Panelbontás: nem értik, mi szükség van rá - Vásárhelyen próbálhatják ki először a mintaprogramot

– Vettem két új fotelt – mesélte Molnár Ferencné, aki Hódmezővásárhelyen, az Oldalkosár utca egyik tízemeletes házának nyolcadik szintjén lakik. – A liftbe nem fértek be, a taxis cipelte fel. A bejárati ajtón is alig tudtuk betuszkolni.

– Mondtam a lányaimnak, hogy ha egyszer meghalok, ettől úgy szabadulnak meg, ha lebontják körülötte a házat. Mit ad ég, három napra rá már Orbán Viktor is azzal jött elő, hogy le kellene bontani öt emeletet. Mondták is a lányaim, többet ilyesmiről ne beszéljek, mert még a végén megvalósul! – mondta Molnár Ferencné.

A hódmezővásárhelyi Szabó Ádám lakott már a tizediken, a hatodikon és az ötödiken is. Azt mondja, mindegy, hányadik emelet, a lényeg, hogy a belvárosban van. Fotó: Kuklis István

Egy éve Lázár János miniszter beszélt először arról, hogy vissza kellene bontani a tízemeletes panelházakat az ötödikig, hogy élhetőbbek legyenek. A felsőbb szinteken élők állami támogatással máshová, akár kertes házakba is költözhetnének (2016. április 22.: Menni vagy nem menni? A panel komfortos, a kertes ház szabadságot ad). Akkori cikkünkben voltak, akik azonnal költöztek volna, mások viszont ragaszkodtak a kényelmes panelhez. Vásárhelyi látogatása során Orbán Viktor miniszterelnök is megemlítette ezt a témát. – Elsőként Hódmezővásárhelyen történhet meg egy tízemeletes lakóház visszabontása. Régóta küszködünk azzal, mi legyen a panelházak sorsa. Nincs egy kaptafára húzható válasz – mondta pénteken. Szívesen vágnának bele a vásárhelyiekkel egy olyan kalandba, ami még nem volt Magyarországon – tette hozzá. A visszabontás csak akkor valósulhatna meg, ha erről a lakókkal meg tudnának egyezni.

Molnár Ferencné 58 évig lakott kertes házban. Két éve költözött a nyolcadikra. Azt mondja, álmában nem gondolta volna, hogy ilyen jó lesz.

– A derekam, a lábaim már nem győznék a kerti munkát. Itt, a belvárosban lakom. Egy-két perc alatt minden fontos intézményt, boltot elérek. Még a kilátás is gyönyörű. Nézze meg, nem a szürke betont látja. Minden tiszta zöld! – invitált bennünket az erkélyre.

Molnár Ferencné szívesen gyönyörködik Hódmezővásárhely zöld területeiben. Nem szeretné, ha visszabontanák a házukat. Fotó: Kovács Erika

– Van egy kis távcsövem. Időnként még sasokat is látok. Szeretem nézni, amikor a laktanyából helikopterek szállnak fel. Ellátni az algyői gázfáklyákig. Esténként pedig ki van világítva az egész város, mint a filmekben. Hallottunk többen itt, a házban erről a bizarr ötletről, hogy visszabontanák a tízeseket. Ez egy szabad ország! Hadd éljünk már ott, ahol akarunk!

Forrai Szabolcs csak látogatóban járt az egyik tízesben. Azt mondta, ő semmi pénzért nem költözne oda. – Kiskoromban panelben laktunk, azóta mindig kertes házban élek. Itt bezárva érezném magam. Otthon, ha elegem van a négy falból, kimegyek a kertbe, az udvarra. Nem tudnám megszokni az emeletet.

Táncosné Török Hanna albérletben él egy kilencedik emeleti lakásban. – Itt volt hely. De nem bánom. A magasságtól nem félek. Lift van. A kilátás szép. Nem kell füvet nyírni, havat lapátolni. Igaz, hogy nyáron meleg, de ha mindegyiket leszigetelnék, akkor ez is megoldódna. A visszabontásról hallottam. Ugyan hová költöztetnének 30 családot? Vagyis hatvanat. Kizárt dolog, hogy a bontás ideje alatt az 1–5. emeleten maradhatnának a lakók. Egy építkezés mindig balesetveszélyes, ráadásul a gázt, a villanyt és a vizet is kikapcsolnák. Szerintem nem gondolták ezt végig!

A kilencediken albérlők Somogyi Mónikáék is. – Az nem igaz, hogy a kilencediken nem jó élni. Rácsot tettünk az ablakokra, a gyerekek nem tudnak kiesni. Oda nem ér fel a zaj sem. Aki itt lakik, ezt az életformát szereti. Ha lesz pénzünk saját lakásra, ezen a környéken maradnánk, akár a legfelső szinten!

Pál Anitáék három éve költöztek egy tizedik emeleti lakásba. – Szeretünk itt. De a gyerekek miatt már gondolkodtam azon, hogy esetleg jó lenne egy kertes ház. A párom erről hallani sem akar. Mivel bérlők vagyunk, döntési jogunk nem lenne. Ha bontanak, meglátjuk, hová költözünk tovább.

– A mintaprogrammal élhetőbb körülményeket szeretnénk teremteni – ezt már Hegedűs Zoltán alpolgármester mondta. – Az sem lenne mindegy, hogy a városképbe is jobban illeszkednének az alacsonyabb házak. A műszaki kivitelezés lenne az egyszerűbb és rövidebb feladat. Senki ne úgy képzelje el, hogy félbevágnánk az épületet. Többféle lehetőség van az élhetőbbé tételre, például lépcsőzetes kialakítás, az erkélyek megnagyobbítása, zöldtetők kialakítása. A nehezebb feladat a lakókkal való megegyezés. Olyan megoldást szeretnénk, amivel mindenki jól járna. Az előkészítés akár évekig is eltarthat – tette hozzá.

Tóth Nándorné eladó: – Nem. Nagy hülyeségnek tartom. Panelban lakom én is, pont a hatodikon. Szerintem így is élhető a panel, én világéletemben ott éltem. Korábban húsz éven keresztül laktam a tizedik emeleten.

Szabó Jánosné minőségi ellenőr: – De miért? Jó ez így, ahogy van. Élhetők így a panelek. Én az ötödik emeleten lakom Felsővárosban húsz éve. Meg vagyok elégedve vele. Csöndes, és mindent megtalálok itt, a közelben.

Nagyváriné Oláh Anita adminisztrátor: – Nem. Én ezt a kérdést fel sem tettem volna, mert nagy hülyeségnek tartom. A második emeleten lakunk panelházban. Jobb lenne egy magánház a gyerekek miatt, de nincs a panellal bajunk.

Bálint Elvira pénztáros:  – Nem. Miért kellene visszabontani? Egy tízemeletes panelház miért ne lehetne élhető? Én laktam már a kilencedik emeleten, nem volt vele gondom. Egy tizedik emeleten lévő panellakás is lehet jó.