Monspart Sarolta a Maros-parton

Makón népszerűsítette csütörtökön a mozgást és az egészséges életmódot a futás nagyasszonya, Monspart Sarolta: az agyhártyagyulladásból csodaszámba menően felgyógyult egykori tájfutó világbajnok délelőtt helyi nyugdíjasokkal tett sétát a Maros-parton, délután pedig előadást tartott a városházán. Azt szeretné, ha minden idős követné a példáját, és mozogna – akár húsz évvel meghosszabbítva az életét.

Húsz-harminc időssel együtt, a Maros-part árnyat adó fái között tett tegnap délelőtt a folyóparti strandig bő két kilométeres sétát a futás nagyasszonya, Monspart Sarolta. A most 64 éves sportoló a tájfutás tizennégyszeres magyar bajnoka, 1972-ben világbajnok is volt, sífutásban hatszoros magyar bajnok. Ám nemcsak emiatt tisztelik és szeretik nagyon sokan az országban, hanem azért is, mert a mozgással azt követően sem hagyott fel, hogy élsportolói karrierje derékba tört: egy kullancscsípés miatt 1978-ban agyhártyagyulladást kapott, ami akkoriban szinte ismeretlen és gyógyíthatatlan betegség volt. Felépüléséért akkor egy egész ország drukkolt. Hihetetlen akaraterejének köszönhetően ez sikerült is, de a kór éppen az egyik lábát bénította le – ennek ellenére mindmáig az egészséges életmód egyik szószólója; jelenleg az Országos Egészségfejlesztési Intézet munkatársaként. A Maros-parti városba a Megváltozott Munkaképességűek és Nyugdíjasok Makói Közhasznú Egyesülete meghívására érkezett.

Monspart Sarolta (elöl, jobbról a második) az életét is a sportnak köszönheti: felépülése után sem hagyta abba a mozgást. Fotó: Frank Yvette
Monspart Saroltát az idősekkel együtt mi is elkísértük a Liget utcai vasúti átjárótól a bő félórás sétára. Lapunknak azt mondta: szeretné elérni, hogy minden idős mozogjon, legalább sétáljon rendszeres időközönként, mert ez akár húsz évvel is meghosszabbítja az ember életét. Ő maga is azért élhette túl az enkefalitiszt, miközben abban az időben ez még nemigen sikerült senkinek, mert a sportnak köszönhetően erős és edzett volt a szervezete. Futni vagy gyalogolni emellett azért is jó, mert ilyenkor az ember csak magával foglalkozik, nemcsak a kilométereket hagyhatja maga mögött, de a gondjait is és jó érzéssel gondolhat arra, hogy tett valamit az életéért, az egészségéért. Ha ezt ráadásul egy jó hangulatú baráti társaság tagjaként teheti meg, akkor ez külön élmény – foglalta össze. Minderre azért szeretné felhívni a figyelmet, mert az átlagemberek nemigen törődnek mindezzel. A gondokat tetézi, hogy erre kormányszinten sem fordítanak kellő figyelmet; ő is szinte csak civilszervezetek, társaságok meghívására megy el az ország különböző pontjaira az egészséges életmódot népszerűsíteni – örömteli viszont, hogy ezek egyre többen vannak.

A több mint két kilométeres távot Monspart Sarolta szemmel látható jó kedvvel tette meg, pedig kissé már nehezen mozog – mint kiderült, a megerőltetéstől már az eddig egészséges lába sem engedelmeskedik neki úgy, mint korábban. Ennek ellenére esze ágában sincs feladni. – Így érzem jól magam – mondta mosolyogva.

A séta fejfájás ellen is jó

Tíz kilométeres kerékpározás után vett részt a Maros-parti sétán az ötvenhét esztendős rokkantnyugdíjas, Bozsogi Julianna. Az egykori Hódgép-dolgozó egy súlyos nőgyógyászati műtét és egyik szemének elvesztése miatt lett rokkantnyugdíjas, a közelmúltban ráadásul lábát törte – ennek ellenére azt mondja, lételeme a mozgás. Kertes házban lakik, a város szélén, így mindennap madárdalra ébred, de egyébként sem tudna meglenni friss levegő nélkül. Állandó fejfájással is küzd, de ha sétál egyet a szabadban, az is elmúlik.