Hegedűs Endre: Isten zenéből és szeretetből gyúrt engem

Mindent Vásárhelyről

A delmagyar.hu hivatalos Hódmezővásárhely Facebook-oldala, nem csak vásárhelyieknek.

– Díjat, elismerést soha senkitől nem vártam. Engem az töltött el örömmel, és az az igazi visszajelzés, hogy hangversenyeimen a koncerttermek megtelnek, az emberek tapsolnak, és az est végén mosolyogva, boldogan távoznak – mondta a friss Kossuth-díjas zongoraművész, [namelink name="Hegedűs Endre"], aki szeptemberben lesz 60 éves. Négy éve, 2010-ben megkapta szülővárosa művészeti elismerését is, a Bessenyei-díjat.

– Nagyon fontos, hogy a feleségem, Katalin eláraszt a szeretetével, gondoskodik rólam, mindig ösztönöz, tanácsokat ad, mit és hogyan lehetne még jobban csinálni a zenében, és hogy még több emberhez, lélekhez eljussak. Nem hagyja, hogy a lustaság erőt vegyen rajtam, pedig néha hajlamos lennék rá. A művészet végtelenül színes világ, ahol a szépség a munkaeszközünk.

Hegedűs Endre nemcsak szóló zongoraesteken lép fel, gyakoriak azok a szereplések is, ahol párjával együtt szerepel négy kézre, illetve két zongorára és négy kézre írt művekkel. Előadó-művészeti pályájának majd 40 éve alatt már túl van a 3000. fellépésén, ez évente 70-80 koncertet jelent. Vendégszerepelt már Európa szinte minden országában, illetve Ausztráliában, Japánban, Dél-Koreában, Kanadában és az Egyesült Államokban.

Hegedűs Endre zongoraművész budapesti otthonában. Fotó: MTI/Czimbal Gyula
– A Kossuth-díj az elmúlt 40 év egyfajta lezárása, de reményeim szerint új kezdete is. Számomra a fontossági sorrend az Isten, a család és a muzsika – e három pillérrel való szeretetteli kapcsolat tölti ki az életemet. Úgy gondolom, engem Isten jókedvében, zenéből és szeretetből alkotott meg – közölte mosolyogva Hegedűs Endre.

Tanárairól elmondta: neves mesterek voltak (például: Kocsis Zoltán, Schiff András, Rados Ferenc), de a legtöbbet a Zeneakadémia egy másik tanárától, a zongora kötelező tanszakon oktató, az akkor már szinte alig látó, 70 esztendős Hajdú Anna tanárnőtől kapta. Az elmúlt 35 év alatt rengeteget utazott mint ismert és elismert zongoraprofesszor. Különösen Japánban és az Egyesült Államokban van sok növendéke, a mai napig. 1999-től 12 éven át Magyarországon is oktatott zongorát és kamarazenét a Zeneakadémia Budapesti Tanárképző Intézetében.

– Tizenhatezer trükköt tudok, ennyit sajátítottam el – és ebből jó, ha összesen ötvenet találtam én ki –, vagyis a tanároknak, a mestereknek nagy a szerepük a leendő művész életében. A legemlékezetesebb koncert mindig az utolsó, az a legnagyobb élmény. Akadnak azért különlegesek. Számomra a „leg" az 1980-as évhez kötődik: a Milanói Scalában a Dino Ciani nemzetközi zongoraversenyen vettem részt. Az első díjat nem adták ki, a másodikat megosztva kaptam a kanadai Angela Hewitt-tal. Az újságokban is fantasztikus volt a visszhang, impresszáriók, ügynökök kerestek fel, szerződtetni akartak. Az akkori magyar törvények miatt azonban nem mehettem oda, ahová hívtak, csak azokra a helyekre, ahová az Interkoncert kiközvetített.

A Teatro alla Scalában július 1-jén szerepelt a fiatal zongorista, három nap múlva pedig már „angyalbőrbe" bújt Mezőtúron, mint sorköteles a művészszázadba került. Nagyot ugorva az időben arról faggattam, vajon feleségével és három gyermekével tartanak-e családi koncerteket?

– A gyerekek is zenéltek, játszottak hangszereken, mégsem lettek muzsikusok. Lehet, hogy ebben az is szerepet játszott, hogy kiskorukban Katica mindig rájuk szólt, ha hangoskodtak, zajosabban játszottak: ne zavarjátok a papát! Ezt hamar megtanulta a ma már 27 éves Marci, a 24 esztendős Panka és a 22 éves Berci – mondta mosolyogva Hegedűs Endre.
Még elmondta: reményei szerint legközelebb ősszel léphet ismét a vásárhelyi publikum elé.