók a levezető elnöki teendőket ellátó Kiss javaslata alapján egyhangú szavazással a DISZ-ből való kilépés és a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) megalakítása mellett határoztak. Az egyetemi ifjúság ekkor megfogalmazott követelései képezték az alapját a diákszervezet négy nappal később sorra került nagygyűlésén ismertetett programjának. 

A 16-i eseményről és az október 20-ára meghirdetett diákgyűlés összehívásáról a Szabad Európa Rádió és a hazai sajtó is tudósított, igaz, utóbbi csak cenzúrázva és röviden. A MEFESZ politikai programját Kiss Tamás fogalmazta meg és ismertette az október 20-i diákgyűlésen. Az egyetem Auditórium Maximumában tartott gyűlésen részt vett a Magyar Rádió tudósítója is, akinek az eseményről készített magnetofonfelvétele túlélte a rádió október 23-i ostromát, és megőrizte az utókornak a gyűlés forradalmi hangulatát, illetve Kiss fiatalosan határozott orgánumát. „Új alapokra fektetett, szabad, demokratikus választási rendszert követelünk!” – így hangzott a MEFESZ egyik politikai követelése a tizenkettőből. Az ekkor elfogadott követelések nemcsak a diktatúra felszámolásának, Rákosi és társai felelősségre vonásának, hanem a nemzeti jelképek visszaállításának (Kossuth-címer) és a nemzeti függetlenség megteremtésének (a szovjet csapatok távozása) követelését is tartalmazták. A nagygyűlés éjszakáján a MEFESZ vezetői felosztották egymás között a hazai felsőoktatási intézményeket, hogy azokba küldöttként ellátogatva személyesen ismertessék a szervezet megalakulásának hírét, a követeléseket, és csatlakozásra hívják az egyetemistákat. Másnap Kiss Tamás Budapestre utazott, és részt vett az október 22-i műegyetemi gyűlésen, ahol ismertette a MEFESZ programját. E program követelései váltak a 23-i tüntetés követeléseivé. Történeti kutatások által igazolt tény, hogy Kiss Tamás kulcsszerepet töltött be a forradalom követeléseinek kidolgozásában és ezáltal a forradalom hangulati előkészítésében és elindulásában.

Kiss a forradalom kitörése után visszatért Szegedre, ahol továbbra is részt vett a MEFESZ szervezésében, egyúttal belépett a szegedi nemzetőrség kötelékébe, és diáktársaival szerepet vállalt az ÁVH-sok által elhagyott öthalmi laktanya őrzésében. 

A szovjet tankok november 6-án vonultak be a szegedi Széchenyi térre és vették körbe a városházát. Miután a szovjetek elfoglalták a várost, Kiss Tamás még részt vett a Kádár-kormányt támadó röplapok készítésében, sokszorosításában és terjesztésében, majd bujkálni kényszerült. Az ország elhagyását tervezte, de az utolsó pillanatban a maradás mellett döntött – már majdnem a határnál járt, amikor végül visszafordult. 1957. május 29-én helyezték közbiztonsági őrizetbe, 1957. június 1-től pedig előzetes letartóztatásba. A Mefesz-per néven ismert eljárás elsőrendű vádlottjaként vonták felelősségre. A Szegedi Megyei Bíróság 1958. február 14-én kihirdetett ítéletében első fokon a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményezése és vezetése bűntettében bűnösnek találta, és nyolc év börtönbüntetésre ítélte; a büntetési tételt a Legfelsőbb Bíróság 1959. február 25-én öt évre mérsékelte. Kiss vizsgálati fogsága idején a szegedi Csillag börtönben, az ítéletet követően Vácon raboskodott. 

1961. április 1-i szabadulása után a másodrendű állampolgárok életét élte. A győri vagongyárban, majd a kőbányai szerszámgépgyárban dolgozott, mint segédmunkás. 1963-ban Balassagyarmatra költözött, családot alapított. A hetvenes években engedélyezték számára, hogy levelező tagozaton befejezze jogi tanulmányait. Miután 1976-ban megszerezte a diplomát, szövetkezeti jogtanácsosként dolgozott Őrhalmon. 

A nyolcvanas évek végétől ismét közéleti szerepet vállalt, a Történelmi Igazságtételi Bizottság (TIB) keretében részt vett Nagy Imre és társai újratemetésének szervezésében, és a MEFESZ képviseletében koszorúzott. 

1990-ben az első demokratikus választások után Balassagyarmat alpolgármestere lett. Nevéhez kötődik a település gáz- és ivóvíz hálózata kiépítésének befejezése, a kórház és a strand felújítása. 1994-ben vonult nyugdíjba. Az életút e mérföldköve azonban egy új, aktív korszak kezdetét jelentette. Részt vett az 56-os Magyarok Világszövetsége munkájában. A Politikai Foglyok Szövetségében (POFOSZ) alelnökként vállalt szerepet. A POFOSZ külügyi elnökhelyetteseként képviselte a forradalom értékeit és az egykori forradalmárok emlékezetét a Kommunizmus Üldözötteinek Nemzetközi Szövetsége (INTER-ASSO) vezetésében. 2012-ben három hónapon át a POFOSZ megbízott elnöke volt. 1996 és 1999 között a Miniszterelnöki Hivatal Kabinetirodája tanácsadójaként a volt politikai üldözöttek ügyeivel foglalkozott.

Kiss Tamás értő és elkötelezett támogatója volt a magyarországi hallgatói mozgalomnak. A Szegedi Tudományegyetem 1956-os Emlékbizottsága elnökeként kezdeményezte a szegedi MEFESZ emlékmű létrehozását, mely 2006-óta az Ady téri megemlékezés központi helyszíne. Az eltelt közel húsz év alatt hagyománnyá vált, hogy október 16-án az egyetem rektora és a hallgatók képviselői Kiss Tamás vezetésével koszorúznak, majd az ezt követő hallgatói gyűlésen Ő mondja az ünnepi beszédet. Az ezekben megfogalmazott bölcs gondolatai útravalóként szolgáltak az értelmiségi létre nevelődő új nemzedék számára, hűen ahhoz, amelyet a MEFESZ alapító okiratában egykor Kiss és társai megfogalmaztak: „az egyetemekről és főiskolákról kikerülő ifjúság, mely a nemzet agyát van hivatva képviselni, ne közönyös passzív tömeg, ne gyáva, gerinctelen és önző réteg legyen, hanem népéért, hazájáért, boldogabb jövőnkért harcoló bátor, lelkes sereg. Ne riadjon vissza az igaz szó kimondásától, hanem képzettségével, tudásával, tehetségével népünket, hazánkat szolgálja.”

Az ifjúság értéktelített nevelése iránti elkötelezettsége nemcsak abban jelent meg, hogy örömmel tett eleget a magyarországi egyetemi ifjúságtól érkező meghívásoknak, hanem abban is, hogy hangsúlyozottan fontosnak tartotta a legfiatalabb korosztályokkal való kapcsolatot, ezért számos középiskolába látogatott el és beszélgetett a tanulókkal. 2016-ban az MTA–SZTE Elbeszélt Történelem és Történelemtanítás Kutatócsoportja az ő közreműködésével hozta létre a forradalom előzményeit feldolgozó általános iskolások számára készült tananyagot, mely a legnagyobb videómegosztó online felületén bárki számára hozzáférhető, megőrizve az utókornak az egykori forradalmár visszaemlékezését.

Az ifjúság számára példaadó személyiséget 2016-ban a magyarországi egyetemi hallgatók országos képviselete a HÖOK tiszteletbeli elnökének választották.

Kiss Tamás elévülhetetlen érdemei közé tartozik az, hogy a Szegedi Tudományegyetem Auditórium Maximuma Magyarország kormányának 2018. májusi döntése értelmében bekerült a Történelmi Emlékhelyek közé.

Számos kitüntetés tulajdonosa volt: 1956-os emlékérem, Maléter Pál Emlékérem, Nagy Imre Érdemrend, Tőkés László-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, Pro Urbe Díj Balassagyarmat, Pro Urbe Díj Szeged.

Kiss Tamás 1956-os szerepvállalását több dokumentumfilmben feldolgozták: 56 perc 56-ról. A szegedi szikra. [1996, Rendező: Komáromy-Poros László], Tükörcserepek – Magyarország 1956. [1996, rendező: Vitéz Gábor], Az ősz 17 pillanata [2006, rendező: Gárdos Péter], Szegedi ballada [2006, rendező: Vida Mihály], A szegedi szikra [2007, rendező: Poros László], A Szegedi Láng [2016, rendező: Forró Lajos].

Bátor tetteinek, hősies szerepvállalásának emléke mindig velünk marad. 

Az utókor példaképként tekint Rád.

Nyugodj békében!

Dr. Jancsák Csaba

az SZTE 1956 Emlékbizottság titkára