Az 1989-es év: a szabadság esztendeje

A helyi pártszervezetek érdekes körülmények közt jöttek létre. Szervezőiket, tagjaikat megfigyelték, politizálásukat megpróbálták megnehezíteni.

1989 tavaszán különös felvonulást tartott a vásárhelyi Szántó Kovács János Munkásőr Zászlóalj a Kossuth téri taxiállomás mellett. Az egyenruhás, ám fegyver nélküli csapat vagy száz métert menetelt, majd hátra arc után visszafelé is megtette az utat. A járókelők meg-megálltak, azon tűnődve, milyen városi ünnepségnek lehetnek szemtanúi. Pedig a munkásőrök csak demonstrálni akarták: ki az úr az utcákon.

Az első alternatív szervezet, az MDF Fejér Csaba festőművész lakásán alakult meg azután, hogy Grezsa Ferenc irodalomtörténész elvitte magával István fiát és annak barátját, Kószó Pétert az 1988. szeptember 3-ai, második lakiteleki találkozóra. Az ott hallottak hatására szeptember 27-én az ország egyik első szervezeteként alakult meg 21 fővel a vásárhelyi szervezet. December 10-én pedig Csoóri Sándor részvételével a Petőfi Művelődési Központban tartották első nagygyűlésüket.

Az 1989. március 15-i ellenzéki ünnepség.
Fotó: Emlékpont
Az MDF 1989. január 3-ai zártkörű 56-os konferenciáján megelőzve Pozsgai Imre híres népfelkeléses kijelentését, elhangzott: 1956-ban nem ellenforradalom, hanem forradalom zajlott. Az MDF meghívást kapott az 1988-as helyi pártértekezletre is. Kószó Péter itt mondta el Grezsa Istvánnal és Fejér Csabával fogalmazott beszédét, amelyben a jelenlévők megbotránkozására kijelentette: „Vegyék észre, nem a szocializmus jutott kátyúba, hanem az maga a kátyú." A helyi rendszerváltás történetében vízválasztónak bizonyult 1989. március 15-e megünneplése, amelyet az alternatív szervezetek a várositól elkülönülten rendeztek a Petőfi-szobornál. Itt Wágner József híres megszólításában évtizedek óta először honfitársaimnak szólította az embereket. A többezresre dagadt, titkosrendőrökkel és rendőrökkel körülvett tömeg békésen vonult át megkoszorúzni a Kossuth-szobrot.

– Pedig tartottunk attól, hogy baj lesz, hiszen ketten is megfenyegettek bennünket telefonon azzal, hogy a tömegbe akarnak lőni a munkásőrök. Ezért azt kértük, mindenki vigye magával a gyerekeit – árulta el Grezsa István. Jelentős sokaságot mozgatott meg az október 6-ai megemlékezés is, amelyre Für Lajos látogatott a városba.

A legszervezettebb erőnek az 1989-ben újjáalakult Független Kisgazdapárt bizonyult, Csáki Kálmán, Szabó Lajos és segítőik úgy szervezték újjá a pártot, mintha azt a Rákosi-korban le sem szalámizták volna. A kisgazdák, akik végül egyéni jelöltként Szabó Lajost küldték az első szabadon választott parlamentbe, az első szabadon választott helyi közgyűlésben többséget szereztek.

A Kereszténydemokrata Néppárt helyi tagjai, bármilyen furcsa is, elsőnek a budapesti XI. kerületi KDNP-s szervezethez csatlakoztak. Líbor Lajos és felesége Jókai utcai lakásán 1989. augusztus 15-én Béni József és felesége, Hegyi István vállalkozó és Varga László szakács írta alá a belépési nyilatkozatot.

A Szántó Kovács János utcai ÁFÉSZ szeszfőzdében alakította '88 novemberében meg a később SZDSZ-szé alakult Szabad Kezdeményezések Hálózata helyi csoportját. – A fővárosból kaptuk a csatlakozó nyilatkozatokat, amelyek arról szólnak: üzenjük meg a hatalomnak, hogy máshogy gondolkodunk, mint ők. Nem éreztünk semmiféle veszélyt. Biztosak voltunk benne, hogy a rendszernek meg kell változnia – emlékezett vissza Szentirmai Csaba. – Annak ellenére, hogy látszott: eltérő utakon jártunk, kölcsönösen látogattuk azokat – árnyalta a korabeli ellenzék egymáshoz való viszonyát.

A Fidesz helyi csoportját a szűk baráti kört alkotó Túri Csaba, a Vásárhelyen élő Nagy Attila, a ma Kölnben lakó másik Nagy Attila, Mezei Klára, Márok Zoltán, Alácsi Ervin és Alácsi Aurél alakították. – Bármilyen furcsának tűnik ma, a Fidesz az SZDSZ ifjúsági tagozataként működött annak idején – mondta Túri Csaba. Hozzátette: – A rendszer olyan mélyen mérgezte meg az emberi lelkeket, hogy elegünk lett belőle.