Vamzervilág spionnovellában elbeszélve

Kellett nekem ez a könyv nagyon, mert mindazokat a kérdéseket gyorsan rendbe rakta bennem, melyeket még nem sikerült rendeznem a mozis kaland óta. Pedig a Kolorádó Kid című alkotást díszbemutatón láttam, ahol beszélgettek a szerzővel, ahol tanúja lehettem, amikor Nagy Zsolt helytől, időtől és történettől átszellemülten méterekkel szárnyalt a nézőtér felett. Túl sok volt nekem akkor a film és túl kevés. Túl sok a rendező filmbe zsúfolt filmesztétikai műveltsége miatt és túl kevés az utalások között elveszett, elvesztegetett történet miatt. A forgatókönyvből átírt, könyvben életre kelő Kolorádó Kid azonban egészen más. Ezer szálon kapcsolódik életem tereihez, elfeledett emberekhez, súlyos arcokhoz, utcákhoz, kocsmákhoz, városokhoz.

Első emlék. Sokszor hallott, ám majdnem mindig azonos tartalommal mesélt családi történet. Az azonos tartalom egy szerteágazó, élénk fantáziával megáldott családnál, majd fél évszázad távlatában a történet igazságtartalmát mintegy igazolja. 1956, október vége. Pestimre, Budapest külvárosa, igazából falu. Nővérem négy hónapos. A ház előtt teherautó áll meg, le van zsírozva, megy a családom nyugatra. Csak menne, mert anyám nem akar, és anyám anyja sem. Nem akarnak menni a bizonytalanba. Mert ha maradnak, egy biztos, itt meg lesznek szívatva. Győznek a nők, a család marad, két évre rá megszületek, a tíz négyzetméteres mosókonyhába, a boldog munkásosztály kellős közepébe. Hogy ötven év múlva, amikor a könyvet olvasom, behunyjam a szemem és lássam Kreuzer Bélát. Elfeledtem ezt a típust, a Teleki tér vagányát, pedig ismerem. A gyáli parasztkocsmából, a kispesti piacról, Ferencvárosból, az Attila presszó kerthelyiségéből. A könyv legnagyobb erénye éppen ez, hogy Kreuzer jó arc, szeretjük annak ellenére, hogy hamiskártyás, szerencsejátékos, nem éppen az ideális családfő. Mintha a gyermekkoromban olvasott vadnyugati ponyvaregényekből lépne elő Józsefvárosba, erős, eltökélt, nemtörödöm, laza. Egy kiköpött Clint Eastwood. Persze elfeledtem, mert eltűntek a Kreuzer Bélák. Az utolsó a könyv végén átússza a trieszti öblöt, irány Amerika, naplemente, hawaii-dizsi, vége csapó.

Második emlék. Szatymazra, egy tanyára viszek kerekesszéket. Az öregnek nincsen lába, kell a szék. Igaz a homokban heverő millió kacatban két lábbal is megbotlok, de majd tologatja a házban az öregasszony. Igyunk rá. Bontatlan Lánchíd konyak kerül, honnan ez a nyolcvanas években, kérdem. A két öregnek olyan természetes hogy van, mintha átmentettek volna néhány raklappal a hatvanas évekből. Vágvölgyi B. András következetes mind a tárgyak, mind az akkori „média személyek", mind az idézetek tekintetében. Lánchíd konyak, Skoda Felicia, Arkagyij Rajkin, Európa Kiadó. Az ötvenes és hatvanas évek a nyolcvanas évek szemüvegén át. Mert az idő megy. Valahogyan minden beépül az emlékezet jótékony szövetébe, és visszatekintve már nem is annyira ocsmány és elviselhetetlen. Már tudunk róla másként is beszélni. Aztán Kreuzer is kijön a börtönből, beül egy kocsmába akárcsak Őze Lajos a Megáll az időben. Ezt a kevertet még nem tudták elrontani, mondta Őze. Azért a kevert még a régi, mondja Kreuzer. Minden más ugyanaz, ám mégse. Mert Őze Lajos abban a jelenetben mindenható. Kreuzer Béla megtört ember, aki most jött a börtönből és igazából csak a bosszú érdekli.

Harmadik emlék. Nyolcvanas évek eleje, Szegedre költöztem. Titkosrendőrök a vonaton, kishatár-átlépési engedély, szabadkai piac, Dzsokó Roszics. Bezárult a kör. Kreuzer ha rövid időre, de ebben a szubkultúrában is megmártózik. Aztán a trieszti öböl vizében is. Ennyi volt a világ, és ezt a világot a Kolorádó Kid tökéletesen visszaadja. Az már csak hab a tortán, hogy a forgatókönyvből kibővített regény nyelvezete szinte végig leköti az olvasó figyelmét. A besúgói jelentések, jegyzőkönyvek a filmhez képest bőséges információt nyújtanak, itt meg lehet állni, újra lehet olvasni. A vetítőgép nem áll meg, nem kérdezi: na felfogtad, érted már végre?

Jó tanács az olvasónak. A könyv időszerkezete igencsak bonyolult, szinte csapong, ám könnyedén követhető, ha a fejezetek elejét jelző számokat (akárha szoftverek verziószámait) figyelemmel kísérjük. A szleng szótár használata nem csak kötelező, hanem kimondottan szórakoztató is. Személyes kedvencem a „brúnó apó", mint hímvessző. Habár igazából a „brúnó apó kunyhója" miatt szerettem meg.

A könyv rock and roll regény történelmünk egy korszakáról, amit már nem kell elhallgatnunk, nem kell róla vitatkoznunk, így történt, úgy történt, mi történt. Nem politikai állásfoglalás. Nem történelmi regény. Ahogyan korábban már írtam, mintha a nyolcvanas években játszódna. Akár lehetne fiktív történet is. És éppen ez benne a jó, hogy mégsem az, mert megtörtént. Az én családommal, a te családoddal és Kreuzer Bélával is. Ha most születnék és olvasnám, akkor is megérteném.

Petró János

Vágvölgyi B. András

Kolorádó Kid

Nyitott Könyvműhely, 2009

www.nyitottkonyv.hu