Így reflektál az iszlám világ az ENSZ emberi jogi nyilatkozatára

A Muzulmán Külügyminiszterek Tizenkilencedik Konferenciáján, 1990. augusztus 5-én írta alá az Iszlám Konferencia Szervezetének 45 tagállama a kairói nyilatkozatot Emberi jogok az iszlámban címmel. A dokumentumot egyfajta válaszként hozták létre az ENSZ által elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelynek egyes pontjaival a muszlim országok nem tudtak egyetérteni, így annak teljes adaptálása nem is jöhetett szóba – emlékeztet cikkében a V4NA hírügynökség.

A muzulmán országok részéről a kairói deklaráció elfogadása egyfajta reakció volt a nyugati elvárásokra: a dokumentum segítségével összhangba hozták saját, a saríán alapuló világszemléletükkel az ENSZ által kiadott, nyugati felfogású emberi jogi nyilatkozatot. Ezzel elismerték az emberi jogok védelmének fontosságát, ugyanakkor a nyilatkozatban egyértelművé teszik, hogy az „ebben a dokumentumban kikötött összes jog és szabadság a saría alá tartozik”, valamint hogy „a saría nyújtja e nyilatkozat minden paragrafusának magyarázatához vagy értelmezéséhez a forrást”.

Az első paragrafusban a dokumentum kimondja, hogy „az alapvető emberi méltóság, valamint az alapvető kötelességek és felelősségek szempontjából minden ember egyenlő, minden megkülönböztetés nélkül, tekintet nélkül fajra, bőrszínre, nyelvre, hitre, vallásra, társadalmi állásra vagy bármi másra”. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy „az igaz vallás garantálja ennek a méltóságnak a növelését”, és azt is, hogy „senki sem áll a többi fölött, hacsaknem jámborsága és jótettei következtében”. A saría szerint azonban egyetlen igaz vallás létezik, ahogy a muszlim hitvallás is mondja:

„Nincs más istenség az egy igaz Istenen kívül, és Mohamed az ő prófétája.”

Az emberi jogi nyilatkozatnak már az elején azt írják, hogy

minden emberi élőlény Allah alárendeltje.

A dokumentum szövegében végig megfigyelhető, hogy

az emberi jogokat – amelyek az ENSZ emberi jogi nyilatkozatában is nevesítve vannak – az iszlám törvényének rendelik alá.

Az erőszakot illetően a dokumentum úgy fogalmaz, hogy a testi épséget biztosítani kell mindenki számára, és ez az állam dolga, és

„tilos elvenni az emberi életet, kivéve a saríában előírt okok esetén”.

Az is kiderül a kairói nyilatkozatból, hogy bár a szülők megválaszthatják, hogy a gyermekeiket milyen oktatásban akarják részesíteni, annak összhangban kell állnia a saría elveivel. Továbbá a dokumentum kimondja, hogy mindenki kifejezheti szabadon a véleményét, de csak olyan módon, ami nem ellentétes a saría elveivel.

A kairói deklaráció célja tehát – ahogy írják –, hogy „a tagállamok számára általános vezérfonalul szolgáljon az emberi jogok tekintetében”, a dokumentumot azonban az elmúlt években többen bírálták.

Shirin Ebadi Nobel-díjas szerző 2018-as cikkében a dokumentum kapcsán arról ír, hogy ha a nyilatkozatot úgy tekintjük, mint a muszlim országok saját módszerét az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának végrehajtására, akkor nincs vele probléma. Akkor viszont nagyon rossz úton haladnak a muszlim államok, ha a nyilatkozatot ellenválaszként alkották meg az ENSZ emberi jogi nyilatkozatával szemben.

Ez ugyanis szerinte azt jelentené, hogy a muszlimok jogot formálnak arra, hogy vallási alapon alkossanak meg maguknak egy emberi jogi dokumentumot. Ezzel együtt akkor a muszlimokon kívül más vallási csoportok is hasonló kezdeményezéseket indíthatnának, ez viszont nem férne össze az univerzális emberi jogokkal.

A harminc éves évforduló kapcsán Jürgen Braun, az Alternatíva Németországért (AfD) nevű párt parlamenti csoportjának szóvivője arról beszélt, hogy

a dokumentum a saría törvényeinek hatálya alá helyezi az embereket, és ez szerinte egyértelműen ellentétben áll az emberi jogokkal.

Mint mondta, a kairói nyilatkozat értelmében például lopás esetén a tolvajnak le lehet vágni a kezét, a házasságtörő személyt pedig meg lehet kövezni – ezeket a büntetéseket szabja ki ugyanis a saría a törvényszegőkre.

Borítókép: A saría szerint botütéssel büntetnek egy indonéz nőt, akit online prostitúción kaptak