Immár az elithez tartozik Nagy Rita

– Egy éve világbajnok lett, most Európa-bajnok. Várta ezt a sikert is? – kérdeztük a szegedi Combat "D" SC harcosától, Nagy Rita kick-box-versenyzőtől. 

– Igen, nagyon, hiszen ez az érem még hiányzott a gyűjteményemből. Most már megvan.

Nagy Rita az elitben

– A light-contact szakágban kezdett, hogyan értékeli az ottani az ötödik helyet?

– Az első mérkőzésemet megnyertem, aztán a négy közé jutásért már vereséget szenvedtem, így lettem ötödik. Igazából nem ez az elsődleges szakágam, de bemelegítésnek, ráhangolódásnak egészen jól megfelelt.

– A kick-light szakághoz ezek után hogyan állt hozzá?

– Mivel ez a fő számom, ezért erre is készültem jobban. Előbb egy ukránt lányt győztem le biztosan, 3:0-s pontozással, majd egy török következett, akit szintén simán vertem, ez a meccs majdnem technikai kiütéssel zárult. A döntő volt a legnehezebb meccsem a görög hölggyel szemben. Vele korábban már találkoztam, és egy picit szorosabban alakult a mérkőzés, mint ahogy én szerettem volna. Talán egy picit túlizgultam a harcot, többet stresszeltem, mint kellett volna, így alakult ki a 2:1-es pontozás, de az eredmény ellenére nem volt kérdés egy percig sem, hogy meglesz a siker. Inkább mentálisan volt nehéz azt feldolgozni, hogy a tavalyi világbajnoki cím után itt már az esélyesek között szerepeltem.

– Összességében milyennek értékelte ezt az Eb-t?

– Más volt, mint a világbajnokság. Oda úgy mentem, hogy igazából nem voltam esélyes, nem úgy számoltak velem, mint aki nyerhet, én pedig tettem a dolgomat, és összejött a győzelem. Most viszont másképpen kellett az eseményhez hozzáállni éppen a tavalyi siker miatt.

– Hogyan ünnepelt?

– Még sehogy. Egy hónap múlva rendezik az ökölvívó magyar bajnokságot, arra készülök a továbbiakban, azaz nincs megállás. Esetleg utána majd lesz ünnep, ha összejön a győzelem. Tavaly második lettem a 60 kilogrammosok között, ezúttal viszont az első helyre pályázom.

– Kijelenthető, hogy a kick-box elitjébe tartozik Nagy Rita?

– Igen. Bár ettől még nem leszek másabb, mint amilyen korábban voltam. Való igaz, ez a két siker a kick-light szakág –60 kilogrammjában a csúcs. 

– Miképpen fogadták itthon a sikeres szereplés után?

– A családom sírt az örömtől, nagyon örültek, a kollégák pedig folyamatosan követték az eseményeket, gyakran írtak a verseny alatt is. Nem áll meg az élet, megyünk tovább.