2009.02.01. 16:35
Nincs alvás! Superbowl van! No time Toulouse!
Ha beteg légyként kóvályog hétfőn reggel a kollégája, biztos lehet abban, hogy a XLIII. Superbowlt nézte. Következzen néhány sor és ugróhivatkozás, amely talán magyarázatot ad arra, miért nézem inkább az amerikaifocit mint az európai labdarúgást.
Néha a szinkronosok akarva-akaratlanul is telitizest lőnek. Jó példa erre a Minden héten háború, amelynek eredeti címe - Any given Sunday - nekünk lavórlakóknak (lásd még Kárpát-medence, de erről majd máskor) vajmi keveset mond. Az más kérdés persze, hogy az amerikaifoci csak szőr mentén hasonlít a filmbéli „háborúra”. Mégis harc, méghozzá a legjavából.
Nincs színészkedés. Nincs szimulálás. Nincs kegyelem. Van viszont négyszer tizenöt percnyi maximális koncentráció. Mindez egy hatalmas terepasztalon egy 10+100+10 jardos csatamezőn történik. A „gyalogságokat” ugyanis a pálya széléről és a stadionok tetejéről irányítják. Teljesen természetes, hogy egy támadás végén már ott vannak a kispadok mellett a légi felvételek, amelyek alapján fel lehet készülni a következő ütközetre.
A bíró szent és sérthetetlen. A játékosok sokkal kevesebbszer reklamálnak, és sokkal kevesebbet is engednek meg maguknak, mint az európai labdarúgás „gladiátorai” (muhaha). Ugyanakkor a bírókra is érvényes a Dirk Nowitzky-mentség („only human” - erről is majd máskor, később), azaz kérhetnek videós és telefonos segítséget is.
S hogy mi lesz Tampában?
Szerintem semmi különös. Két verzió lehetséges: bűn rossz meccsen pántzuhatag (sic) közepette, szoros eredmény lesz (10-6, 10-9 vagy ehhez hasonló), és nyer a Pittsburgh, vagy egy kevésbé rossz meccsen Fast Willie Parkernek és a gusztustalan Hines Wardnak köszönhetően egy picit simábban nyer a Steelers (21-6, például).
Valószínűleg ebből látunk többet Tampában. Tyrone Carter és Bryant McFadden közös örömködését még a Baltimore Ravens elleni főcsoportdöntőn örökítették meg
A madarak éneke Tampában véget ér. Különben is: egy kalózhajón maximum papagáj rikácsolhatna, vagy sirályok vijjoghatnának a közelében, de hogy bíborpintyek énekétől legyen hangos a Raymond James Stadion, az elég valószínűtlen.
Bemelegítésül, mintegy kedvcsinálónak íme néhány videó:
♦ A Pittsburgh egyik legjobb alapszakaszmeccse
♦ A Steelers egyik legrosszabb alapszakaszmeccse
