Tanfolyam

Manapság „kőgazdag” szerkesztőként már ritkábban utazom közösségi közlekedési járművel, így lehet, hogy mindennapos az alábbi történet, és csak nekem volt furcsa.

Szóval.

Állt a minap egy cottbusi Tatra a Vám térnél, Kecskésről Tarjánba tartottunk vele. Darvadoztunk a kitérőben, mert késett az ellenvonat. Az utascsere már megtörtént, aki akart felszállt, s a villamoson lévők közül is leszálltak azok, akik csak eddig akartak utazni, épp ezért az ajtókat bezárta a vezető.

Mivel a szokásosnál frissebb voltam, és olvasnivalót sem vittem kivételesen magammal láttam, ahogy egy bőven a nyugdíjkorhatár fölött lévő néni siet, hogy elérje a szerelvényt. Szerencséje volt, mert még mindig nem jött a „szembetuja”, így az utolsó néhány lépést már sétálva tette meg. Majd megállt zihálva a hátsó ajtónál, és várt. De nem történt semmi. Ezután eltipegett a középső ajtóhoz. De az sem nyílt ki. Mivel nem tehetett mást, előre ment az első ajtóhoz, s érdekes módon ott Szezám kitárult. Majd a vezető úgy, hogy mindnyájan halljuk, tartott egy rövid villamoskezelési tanfolyamot a néninek:

- Tessék megnyomni a gombot, és kinyílik az ajtó!

- Rendben, fiam, máskor így teszek!- felelte szegény lihegve.

Én viszont máshogy gondolom, kedves fiam.

Nincs rendben. Azért sincs rendben, mert a vezetőálláson van egy gomb, aminek rendeltetésszerű használatával (értsd: megnyomod), ki tudod nyitni az ajtókat.

Nincs rendben, mert a néni futását te is végignézted a visszapillantó tükörből.

Nincs rendben, mert bár ki van írva szép nagy betűkkel, hogy a villamos tulajdonképpen teljesen önkiszolgáló lett, és már az ajtókat is nekünk kell kinyitni (mellékszál: várom, hogy mikor kell az utasoknak vezetni a Tatrákat - Chemnitzben a kocsiszínben vezettem kábé hatvan métert egy Stadler villamost, ha ez előképzettségnek számít, akkor számíthattok rám), mégis vannak olyan helyzetek, amikor te is kinyithatnád az ajtót. Ez pont ilyen szituáció volt. S ha nem az ostoba utasításnak akartál volna megfelelni, hanem emberként viselkedve és gondolkodva megnyomtad volna az ajtónyitás gombot, akkor biztos vagyok benne, nemcsak a nénitől kaptál volna köszönetet, hanem mi, UTASOK is úgy gondoltuk volna, csak van még emberség ebben az eldurvuló világban. De látom, hogy nincs. Nálam megbuktál.