Nincs megbocsáthatatlan

Milarepa a legnagyobb tibeti költők egyike. A 11. században Európában és a világ más tájain is a lelki megújulásra vágyó, elanyagiasodott, földhözragadt ember igazlelkű, tiszta szentekhez fordult, hogy megtalálja az Utat. Ahogyan Assisi Szent Ferenc a harcból megtérve életét reménytelennek és céltalannak érezve megtért, úgy jutott el Tibetben Mila Thöpaga is a megvilágosodás keresésének útjára. Tanulságos élet mindkettőjüké.

A Milarepáról készült bhutáni film csak életének első, rövidebb felében kíséri el a későbbi mestert, amikor még a valóság ismeretének hiányában az illúziók világában él. Mila anyja kérésére az okkult tudományok mestereihez fordul, hogy kitanulja a gonosz varázslatokat. Visszatérve falujába szörnyű bosszút áll mindazokon, akik korábban kisemmizték és megalázták őt és családját. De a bosszú nem édes, tette súlya alatt Mila összeroppan, s élete hátralévő részében a szeretet és a jó szolgálatának útjára lép. A film eddig a pontig követi életét. Milarepa ezután a buddhizmus legnagyobb tanítóihoz szegődik, majd anyja halálát követően egy barlangba vonul, idejét meditációval tölti. Dalai a tibeti költészet legszebb ékszerei. 84 éves korában halt meg.

Aki ezt a filmet választja, bizonyára tudja mit vár, mit fog látni, mit fog hallani. S azt meg is kapja maradéktalanul. Az egyetlen zavaró a film szinkronja. Ha van felesleges és bántó egy bhutáni film forgalmazásánál, az a szereplők megfosztása saját hangjuktól. De mint tudjuk: nincs megbocsáthatatlan.

Simon Benjámin

Könnyebb elfogadni az utazást

Egyik létből a másikba,

Mint csendes magányban,

Az Istenek ölelésében

Meglelni a megvilágosodást. *

(Petró János: Milarepa dalaiból

szabad átköltés)

Milarepa

színes, magyarul beszélő, bhutáni film, 90 perc, 2006

rendező: Neten Chokling

szereplők:

Jamyang Lodro (Thopaga / Milarepa)

Orgyen Tobgyal (Yongten Trogyal)

Kelsang Chukie Tethtong (Kargyen)

Lhakpa Tsamchoe (Aunt Peydon)

Jamyang Nyima

* Somogyvári György fordítása alapján:

A létforgatag könny ízű; a lustaságot épp ezért add fel,

s a vadon sziklaerődjében,

barátok nélkül, istenek lakhelyén, egymagad

a tudat lovát szüntelen megülő tudattal,

miközben tested szentély, istenségek otthona,

hatni kezd a legjobb orvosság; a zavartalan figyelem áldása.