Édes Emma, drága Böbe

Vannak állások, vagy inkább hivatalok, mert ez mégiscsak közelebb áll a hivatáshoz, szóval vannak, melyek tudatomban személyekhez kötődnek. Úgy gondolom az idők kezdete óta, vagyis mióta ilyenekre gondolhatok, hogy ezek a tökéletes munkahelyek, nyugdíjig, életfogytig kitartó szerelmek. Aki betölti, éppen erre vágyott, neki találták ki. Postamester, mozigépész, szűrszabó és persze ilyen a mozi igazgatója is.

Emma, a Belvárosi Mozi igazgatója már akkor a moziban dolgozott, amikor Szegedre költöztem. Nem ma volt. Olvasom, 34 év után átadja helyét, szerencsét próbál, másba kezd. Ó kifordult világ, mely arra készteted Őt, hogy más után nézzen! Hogy megcáfolja a bizonyost, azt a szép gondolatot! Mert ha nekem nem is adatott meg, akkor is ott van Emma, ott van a mozigépész. De holnaptól nem így van, a mozigépész se mozigépész, Emma üzletasszony, postamesterek és szűrszabók sincsenek többé ismerőseim között.

Ugye azért a Mozi örök? Édes Emma, a moziban azért találkozunk?

Petró János