Sodrásban

Este volt, de nem esett és köd sem szitált. Ki voltam világítva, de a jelek szerint ez sem volt elég: egy koszos fehér furgon elsodort a Vásárhelyi Pál utcán. Mint minden baleset ez is borzasztóan hirtelen történt. Hallottam, hogy jön valami mögöttem, s bár egyre erősödött a motorzaj, biztonságban éreztem magam. Jöttek szembe is, de attól még el kellett volna férjen mellettem. Nem sikerült: egy furcsa koppanást hallottam, majd már repültem is bringástól a padka felé. Megpróbáltam valahogy a biciklit is menteni, de arra nem emlékszem, hogy sikerült-e, amikor feltápászkodtam, legalább egy méterrel mögöttem volt: ennyit szánkáztam a nedves, sáros, avaros füvön. Miután mindenem megmaradt, többnyire épségben „örömmel láttam", hogy a bringa is megúszta: a kormány kajlult el egy kicsit, de sikerült egyenesbe állítani.

Nem tudom, mennyit vacakolhattam ott az út szélén, de egyszer csak megállt egy autó, s a sofőrje tört magyarsággal megkérdezte, jól vagyok-e. Hirtelen nem is tudtam mit feleljek, végül egy igennel „megoldottam". Erre ő is továbbhajtott. Ahogy sok más autós is, nem is beszélve a gázolómról...

Garai Szakács László