2010.12.21. 17:14
A télnek nincs szeme
Zsuzsikám, a télnek nincs szeme - ezzel jött egyik reggel egy barátom, aki a kocsijából látta, hogy sapka nélkül bicajozom. Ő a nagymamájától tanulta a bölcsességet, ami azt jelenti, hogy ha hideg van, fel kell öltözni, ilyenkor az előnyös outfit nyugodtan háttérbe szorulhat.
Az egy dolog, hogy elképzeltem, hogy ha a szemek hiánya említésre méltó, akkor bizonyára feltűnő a szemtelenség, és aztán webkettes ismerőseimmel fél napig ezen méláztunk. Mellékelem a legjobb illusztárciót, amit találtunk (a freakingnews.com képe Keith Richards-ról).
A másik, hogy tényleg elkezdtem sapkát, kapucnit használni, és beszereztem egy síkesztyűt, ami alapdarab a téli kerékpározáshoz. Általános iskolában mondjuk nem veregettük a saját vállunkat ha télen is bicajoztunk, de akkor nem kihívás volt, hanem kényszer - kisvárosban laktam, nem Szegeden.
A síkesztyű és a kapucni tízes skálán 5 fokkal növelte a komfortérzetet. A védőruha csak péntek (december 17.) éjjel volt kevés, amikor a mínusz 15 (?) fokban haza értem, percekig képtelen voltam elővenni a kulcsom, mert nem tudtam annyira sem megmozdítani az ujjaim, hogy kigomboljam a zsebem.
Ettől az egy alkalomtól eltekintve ezen a télen még nem fáztam kerékpározás közben, viszont tömegközlekedve már igen.
A pénteki kaland után vasárnap délután bicikliztem újra, de a hóban folyton elakadtam, és tolnom kellett a bicajt. Láttam, hogy mások haladnak, nem tudom hogy csinálták. Én ahol lehetett, az úttesten tekertem inkább. Keddre olvadt, akkor már szinte könnyű volt, csak a csúszásveszélyes hófoltokra kellett vigyázni. Egyébként az ugye nem csak nekem tűnt fel, hogy a latyak mindig a kerékpársáv sárga csíkjáig ér?
Gonda Zsuzsanna
