Kenedi-bizottság: botrány és régi reflexek

Ma "a múlt megismerésének legfőbb akadálya, hogy a levéltár képtelen elszámolni azokkal az iratokkal, amelyek nincsenek a birtokában" - írja, megemlítve, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárára vonatkozó törvény "szinte semmi teret nem adott a hivatalból levéltárrá avanzsáló intézménynek, hogy szembeszállhasson (...) az állambiztonsági iratokat (egy részüket) még mindig birtokló titkosszolgálatokkal".

A történész szerint a titkosszolgálatok kezdettől fogva "fatálisan elhibázott kommunikációs stratégiája" egyetlen pontban merül ki: abban, hogy nem kommunikálnak, és "valójában a (mindig hivatalban lévő) politikusokat használták szócsőként, azok magyarázták el a magunkfajta történészeknek, mitől és miért van úgy minden a legnagyobb rendben, ahogy van".

A titkosszolgálat a mi kis demokráciánk fekete lova. A politikusoknak gőze sincs arról, hogy mit művelnek a fiúk a szolgálatok kötelékein belül. Sőt, elhiszik és szócsővévé is válnak a titkosszolgálatoknak. A mai napig nem tudták eldönteni, hogy a jelenlegi titkosszolgálat jogutódja vagy utódszervezete az egykori állambiztonsági szolgálatoknak. Pontosabban csiki-csuki játékot űznek. Attól függ mi az érdekük. Ha a dokumentumokat nem akarják kiadni, akkor a jogutód a státus.   

Az 1989-1990 fordulóján kirobbant "Duna-gate valóban tömeges iratmegsemmisítéssel járt, ez párosult iratlopásokkal (zsarolási adatbázis), ennek méreteit viszont nem fogjuk soha már tisztázni, és a szolgálatoknál is már hiába keressük a (tömegében) hiányzó iratokat és nyilvántartásokat. Ezek legális forrásból már nem kerülhetnek elő" - vélekedik Varga László.

Nem tudni azt sem, mi lett a sorsa a kémelhárítás nevében a BM-ből 1990 februárjában elvitt hatalmas mennyiségű hálózati kartonnak, amelynek rögvest nyoma is veszett, s ezzel kapcsolatos kérdésére a Kenedi-bizottság az utódszolgálatnál, vagyis az NBH-nál sem kapott érdemi választ. Varga László arról ír: a testület vizsgálata nyomán "nagyságrendjét tekintve" feltárult, hogy - elsősorban - a Nemzetbiztonsági Hivatal már megalakulásától kezdve (főleg az Antall-kormány megalakulásáig, de részben azután is) módszeresen gyűjtötte, helyenként "kimondottan elrekvirálta" a maradék állambiztonsági dokumentumokat, de a megyei és budapesti rendőr-főkapitányságok iratai is "előbb-utóbb szintén a Falk Miksa utcában kötöttek ki". Varga László szerint normális viszonyok között a Kenedi-jelentés megállapításai külön-külön is alkalmasak lennének arra, hogy "botrányt emlegessünk". "Összességükben azonban egy döbbenetes folyamatot tükröznek, ami nem összeesküvés, nem is mindig tudatos cselekvés következménye, hanem sokkal inkább a régi reflexek töretlen működésének bizonyítéka. Mind a mai napig" - fogalmaz.

Érdekes, hogy Németorszégban a Stasi aktáit teljesen megnyitották. Nem maradt semmi titokban. Oroszországban pedig még mindig olyan állapotok uralkodnak, mintha a Szovjetunió létezne. Közép- és Kelet-Európában pedig minden "langyi". Romániában az egykori állambiztonsági elvtársak köpönyeget váltottak, nálunk pedig ügyesen lobbiznak.