Szubjektív ajánló júliusra

52-es történet

„Elmesélem a film elejét, s önök kitalálják a végét, rendben? Viharvert Lada Niva zúzza a tengerparti fövenyen, majd kisvártatva már csak a tengert látjuk, derekas hullámokat vet, szél kél, s a parton egy férfi áll, eltekint a messzeségbe... Azt hiszem, a távolban elpattan egy húr is, de ebben már nem vagyok annyira biztos. Na, mi lesz a vége? Kitalálták: viharvert Lada Niva zúzza a tengerparti fövenyen, aztán már csak a tengert látjuk, derekas hullámokat vet, a parton egy férfi áll, s eltekint a messzeségbe... Azt hiszem, a távolban elpattan egy húr is, de ebben nem vagyok egészen biztos. A közben - lassacskán - eltelő másfél órában a klausztrofóbia pornográfiájához van szerencsénk, nyilván valaha jobb sorsra érdemes zsíros hajú marha szerencsétlenkedik szűkre és zártra fotografált lakásában frissen beszerzett nőjével. Ugrálunk az időben: a csávó süt-főz, de sokkal többször - mondhatni mániásan - mosogat, fogat mos, pedig tudja jól, hogyha lecsöpögteti fogkrémmel a trikóját, annak beláthatatlan következményei lesznek - tán még bele is hal valaki (valahol). Lehet, hogy ekkor pattan el egy húr. Mindeközben Alexis Alexiou filmrendező nem a kamera mögött óbégat, hogy ennyi meg eksön meg hasonlók, hanem ül a lakás egyik sötét szekrényében, s világítós golyóstollával levelet ír. A címzett Franz Kafka, Prága, Párizsi utca 2. Kedves Franta, mi voltaképpen jól vagyunk itt Görögben, sötét van és büdös, sok rosszat hallani a gazdasági helyzetről, remélem, te is úgy vagy, ahogy hagytunk. Ölellek, csókollak, sietek fogat mosni: Iasonas Samsa."

MANCS

Camino

„Egy film, amely megrázta Spanyolországot. A 11 éves Camino szigorú vallásos neveltetést kap anyjától, aki az Opus Dei tagja. A lány éli a kamaszok világát, már-már az első szerelem is feldereng előtte. Ám egy súlyos betegség mozgásképtelenné teszi. Camino iszonyú fájdalmakat kénytelen átélni, a sokk és a gyógyszerek okozta halucinációk már összefolynak előtte a valósággal. Mindeközben anyja a tudományos orvoslás helyett a vallási vezetők szavára hallgat, akik szerint lánya szenvedései Isten akarata, ezért nem állhatják útját."

Port.hu

Hó

!!!!!!!!!!

Kicsi falu Kelet-Boszniában. Annál is kisebb, mint háború előtti fénykorában. A nappaliban a teljes lakosság: lányok és asszonyok, nagyok és kicsik, s csak mutatóban a férfinépből - egy riadt tekintetű kisfiú meg egy botjára támaszkodó öregember. A falu a nappaliban barkochbázik. Mi ez, ha nem extrém sport ilyen időkben. Lehetetlen játék: két évvel és megannyi feltáratlan sírral a boszniai népirtások után még jó, hogy mindenről és mindenkiről az elhurcolt férfiak jutnak az élők és még reménykedők eszébe. Ezt is tudja, és élményszerűen közvetíti is a szarajevói illetőségű Aida Begic filmje, hogy mi fér egy nappalivá zsugorodott, férfiait vesztett falu játékos szertartásaiba: elsősorban persze a gyerekfejek felett, a felnőtt frekvenciákon (és a vérnyomásmérőkön) tisztán fogható feszültség, mely a bizonyosság elleni harcban minden megpiszkált emlékre azonnal szélső értéket produkál. Akkor már a mindennapi befőzés jobban összeegyeztethető a sírok hiányában hivatalossá még nem tett gyásszal. Az udvaron szilvalekvár, ajvár, savanyúság készül, a természet mint vak zongorista, idillt játszik, a nagy őszi zsongás azonban elviselendő díszlet csupán a leszegett tekintetű befőzéshez. "lálkodnak azért férfiak, apa- és férjkorú, a tömegsírokat más-más nézőpontból, kívülről és belülről ismerő alakok a tájban: szemben az asszonyokkal ők nagyon is konkrét forgatókönyv-írói szándékokkal jönnek-mennek a történetben, miként a címszereplő hóhullásnak is megvannak a maga előre megfontolt szándékú, vágybeteljesítő tartalmai. Előkerül egy öltönyös szerb, távolról látszik, hogy háborús veterán, s mint a nagytőke hónaljban izzadó lóti-futija venné-vinné, s nyilvánvalóan wellnessparadicsommá alakítaná a jól termő földet. Rajta kívül feltűnik még egy kamionos, akire - akárcsak a mesebeli hóesésre - ugyancsak nagy szükség van a drámai feloldáshoz. A rendezőnő inkább a kötésekben, mint az oldásokban mutat nagyobb tehetséget, utóbbiak mintha inkább a zsűriízlést, mintsem az elbeszélés saját belvilágát szolgálnák. A konzerválókat a fogcsikorgatva el nem ismert gyász konzerválja: ezek az apa-, férj- és férfivárásban vagy a már ellenség nélküli ellenségvárásban megkeményedett-megszépült női arcok alkotják a film érdemi részét. Meg az a szép, praktikus közöny, amivel Slavno női lakosai éléskamrájukat töltik, magozva, darálva, cukrozva, előremenekülve.

Mancs

Milarepa

Szeretem, ha tele van a terem egy-egy előadás alkalmából. Így aztán nagyon jó érzés volt látni, hogy milyen sokan vagyunk a filmbemutatón. Most azt kérdezném, hogy ki hogy szeret filmet megnézni, ha az valakiről, valamiről szól? Előtte már tájékozódik, vagy várja, hogy mi lesz? Hát én néha így, néha úgy. Most úgy ültem be, hogy csak a legminimálisabbat tudtam, ki is az a Milarepa. Valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül, hiszen aki nem foglalkozik valamilyen szinten a buddhizmussal, annak nem sokat mond a név. A film előtti rövid bevezetőből mint Milarepa életéről, mint a buddhizmus lényegéről megtudhattuk a leglényegesebb dolgokat. A film után itthon próbáltam rálelni az interneten egy életét röviden leíró szövegre - be kell vallanom, hogy rengeteg könyvismertetőt - tedd a kosaradba - és kiadót találtam, amíg eljutottam egy web-lapra, ahol végül egy rövid életrajzra bukkantam (hangsúly az életrajzon és nem pedig a rövidségen van). "Dzsecün Milarepa (1052-1135) Milarepa talán a legismertebb jógi, aki egy élet alatt érte el a teljes megvilágosodást. Gyermekkorában sok megpróbáltatáson esett át. Apja korán meghalt és rokonai tették rá kezüket földjére és vagyonára. Sok nélkülözésen esett át, míg anyja kívánságára fekete mágiát tanult, hogy ellenségein elégtételt vegyen. Oly sikeres volt, hogy több mint 35 embernek okozta halálát és sok más élőlénynek is nagy szenvedést okozott. Rájött, hogy ezek a tettek mind vissza fognak hatni rá, ezért a dharmához fordult, hogy megtisztítsa magát. Ekkor éledt fel mestere, Marpa és közte egy régi karmikus kapcsolat. Marpa igen kemény képzésnek vetette alá Milarepát. Számos házat építettet vele, majd sorban le is romboltatta vele az egészet. Mikor Milarepa végső elkeseredésbe esett, átadta neki a dharmát, ami egy élet alatt megszabadít. Sok éven át barlangokban gyakorolt, míg végre elérte a teljes megszabadulást. Számos tanítványa lett, akik közül sokan szivárvány testben hagyták el a földi létet - nem maradt utánuk holttest. Milarepa Gampopának adta tovább tanításainak esszenciáját." Forrás: www.buddha-tar.hu Milyen a film? Jó. Akinek Tibet már valamiért megfogta a képi fantáziáját - Hét év Tibetben és más filmek - az most sem csalódik, a tájak fantasztikusak, az öltözetek egzotikusak. A film Milarepa életét addig mutatja be, amikor elhatározza, hogy "a dharmához fordul, hogy megtisztítsa magát". Hogy itt ért véget a film, nemcsak engem, a tudatlant, de mást is meglepett, ahogy az a filmnézés utáni beszélgetéseimből kiderült. Állítólag lesz második rész is. Mivel én nem vártam előzetesen semmit a filmtől, azt tudom mondani, mit kaptam: egy történet, amelynek a valóságát elfogadom abban a keretben és környezetben, ahogy ábrázolják. Hitelesnek tűnnek a színészek ? igaz, nem tagadom, hogy nincs a tibeti "stílusról" semmiféle tapasztalatom. Van egy kép, amely nagy hatást tett rám, miközben Milupa vihart szabadít a falujára, amelyben 35 ember meghal, a hegyoldalban mellette ülő idős asszony arcát is lehet látni, akinek pár csak pár csepp könnye csorog, mégis az arc tükrözi a rettenetes fájdalmat, amit a pusztítás miatt érez. Szerintem ez a képi csúcs az egész filmben. Ne várjunk magyarázatot mágikus jelenségekre, ne várjuk hogy a "misztikáról" lebbentsen fel fátyolt. Egy történet, amelyben nem keresnek választ és nem adnak magyarázatot arra, hogy például miért lebeg (ha elhiszem, hogy lebeg) a kő - hanem egy útnak a bemutatása, hogyan válik a gyűlöletből szeretet. Nem olyan nézőpontból való ábrázolás, hogy 35 ember szándékos megölése egy társadalomban, egy adott korban milyen társadalmilag meghatározott következményekkel jár - itt a lényeg, hogy Milarepára milyen hatással volt a pusztítás. Egy XI. században játszódó történet "szavakban" való öntése nehéz - a mondatok maiak, de ez kell ahhoz is, hogy a szerintem a Tibetben is megváltozott körülmények és világ más tájain élő más körülmények miatt utat találhasson a mai nézőhöz. Talán kicsit vontatott a film, talán nem ad katarzist, amit várhatnánk tőle - de ezek mellett is jónak tartom és várom a második részt.

Cseppek.hu

Shrek a vége, fuss el véle

Miután megvívott a gonosz sárkánnyal, megmentette a szép királylányt és a hozzá tartozó birodalmat, mitévő legyen egy ogre? Nos, ha Shrekről van szó, ő egy csapásra otthonülő családapa lett. Ahelyett, hogy a falusiakat rémisztgetné, mint régen, a kelletlen Shrek manapság még autogramot is ad a vasvilládra. Mi lett a bömbölő ogréval? Shrek a régi szép idők után sóvárog, amikor még "igazi ogre" lehetett, és ezért sikerül őt rászednie Rumpelstiltskinnek, a behízelgő modorú fondorkodónak, aki aláírat vele egy megállapodást. Így aztán Shrek egyik napról a másikra egy eltorzított Túl az Óperencián közepén találja magát, ahol az ogrékat üldözik, ahol Rumpelstiltskin a király, és Shrek és Fiona soha nem is találkoztak. Most Shreken a sor, hogy kiköszörülje a csorbát, megmentse a barátait, helyreállítsa a kizökkent világot és visszaszerezze egyetlen, igaz szerelmét.

Port.hu