Vladan Matics tenisszel enyhíti fájdalmait

– Szinte napra pontosan egy hónapja adta be felmondását Grundfos Tatabánya KC-nél, miután a férfi kézilabda NB I. hatodik fordulójában 31-21-es vereséget szenvedtek az újonc NEKA otthonában. Megemésztette már a történteket?

– Gyönyörű hét évet töltöttem Tatabányán, különösen igaz ez az első öt évre. Az az időszak szinte mesébe illő volt. Fejlődtünk évről évre, tudtunk tervezni, folyamatosan erősödtünk, és felfelé mentünk. Ekkor stabil volt az anyagi hátterünk, viszont az ötödik esztendő után ahogy megromlottak a pénzügyeink, elkezdtünk szenvedni. Ez is egy komoly tapasztalat számomra, de lassan már úgy éreztem, hogy eljött egy másik út ideje.

– Távozása után azt mondta, hogy komoly csípőfájdalommal küzd, műtétre lenne szüksége. Hogy érzi magát?

– Mentálisan teljesen jól vagyok, de a csípőm miatt mindennapi fájdalmakkal küszködöm. Remélem, hamarosan megoldódik ez a problémám, éppen várom az orvosom hívását, hogy mikor tudná legalább a jobb oldalamat megcsinálni. Már ez is óriási előrelépés lenne, kevesebbet szenvednék.

– Azért ahogy hallottam, nem tétlenkedik, szombaton délelőtt például egy izgalmas teniszmérkőzésen győzött.

– Bizony, rendszeresen járok barátokkal. Az orvosom javasolta, hogy amennyire tudok, mozogjak, mert ha megállok, rosszabb. Így is fáj, de észrevettem, a teniszezést követő napon sokkal jobban érzem magam. Fáj, de kevésbé. Rekreáció szempontjából a világ legjobb sportága a tenisz, sajnálom, hogy nagyjából öt éve játszom csak.

– Mit szól a családja, hogy most sokkal több időt tölt itthon?

– Ez nekik és nekem is egy nagyon jó érzés. A legtöbbször csak hétvégéken jártam itthon, amikor volt egy kis szünetünk Tatabányán, most viszont bármiben tudok segíteni a feleségemnek. Reggel elviszem a gyerekeket az iskolába, délután hazahozom őket, vagy éppen elmegyünk edzésre. Ez mind nagyon jó érzés, de azért lassan már el kell gondolkodni, hogy miként tovább, mert mindenkinek ott motoszkál a fejében, hogy pénzből él.

– Csábította valamelyik klub, amióta távozott Tatabányáról?

– Persze, volt néhány megkeresésem, olyan is, amely nagyon csábítóan hangzott. Júniusig viszont nem vállalok el egyet sem, most inkább szeretnék meggyógyulni és rendbe tenni magam fejben. Tizennégy éve nem volt szünetem, rám fér most egy pici.

– Mitől válik igazán csábítóvá egy megkeresés?

– Sok dolog miatt. Kaptam ajánlatot Magyarországról és külföldről is, de leginkább szeretnék itthon, Szeged környékén maradni. Viszont ehhez hozzátartozik, hogy erre nincs igazán NB I.-es klub, így mindenképpen távolabb leszek a családtól. Mielőtt elfogadok majd egy ajánlatot, rájuk is gondolnom kell. Külföldre csak egy elképesztően jó lehetőség esetén váltanék, hiszen oda akkor őket is vinném. Szegedhez köti őket minden, iskola, barátok, szabadidő. Meglátjuk, egyelőre ez egy elég nagy dilemma, hiszen kevés csapat kispadjára sok edző pályázik, így nem tudhatom, nyáron milyen lehetőségeim lehetnek majd. Egy biztos, Szegeden most nagyon jól és otthon érzem magam, itt telepedtünk le korábban.

– Tatabányai munkája alatt mi me­lengette meg leginkább a szívét?

– Egyértelműen a kapcsolat a szurkolókkal, ahogy elfogadtak és támogattak, ahogyan az egész csapatot, az hihetetlen. Miután hazaköltöztem, szerveztek egy meglepetésbúcsúzást, rengetegen eljöttek Szegedre, és elköszöntek tőlem. Kaptam tőlük ajándékot, emlékezetes képeket. Ez egy óriási elismerése a munkámnak, hogy sikerült maradandót alkotnom. Ez a szurkolói gesztus örökre megmarad az emlékeimben és a szívemben.

– Az ország harmadik legerősebb csapata lett irányítása alatt a Tatabánya a Pick Szeged és a Telekom Veszprém mögött. Mi hagyta önben a legmélyebb nyomot?

– Az első bajnoki bronzérmünk 2015-ben, amit a Csurgó ellen szereztünk meg, ha jól emlékszem, hétméteresek után. Ez egy picit olyan érzés volt, amikor 2007-ben a Veszprémben ugyanígy büntetők után nyertünk a Szegeddel. Különleges érzés volt ez az első bronzérem, mert adott egy kis emléket a szegedi aranyéremről, ami szintén örök emlék számomra.

– Járt azóta Tatabánya-meccsen, hogy felmondott?

– Nem, de nem is tervezem, nincs közel. A televízióban viszont megnéztem a Schaffhausen elleni Európa-liga-meccsüket, valamint a Ferencváros elleni bajnokijukat. Örülök, hogy mennek felfelé, a korábbi szegedi kapus, Wyszomirsky meggyógyult, Bartucz formába lendült. Dragan Djukics jól összerakta a társaságot.

– Milyen érzései voltak, amikor látta a csapatot ismét nyerni fontos mérkőzéseken?

– Az utolsó heteimben összejött minden. A legkritikusabb időszakban mindössze nyolc-kilenc játékosom volt edzésen, előjött minden probléma. Most már szerencsére többen vannak, a kapusok is pazar formában védtek a Csurgó, a Schaffhausen és a Ferencváros ellen. Kérdés, meddig tartható ez, de mindenképpen jó, hogy összeállt a védekezés. Mindezek mellett pedig az is segítség, hogy hazai meccseket játszhatnak. Sok sikert kívánok nekik!

Névjegy

Név: Vladan Matics

Születési hely, idő: Szabács (Szerbia), 1970. április 28.

Állampolgársága: szerb, magyar

Pályafutása játékosként: Metaloplasztika (–1993), Partizan (1993–1995), Crvena zvezda (1995–1997), Partizan (1997–2001), Pick Szeged (2001–2007).

Pályafutása vezetőedzőként: Pick Szeged (2007. február–2009. október), magyar férfi kézilabda-válogatott másodedzője (2008. október–2010. február, 2018–2019), Ferencváros (2009. november–2011. június), RK Celje PL (2011. július–2013. december), szerb férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya (2014. január–2014. június), Grundfos Tatabánya KC (2014. június–2021. október).

Nős, felesége Henrietta, két gyermekük Dusán és Dávid.