Erős kezdés

A fürdőszobából nehéz megítélni az időjárás milyenségét - ne kérdezzék, hogyan került oda a mobilon -, így bátran válaszoltam: Igen. Tudatosan nem néztem ki az ablakon, csak azért sem tántorít el semmilyen ítéletidő. Az alagsori alagútból - mellékszál: maguknál is akkor alszik el a villany a lépcsőházban, amikor éppen pont nem kellene és ugyanúgy kilométerekre van a kapcsoló mint a mi panelünkben? - kiérve a fényre egy picit elszontyolodtam: borzasztóan esett.

Szeged, Fekete sas utca. Komoly jégréted van az autók szélvédőjén

Ha egy órával korábban indulok, lehet, hogy még jegesebb lett volna az út, de a füvön és a csillaggarázsban alvó autók szélvédőjén látszott, kivételesen bekezdett a szegedi tél. Az eső aztán végig meg is maradt, pedig bíztam abban, hogy a Petőfi sugárút-nagykörút sarka megint, mondjuk így, vízválasztó lesz, de nem, egészen a Szabadkai útig kitartott az égi áldás. Meg jóval tovább is, persze. Pedig reménykedtem, hogy hátha mégis másképp lesz és könnyű, enyhe lesz ez a tél bringás szempontból, de túl rosszul indul ahhoz, hogy továbbra is bizakodjam. És még nem is volt hideg, sőt hó sem esett...

Garai Szakács László